Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. Eredmények A mért RMS-turbulencia értékek 1,17 és 12,6 cm s"1 közt változtak. A turbulencia összességében a hídnál nagyobbnak mutatkozott. Nagyobb áramlásoknál (erős szélben) az RMS-turbulencia értékek közel azonosak a két mintavételi ponton (átlagosan 10,8±2,4 cm s'1), kisebb áramlások mellett (szélcsendben, gyenge szél esetén) azonban nagyságrendekkel jelentősebb (közel hátomszoros érték is előfordult) a hídnál (átlagosan 8±0,9 cm s1), mint a parton (átlagosan 2,7±1,3 cm s'1). A pontokáspi fajoknak a part közeli mintavételi ponton majdnem minden esetben nagyobb volt a relatív abundanci- ája, mint a hídnál. Az egyéb kitelepedett állatok esetén pedig éppen az ellenkezőjét figyelhetjük meg, miszerint a hídnál nagyobb, a part közelében pedig kisebb arányban telepedtek ki (/. ábra). □ Dikerogammarus sp. □ Dreissena poHmotpha □ Dreissena bugensis EB Chdicomphium cu/vispinum E3 egyéb állat 1. ábra. A Pontokáspi inváziós fajok relatív abundanciája (%), napi, havi és éves mintavétalak alapján csoportosítva A kezdeti közel 50-50 %-os D. bugensis-D. polymorpha arány két év elteltével jelentősen változott, a kvagga kagyló relatív abundanciája közel hatszor akkora volt, mint a vándorkagyló. A tegzes bolharák kezdeti sikeres kitelepedését követően két év elteltével számottevően csökkent ezzel szemben a Dikerogammarus fajok aránya, mely folyamatos kismértékű növekedést mutatott. Az egyéb kitelepedett őshonos fajok kezdetben a minták közel 40 %-át alkották, 2010-re arányuk jelentősen csökkent (közel hetedére), majd 2012-ig folyamatos kismértékű növekedést mutatott (/. ábra). A Shannon diverzitási index szignifikáns (ANOVA, p< 0,05) eltérést mutatott két mintavételi pont esetén (2. ábra). 2. ábra. A Shannon diverzitási index alakulása napi, havi és éves mintavételek alapján csoportosítva 25,00 n DDP □ Db röpít I Hd 3. ábra. Dreissena (Db: kvaggakagyló, Dp:vándorkagyló) átlaghosszok (mm) éves mintavételek alapján A kvagga kagylónak az átlaghossza mindkét mintavételi ponton és mindhárom évben jelentősebbnek mutatkozott (3. ábra), mely a napi és a havi mintavétel esetén is elmondható. A finomabb mérettartomány szerinti felosztás is azt szemlélteti, hogy a kvagga állomány jelentős részét 10 és 22 mm közti, míg a vándorkagyló állomány nagy hányadát 7 és 17 mm közötti egyedek alkotják (4. ábra). Konklúzió, diszkusszió A hídnál kiválasztott mintavételi pont jelentős mértékű állandó áramlásnak kitett, míg a partközeli pontra szélcsendes időben számottevően kisebb áramlás a jellemző. A két mintavételi pont közt szélcsendben mért áramláskülönbség egy küszöböt elérve, erős szél és nagy hullámzás mellett eltűnik. A hídnál szélcsendben mért RMS-turbulencia, 400 - 600 cm s'1 szélsebesség által keltett erősebb balatoni hullámzásnak felel meg (Baranyai, 2012). A kísérlet során megfigyeltük, hogy a vizsgált pontokáspi fajok (D. polymorpha, D. bugensis, C. curvispinum) e- gyüttes abundanciája a part közelében mindig nagyobb volt, mint a hidnál. Ennek oka lehet, hogy az itt uralkodó körülmények, többek közt az általunk mért csekélyebb turbulencia jobban kedveznek mind a tegzes bolharák, mind a Dreissena számára. Számos tanulmány is alátámasztja, hogy a kagylók nem preferálják az erős hullámzást, próbálják elkerülni a hullámhatásnak kitett területeket (Zhang és mts., 1998). Tehát az áramláserősség alapvetően befolyásolja a vándorkagyló és a kvagga kagyló kolonizációjának helyét, a megtelepedésre alkalmas szubsztrátum kiválasztását, melyet a viharokat követő abundancia csökkenés is alátámaszt. Az egyéb kitelepedett bevonatlakók számára kedvezőnek bizonyulhatott a nagyobb turbulenciájú terület és előnyt, megtelepedésre alkalmas területet jelenthetett a pontokáspi inváziós fajok kisebb számú jelenléte. A Shannon-diverzitási index alapján is jelentősebb e területek biodiverzitása. A tegzes bolharák és a Dreissena fajok (kvagga-, vándorkagyló), valamint a két Dreissena faj között alakult ki jelentős kompetíció, melyhez hasonló versengést tapasztaltak Molloy és mts., 1997; van der Velde és mts., 1994,