Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Andrási Gábor - Kiss Tímea: Szigetek változásai a Dráva Mura és Duna közötti szakaszán

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. Drávaszabolcs 4 1. ábra. A vizsgálat során a Dráva Mura és a Duna közötti szakaszát vizsgáltuk, amelyet 20 egységre bontottunk Vizsgálati terület A Tiroli-Alpokban eredő Dráva (hossza: 749 km; vízgyűjtő területe 40489 km

2) Mura torkolata és a dunai torkolat közötti szakaszán (236 km) végeztük méréseinket. Ez a hosszú szakasz azonban hidrológiai paramétereit tekintve korántsem egységes (1-2. táblázat). Közepes vízhozama Maribornál 300 m

3/s, míg a dunai torkolatnál már 653 m

3/s. A legnagyobb árvízi vízhozam Barcsnál közel 3000 m

3/s volt (Varga 2002). A Dráva által szállított hordalék szemcseösszetétele folyamatosan csökken folyásirányban lefelé. Ugyanis míg Ortilosnál 6 cm-es kavicsok is gyakoriak, addig Barcs alatt már nincs kavics a hordalékban, míg a dunai torkolatnál homok a jellemző (Horváth 2002, Varga 2002) 1. táblázat. Jellegzetes vízállások és vízhozamok a vizsgált Dráva szakaszon (forrás: Vízrajzi Évkönyv) Vízmérce LKV (észlelés éve) LNV (észlelés éve) KÖQ Ortilos -168 cm (2000) 476 cm (1972) 488 m

3/s Barcs -163 cm (2003) 618 cm (1972) 496 m

3/s Drávaszabolcs - 55 cm (2002) 596 cm (1972) 515 m

3/s 2. táblázat. Az esésviszonyok a torkolat felé haladva (forrás: Mantuáno 1974) Szakaszok Folvamkilométer Esés (cm/km) Ortilos-Bélavár 235-190 30-35 Bélavár-Révfalu 190-120 25-30 Révfalu-Eszék 120-19 13-15 Eszék-torkolat 19-0 5-6 azonban nem valósultak meg. Az 1970-80-as években végezték az utolsó jelentősebb szabályozási munkálatokat a folyón (Remenyik 2005, Aquaprofit 2007): - a 0-118 fkm közötti szakasz 1985-től teljesen szabályozottnak tekinthető, partbiztosítások, sarkantyúk és keresztgátak épültek; - a 107-118 fkm közötti szakaszon a zalátai és drávasztárai kanyarokat vágták át (1993-94); A 118-130 fkm közötti szakaszon partbiztosításokat és keresztgátakat építettek; - a 140-150 fkm közötti, Barcs alatti szakaszon főmedret alakítottak ki a hajózhatóság biztosítása végett (1980-as évek); .- a 160-198,6 fkm közötti szakasz (Barcs-Bélavár) az előbbi szakaszhoz képest sokkal kisebb mértékben szabályozott, a legfőbb beavatkozás a vízvári Öreg-kanyar átvágása volt (1979-1982); - a 227-238 fkm között a legkevésbé szabályozott, itt néhány helyen szabályozási műtárgyakat építettek. 500 varaid! i-rroiiü Mcdcrkilöllő Donja l>ubra\a'i t'römii \ iV-> /i n 1 Az első árvízvédelmi töltéseket az 1740-es években kezdték el építeni, majd 1838-ig az egész Dráva mentén elkészültek a védmüvek (Remenyik 2005). A kanyarulat-átmetszések 1784-1848 között 62 helyen történtek, melyek 182 km-rel rövidítették le a folyót. A 19. század végi mederrendezések célja a Barcs alatti szakaszon a hajózást akadályozó képződmények felszámolása volt, míg Zákány és Barcs között a hajózási idény kitolása. A munkálatok Barcs és a torkolat között 1895-ben kezdődtek el, amelyek eredményeképpen 1904-re hajózhatóvá vált a Dráva ezen szakasza. Négy évvel később megindultak a felső szakasz szabályozási munkái is, azonban ennek alig felét sikerült kivitelezni, mivel kitört az I. világháború. A háború után a szabályozási munkák leálltak és néhány lokális, kisebb beavatkozást leszámítva „magára" maradt a Dráva (Remenyik 2005). Az 1955-ben megkötött magyar-jugoszláv vízgazdálkodási egyezményben megállapodtak, hogy vízierőműveket építenek a határszakaszokon (Polohn és Szappanos 1980), ezek Evek 2. ábra. Jellegzetes vízállások alakulása (NV, KÖV, KV) a Dráva örtilosi vízmércéjén 1958 és 2011 között Lényeges tényező (volt) a Dráva hidromorfológiai viszonyainak alakításában a kavicsbányászat, különösen a 152185 fkm közötti szakaszon. Azonban napjainkra a kavicskitermeléssel felhagytak mindkét országban, legfőképp a természetvédők nyomásának engedve. A kavicsbányászat hatására Őrtilos és Vízvár között nagyfokú túlkotrás, míg Vízvár és Barcs között mérsékelt túlkotrás volt jellemző a folyóra. Ennek hatásra nagymértékű (80-100 cm) medermélyülés is történt (Horváth 2002). Jelenleg a Dráván 22 vízerőmű található, amelyek közül három, a horvátországi sza-