Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem

^AG^^L^^ásártiel^Mer^ovál^ 31 A gazdálkodókkal, polgármesterekkel folytatott sok-sok konzultáció, beszélgetés, meggyőzött arról, hogy az érintett településeken olyan fejlesztési programot kell végrehajtani, amely nemcsak kompenzálja a tározó építés negatív hatásait, hanem annál többet nyújt. A VTT Bizottságban először Ligetvári Ferenc vetette fel, hogy az árvízi programot össze kell kötni egy területfejlesztési programmal. Javaslatára meghívtam Kiskörére az akkori területfejlesztési államtitkárt - Szaló Pétert - és Ligetvári Ferencet, hogy a lehetőségekről és a jövőbeni közös munkáról egyeztessünk, egyben kérve a segítségét is. 2002-ben Gyöngyösön egy konferencián a „VTT és a területfejlesztés" címmel tartottam előadást. Céljaink a következők voltak: - Állami támogatással elősegíteni, hogy a tározó területén gazdálkodók át tudjanak állni tározóhoz igazodó gazdálkodásra, úgy, hogy a foglalkoztatottság ne csökkenjen - Az érintett települések kapjanak támogatást infrastruktúrájuk fejlesztésére és munkahelyek teremtésre. Sajnos a VATI által kidolgozott javaslat nem ezt tartalmazta. VATI a „tájgazdálkodásra" helyezte a hangsúlyt, és az általunk szükségesnek tartottakból, csak hosszas huzavona után valósult meg részben a települési infrastruktúra-fejlesztés, a szerkezet változtatáshoz a gazdálkodók nem kaptak támogatást. Meggyőződésem, hogy minden tervezett árvízi tározó esetében, az ott élőkkel és gazdálkodókkal egyeztetetten, meg kell tervezni a tározó területének további célszerű hasznosítására való átállást a hozzá kapcsolt támogatással együtt, és meg kell tervezni az érintett települések fejlesztésének és munkahely teremtésének támogatását. Segíteni fogja a jövőben építendő tározók elfogadtatását, ha kellő gondot fordítunk a tározó töltések hullámverés elleni védelmére, a tározó töltéseken kívüli területek talajvíz szintjének szabályozására. Továbbra is megoldandó feladat az egyes tározók és a Tisza vízgyűjtő üzemirányításának szakszerű kialakítása. Első sorban értelmiségi, körökben (MTA, egyetemi) javasolták, és kérték, hogy a tározókat állandó tározóként építsük meg. Mivel a tározók környezetében nem volt fizetőképes kereslet az öntöző vizre, és az állandó tározók építése legalább duplájába került volna, a települések elvesztették volna termő területük jelentős részét, ezért javasoltam, hogy úgy épitsük meg az árvízi tározókat, hogy később - minimális bontási költség mellett - tovább építhetők legyenek állandó tározóvá. Ennek megfelelően javasoltam a „négyblokkos" finanszírozás kialakítását (árvízi biztonság megteremtése, érintett térség életminőségének javítása, „zöld" tározó kialakítása, jövő várható igényeinek megfelelően továbbfejleszthető tározó építése) További munkákról. Számomra és kollegáim számára is különleges élmény volt dr Reimann József professzorral való valamennyi találkozás, munkánkhoz adott önzetlen és pótolhatatlan segítsége. Már 1998 előtt felhívta figyelmünket a várható magas árvizekre, melyet az általa kidolgozott módszer eredményeként közölt velünk. Szerettem volna, hogy munkatársaim részleteiben is megismerhessék módszerét, gondolkodás módját, tanuljanak Tőle. A Közép-Tiszára vonatkozó adatok statisztikai feldolgozásáért hárommilliós megbízást javasoltam juttatni neki és munkatársának. Számomra elkeserítő volt látni, hogy egyes vízügyi dolgozók, hogyan akarták megakadályozni a szerződés létrejöttét. Az volt élete utolsó munkája, arról írta utolsó cikkét, melyben a