Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
61 A Viviparus contectus szünbiológiai vizsgálata hazai felszíni vizeinkben Ludányi Mercédesz, Szatmári Lajos, Kiss Béla, Müller Zoltán, Juhász Péter BioAqua Pro Kft., 4032. Debrecen, Soó Rezső u. 21. Kivonat: Megvizsgáltuk a magyarországi felszíni víztestekben a Viviparus contectus elterjedési viszonyait. A vizsgálatok során 1998—2010 között végzett felmérések adatait vettük alapul. Az elemzésekhez 599 mintavétel során gyűjtött 2863 egyed meghatározásán alapuló adatállományt használtunk fel. A mennyiségi mintavételek eredményeképpen kapott átlagos egyedsűrűség értékek alapján összehasonlítottuk a faj előfordulását a különböző hazai víztesttípusokban. Elemeztük a faj előfordulási mintázata és a terepi vizsgálatok során mért háttérváltozók közötti összefüggéseket. Eredményeink alapján a faj a kifejezetten lassú áramlású és az időszakosan pangó vizű kisvízfolyásokban fordul elő nagyobb egyedsűrüségben. Vizsgálataink alapján a faj számára leginkább kedvező környezeti feltételeket biztosító élőhelyek a síkvidéki pangó vagy mérsékelten áramló kisvízfolyásoknak azon szakaszai, ahol jelentős a vízi makrovegetáció borítása és meghatározó a szerves törmelékben gazdag finom üledék felhalmozódás. Kulcsszavak: közönséges fíalócsiga (Viviparus contectus), előfordulás, élőhely preferencia, egyedsűrűség, háttérváltozók. Bevezetés A vízi puhatestűekkel folytatott vizsgálataink során megfigyeltük, hogy az elsősorban Kelet-Európábán, valamint a Duna medencéjében honos és Magyarország finom mederanyagú folyó és állóvizeiben széleskörűen elterjedt fialócsiga fajok (Viviparus spp.) előfordulási és mennyiségi viszonyaiban jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes víztesttípusok meghatározó ökológiai-környezeti tényezői alapján. Ez a megfigyelés ösztönzött arra, hogy részletesebb szünbiológiai vizsgálatokat végezzünk a közönséges fialócsiga (Viviparus contectus) fajra vonatkozóan. Munkánk célja volt feltárni, hogy a Viviparus contectus a Magyarországon található víztesttípusok közül melyekben fordul elő, továbbá van-e statisztikailag igazolható különbség az egyes víztesttípusok között a faj egyedsűrűség értékei, valamint a faj élőhelyei között az általunk vizsgált hát- térváltozók alapján (psammal(%), argyllal(%), CPOM(%), FPOM(%), alámerült és vízből kiemelkedő makrovegetáció relatív borításával). Anyag és módszer Az 1998-2010 közötti végzett felmérésink során 599 mintavételt végeztünk. A mintavételeket többnyire a tavaszi és nyári időszakban végeztük. A vízi makroszkopikus gerinctelenek mintavétele a Nemzeti Biodiverzitás monitorozó Rendszer (NBmR) keretében és céljaira kidolgozott makroszkopikus vízi gerinctelen mintavételi protokoll szerint történt (Juhász et al. 2005). Ez egy „kick and sweep” technikán alapuló mintavételi eljárás. A mintavétel során kotróhálót alkalmaztunk. A 2005-ben végzett mintavételek az ECO- SURV projektben használt protokoll szerint történtek. Kiegészítő minőségi minták megvételére is sor került (párhuzamosan a mennyiségi mintavételekkel) (Nieuwenhuis szerk. 