Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Váradi Zsuzsanna: Az Újmohács-Dél távlati vízbázisnál végzett vizsgálatok
VARADIZS.: Az Újmohács-Dél távlati vízbázis 83 A transzmisszivitás számításának legpontosabb eszköze a visszatöltődések értékelése a Theiss-Jacob módszerrel, a- mikor is a szivattyúzás leállítása után az emelkedő vízszin- teket, (illetve a csökkenő leszívás-értékeket) az idő logaritmusának függvényében rakjuk fel egy grafikonra. Ilyenkor az egymás után következő pontok - normál esetben - egyenesre rendeződnek, és a réteg transzmisszivitása ennek az e- gyenesnek a dőlése alapján számítható. A jelenlegi helyszínen a várt egyenes szakaszok nem alakultak ki. Az 3. ábrán látszik, hogy mindegyik piezométer nagyon gyorsan visszatöltődött, a leszívások 80%-a 20 perc után megszűnt. 2. ábra. Piezométerek vissztöltödése az idő logaritmusának függvényében A továbbiakban elvégeztük a szivattyúzás értékelését a Lapsin egyenletekkel is. Ezek a két parton lévő zónákra vonatkoznak; az „A” zóna a folyó partig az az oldal ahol a víztermelés történik, így a víztermeléssel ellentétes oldalon van a „B” zóna: sÁ = —lní— + 7, + /21 és =—ö—In(/,-/2) ahol: " 2nT U J 2tvT V 1 2' P = x + X0 és r=x-x0 Az egyenletek levezetése teljes kutakra történt, feltételezve, hogy a T=km transzmisszivitás nem függ a depressziótól (tehát elvileg csak nyomott szintű kutakra érvényes, de szabad szintnél is használható). Az 7-vel jelölt mennyiségek fejezik ki a mederfenék eltö- mődéséből és a nem teljes harántolásból származó ellenállásokat. Meghatározásuk általános esetben Fourier integrálokkal történhet, ha azonban a depressziós görbét csak a folyópartra merőleges szelvényben akarjuk számítani, akkor (közelítően) a következő egyszerűbb kifejezések használhatók: /, = exp(A , x)w(A i x) és 72 = exp(A 2 x)w(a 2 x) az ismeretlen mennyiségek: Al=thc, A 2 = ah c, ahol x ’ = x (az „A” zónában) és x ’ = - x - 2c (a „B” zónában), ahol c a folyó fél szélessége, x0 a folyó és a termelőkút távolsága, k0 a mederfenéken kialakult iszaplerakódás és kol- matáció szivárgási együtthatója, m„ a mederfenéken kialakult iszaplerakódás és kolmatációs réteg vastagsága, Tm transzmisszivitás (a folyó alatti vízvezető réteg vastagsága és szivárgási együtthatójának szorzata), végül pedig W a Theiss-féle kútfüggvény. (Kom, G. A.-Kom, T. M. 1975) Az október 30-i adatokkal: T = 1680 m2/d, a mederfenék függőleges vezetőképessége: b = 3,8 d1, November 5-i adatokkal: T = 2660 m2/d, a mederfenék függőleges vezetőképessége: b = 0,6 d Az október 30-i eredmények most is pontosabbnak tekinthetők. Értékeltük a próbaszivattyúzás eredményeit a Lapsin módszer grafikus változatával is. Ehhez a leszívásokat a ter- melőkúttól mért távolság logaritmusának függvényében kell ábrázolnunk. 4. ábra. 3. abra. Leszívások a termeiokuttoI mert távolság logaritmusának függvényében A háttéroldali piezométerek két távolság-leszívás adatpárjára illesztett egyenes log(R) = 2,855 - nél metsződik ki a nyugalmi talajvízszinthez, ennek alapján a szivattyúzás távolhatása 716 m volna. Ugyanezt az egyenest a vízoldalra áttükrözve a Dupuit-egyenlettel közelítően számítható leszívást olvashatjuk le: sD = 0,455 m. A Lapsin-egyenlettel számítható leszívás értéknek megfelelő adatot a vízoldali három adatpárra illesztett egyenes parti kimetsződésénel sL = 0,322 m-t ad. Ezek alapján a mederkapcsolati hatásfok: MH % = 29,2 %. Ez az érték - minden pontatlansága mellett - feltétlenül azt jelenti, hogy a Duna felől kevesebb víz érkezik, mint a háttér felől. Az (sD - sL)/sD aránnyal, amelyet mederkommunikációs tényezőnek, vagy %-os értékben kifejezve mederkapcsolati hatásfoknak {MH %) nevezhetünk. Értéke elméletileg 0 % és 100 % között változhat. A mederkapcsolati hatásfok a felszíni víz és a talajvíz kölcsönhatását átfogóan jellemzi. Az MH% esetében az sD és sL nő a kút növekvő hozamával, de arányuk alig változik. A tapasztalatok szerint- 90 %-nál jobb hatásfok a gyakorlatban nem fordul elő,- 50-90 % között jók a feltételek a parti szűrés számára,- 20-50 % között már a háttér felől több víz érkezik, mint a folyóból,- 20 % alatt pedig a réteg gyakorlatilag nem kap utánpót- lódást a folyó felől, akkor sem, ha a kutak közel vannak a parthoz. (Völgyesi I. 1993) Az MH% tehát elsősorban a folyó felől érkező vízhozam becslésére alkalmas, de nem teszi lehetővé, hogy konkrét számításokat végezhessünk a parti szűrésű kút depressziós terének méreteire, a tölcsér alakjára (és ezáltal, például az elérési idők nagyságára) vonatkozóan.,