következő szerepel: Szolnoknál 2050-ig a legnagyobb tetőzés várható értéke 1151 cm, azaz MÁSZ+189cm, amely jól összevág a nagyvízi meder emésztőképességének jelenlegi romlási üteméből számoltakkal. Kovács Sándor által Reimann profeszszor segítségével is kialakított előrejelző modell nagyon jó eredményeket adott a 830 cm-es tartomány alatt, viszont az 1998-ban és 1999-ben a 850-970 cm-es tartományban alacsonyabb értéket adott, mint a bekövetkezett. A korábbi 16 évben nem volt árvizünk e tartományban, ezért az itt bekövetkezett emésztőképesség romlást a modell nem tudta figyelembe venni. A modell az 1998. és az 1999. évi árvizek adataival kiegészítve kiválóan működött. Az időben adott és pontos előjelzés jelentősen hozzájárult a 2000. évi sikeres védekezéshez. Félő, mivel nem kísérjük kellő figyelemmel a nagyvízi medrek vízszállító képességének alakulását, egyes folyókon - ahol ritkán vannak nagy vizek - kellemetlen meglepetések fognak érni bennünket. Dr Bancsi István és Végvári Péter vezetésével a szolnoki és a kiskörei laboratórium dolgozói, rendszeresen vizsgálták a Tisza hordalék hozamát. Kiskörén naponta végeztek egy pontos mérést, a taskonyi hídról, a sodorvonalból vett mintát dolgozták fel. (A mérés önkéntes volt, több pontos mérést nem tudtuk finanszírozni). A mérési eredmények jelentősen növelték a Tisza hordalékszállításával kapcsolatos ismereteinket. Az igazgatóságon végzett szakmai munkát előadásokon, szak- és újság cikkekben ismertettük. Több egyetemen, főiskolán tartottunk előadást munkatársaimmal. Meghívásomra Schweitzer Ferenc előbb az MTA főtitkárával, majd 2002 augusztus 23-án Glatz Ferenc korábbi elnökkel látogatott hozzánk. Ismereteim szerint Glatz elnök úr látogatása meghatározó módon segítette elő a VTT-vel kapcsolatos kedvező kormánydöntést. Szükségesnek tartottuk, hogy a szakma kiválóságai is megismerjék munkánkat, és javaslataikkal, konzultációs lehetőséggel segíteni tudják azt. 2002. nov. 18-án, huszonegyen fogadták el meghívásunkat, több órás előadások és a feltett kérdésekre adott válaszok után az alábbi nyilatkozatot készítették és írták alá, többük segítő készségére jelenleg is számíthatunk. A 2000. év őszétől 2003 júniusáig végzett munkánk eredményeit és munkánkat segítők cikkeit kiadványban jelentettük meg, melyet Lovas Attila szerkesztett. A kiadványt megkapták az MHT 2003. évi szolnoki országos konferenciáján résztvevők, megküldtük a vízügyi szerveknek és a nagyobb könyvtáraknak. A kiadvány a következő címmel jelent meg: SZEMELVÉNYEK a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének megalapozó tanulmányaiból. Az MHT 2003. évi vándorgyűlésének nyitó előadásában ismertettem az elért eredményeket és javaslatot tettem a jövőben várható változások figyelembevételével elkészítendő 50-100 éves távlatú árvízvédelmi koncepció kidolgozására. Sajnos, az ez irányú kezdeményezéseim, azóta is eredménytelenek. Munkánknak külföldön is híre ment. Árvízvédelemmel foglalkozó japán szakemberek minden évben meglátogatták igazgatóságunkat, folyamatosan figyelemmel kísérték az általunk elért eredményeket. Külföldi tanulmányútjaim alapján állíthatom, hogy a japán és a holland árvízvédelem szakmai munkája példa értékű lehet számunkra. Nagyon sokat tudnánk tanulni tőlük, célirányos programok szervezése esetén. A bajor vízügyi minisztérium, igazgatóságunkkal állandó kapcsolatot alakított ki, mely többek között közös EU-s projekt (SUMAD) kidolgozásához vezetett. Hasonlóan szoros kapcsolat alakult ki a Szász tartományi vízügyi szakemberekkel.