2005). A minták válogatása terepen történt, és az állatokat 70 %-os alkoholban tartósítottuk. A minták határozása laboratóriumi körülmények között, nagy teljesítményű NIKON ( Nikon SMZ 1000) sztereomikroszkóppal történt. A faj e- gyedszámainak összehasonlítását, Kruskal-Wallis nemparametrikus ANOVA-val (Barta et. al. 2000), illetve Mann-Whitney U teszttel történtek. A statisztikai elemzéseket Statistic 5.1 for Windows (StatSoft, Inc. 1995) és IndVal 2.0 (DUFRÉNE 1998) programcsomagokkal végeztük. Eredmények Vizsgálataink alapját képező mintavételek során összesen 2863 Viviparus contectus egyedet gyűjtöttünk. A felméréseink eredménye alapján a Viviparus contectus 77 hazai víztérben bizonyosan előfordul. A Dunántúlon, főként a Balaton láposodó, mocsaras területein, a Szigetközi mellékágakban, továbbá a Mosoni-Duna, valamint a magyarországi Alsó-Duna (Béda-Karapancsa és Gemenc) mellékág rendszerében van jelen. Népes állományai élnek a Tiszántúlon. Gyakori előfordulásúnak tekinthető a Tisza és mellék-vízfolyásainak vízgyűjtőjén található holtmedrekben. A faj egyik legerősebb hazai populációját a Túr vízrendszeréből ismerjük. A közönséges fialócsigát nem találtuk meg a durva mederanyagú hegyvidéki és dombvidéki kisvízfolyásokban, továbbá a Duna főmedréből és a „síkvidéki és dombvidéki közepesen finom mederanyagú, közepes és nagy folyókban” (lO.típus). A V. contectus állományait az egyes víztest-típusokban i- gen változó átlagos egyedsűrüségben találtuk (2. táblázat) 1. táblázat. A Viviparus contectus átlagos egyedsűrűség- értékei adott vízfolyás-típusokban és állóvizekben Átlagos .,... , , egyedsű ... . Maxim Vízfolyás „ , IMinta .. . .. .. rusegíin . mii P-ertek típus .. , , , menete , ... e rte k SD) 1 1,91 0,96 556 496 <0,0001 4 3,71 +/- 0,87 144 54,4 <0,0001 3 7,56 +/- 1,48 416 462,4 <0,0001 8 0,1 3 +/- 0,12 212 25,6 <0,0001 6 0,34 +/- 0,13 271 25,6 <0,0001 Állóvíz 1 ,OH-/- 0,16 556 35,2 <0,0001 A Viviparus contectus átlagos egyedsűrűség értékei alapján a faj különböző típusú élőhelyei között erősen szignifikáns (P < 0,0001) különbség mutatható ki. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a közönséges fialócsiga legnagyobb átlagos egyedsűrüségben a síkvidéki, finom mederanyagú, pangó vizű kisvízfolyások” (3. típus), a „síkvidéki finom mederanyagú, permanensen áramló kisvízfolyások”(4. típus), valamint a „közepesen finom mederanyagú dombvidéki és hegylábi kisvízfolyások”) 1. típus) víztest- típusban fordul elő. Kisebb egyedsűrüségben (1-0,13 ind/ m2) megtalálható a ,, Dunával közvetlen kapcsolatban álló mellékágakban” (ó.típus) és a „síkvidéki finom mederanyagú közepes és nagyfolyólcban” (8. típus) és állóvizekben is. A víztest-típusok alapján történő összehasonlítás eredményei tehát azt mutatják, hogy a vizsgált faj a jellemzően permanensen áramló, ill. időszakosan pangó vizű vízfolyásokban fordul elő nagyobb egyedsűrüségben. Mindezek mellett vizsgálataink során legnagyobb egyed- sűrűségü lokális állományait (496-492,4 ind/m2) alföldi kisvízfolyásokban találtuk, de alacsonyabban fekvő dombvidéki és hegylábi patakjaink megfelelő élőhelyi adottságú területein is népes állományai telepedhetnek meg. A fentiekben meghatározott, e csigafaj által preferált víztest-típusokban általában a finom mederanyag frakció dominál, és számottevő a vízi makrovegetáció borítása. Yed-sű- rüségének, és az abiotikus környezeti tényezők közül a finom mederanyag frakció relatív borításának kapcsolatát fel
