Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
23 A Kiskörei-tározó növényzet közötti árvaszúnyog faunájának (Diptera: Chiro- nomidae) változása az elmúlt évek szélsőséges tiszai vízjárásának következtében. Csépes Eduárd, Berényi Ágnes, Teszárné Nagy Mariann Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5000. Szolnok, Ságvári krt. 4 Kivonat: Az elmúlt évek során a Közép-Tiszán, a folyó szélsőséges vízjárásának lehettünk tanúi, minek során hosszan tartó kisvizes, és rendkívüli árvizes időszakok váltották egymást. Ezek a szélsőséges hidrológiai és időjárási körülmények jelentős hatást gyakoroltak a tározó eutrofizálódásának folyamatára, amely jól nyomon követhető a makrovegetáció területi változásának folyamatában. 2009 és 2012 között négy alkalommal végeztünk vizsgálatokat a Kiskörei-tározó négy medencéjében, minek során meghatároztuk a növényzet között élő árvaszúnyog együttesek minőségi és mennyiségi összetételét. A vizsgálat eredményeiből kitűnik, hogy a 2010. évi árhullám következtében kialakult szélsőséges hidrológiai viszonyok jelentős hatással voltak a Kiskörei-tározó makrovegetáció- hoz kötődő árvaszúnyog lárva-együtteseinek szerkezetére és fajösszetételére. A hosszan tartó magas vízállás legszembetűnőbb hatása abban nyilvánult meg, hogy a korábbi évek vízi növényzettel fedett vízterei nagyrészt növénymentessé váltak. Ezzel egy időben a növényzet között élő árvaszúnyog taxonok kismértékű növekedése mellet, az egyedsűrűség jelentős csökkenését tapasztaltuk. 2011-ben és 2012-ben a tartósan kisvizes vízjárásnak köszönhetően a mocsári és hínár vegetáció visszatelepülése a tározó medencéibe felgyorsult, ezzel együtt a hozzájuk kötődő árvaszúnyog taxonok egyedsűrűsége jelentősen megnőtt. Elsősorban a tócsagaz állományaihoz (Ceratophyllum sp.) kötődő fajok (Endochironomus albipennis és Cricotopus sylvestris) egyedsűrűségében tapasztaltunk kimagaslóan nagy értékeket. Kulcsszavak: Kiskörei-tározó, árvaszúnyog lárva, vízi növényzet. 1. abra: A vízi növényzet között élő árvaszúnyog lárvák 2009.08.11 és 2012. 09.09 közötti vizsgálatának mintavételi helyei a Kiskörei-tározóban. Bevezetés A 2010-ben levonult tiszai árhullám következtében kialakult szélsőséges hidrológiai viszonyoknak köszönhetően egy, a tározó üzembe helyezése óta még nem tapasztalt jelenségnek lehettünk tanúi: a Kiskörei-tározó összefüggő hínár-növényzettel fedett területei az árhullám levonulását követően szinte teljesen növénymentessé váltak (Kelemenné Szilágyi és Végvári 2011). A jelenség elsősorban a súlyom (Trapa natans) állományainak drasztikus csökkenésével volt jellemezhető. A 2010. rekord-csapadékos év után a 2011. és a 2012. év, szélsőségesen száraz időjárásának, a vízgyűjtőre hullott kevés csapadéknak és a nyári hónapok extrém magas átlaghőmérsékletének köszönhetően, ismét rekordot döntött. Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján közölt adatok alapján a 2012. évi nyár az elmúlt 112 év viszonylatában a 2. legmelegebb és a 11. legszárazabb nyár volt hazánkban. 2012 augusztusa 1901 óta a legszárazabb augusztus volt. Az időjárási körülmények szélsőséges változásait jól tükrözi, a KÖTIVIZIG kiskörei duzzasztómű feletti és alatti vízmércéjén mért tiszai vízállás és vízhozam adatai alapján, a folyó 2012. évi átlagos vízhozama közel 25 %-kal kevesebb az előző, nem árvizes évek (2009, 2011) átlagos vízhozamánál. Az átlagos vízállás adatok is hasonló tendenciát mutatnak. Ezek a rendkívüli időjárási és hidrológiai körülmények felgyorsították a hínárvegetáció visszatelepülésének ütemét a Kiskörei-tározó medencéiben (vö. 3. ábra). A Kiskörei-tározó árvaszúnyog faunájával foglalkozó publikációk - kevés kivételtől eltekintve (pl. Tóth et al., 2011) - nyíltvízi vagy vízi növényzet közötti bentikus fauna eredményeit dolgozták fel (pl. Szító 1996; Csépes et al. 2007). Ezért tartottuk fontosnak megvizsgálni, hogy a tározótér négy nagy medencéjében a vízinövényzethez kötődő árvaszúnyog együttesek összetételében milyen különbségek mutatkoznak, illetve ezek szerkezetében milyen változások történtek a 2010. évi árvíz hatására és az azt követő visszatelepülés folyamán. Anyag és módszer A vizsgálat mintavételi helyeit a Kiskörei-tározó négy medencéjében: Abádszalóki-, Sarudi-, Poroszlói- és Tisza- valki-medencék növényállományaiban jelöltük ki. A mintavételi helyek területét az 1. ábrán fekete nyíllal jelölt pontozott világos vonalak mutatják. A mintavételeket 800 pm lyukbőségű, 25x25 cm-es standard nyeles hálóval végeztük. Mintavételi területenként 15 almintát vettünk, a következő megoszlásban: mocsári vegetáció (nád, gyékény), felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár (súlyom, tündérrózsa, vízitök) és alámerült hínár (tócsagaz, tüskéshínár) 5-5 alminta. A mintákból a helyszínen és laboratóriumban kiválogattuk az élő állatokat és 70%-os alkoholban tartósítottuk. A tartósított árvaszúnyog-lárvákból kálium-hidroxidos kezelés és savanyú-fükszinos festés után, Euparal®-ban tartós preparátumokat készítettünk. Az árvaszúnyog lárvákat a lehető legalacsonyabb taxonómiai szintig - általában faj szintig - azonosítottuk. A lárvák azonosításához a következő szerzők munkáit használtuk: Bíró (1981), Janecek (1998), Vallenduuk (2002), and Wiederholm (1983). A nevezéktan Saether and Spies (2010) munkáját követi. Az adatok statisztikai elemzéséhez PAST programcso
