Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Türk Gábor - Balázs Boglárka - Mecser Nikoletta: Medermorfológia és a vezetőképesség modellezése egy tiszai holtmedren
62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ. 1. ábra. A választott holtmeder elhelyezkedese Gyors rutinvizsgálatra különösen alkalmas módszer a víz oldott sótartalmának jellemzése, a víz fajlagos elektromos vezetőképességének mérése. A vezetőképesség tájékoztat - főleg szervetlen anyagokat tartalmazó vizek (pl. ivóvíz, felszíni víz) esetében - az elektrolit-koncentrációiról. Az összes oldott szervetlen anyag, valamint az összes vízben lévő ion mennyisége (sókoncentráció) az egyes összetevők külön-külön mérése és összegzése nélkül is megállapítható. Ezt a tulajdonságot kihasználva mértük fel a holtmeder vízminőségét egy tiszai árhullám érkezésekor. A holtmeder medermorfológiájáról csak hozzávetőleges információink voltak, így a kémiai paraméterek felmérése mellet feltérképeztük a meder aljzatát is. A terepi vizsgálatot egy WTW Cond 315i típusú terepi vezetőképesség-mérő, egy GARMIN MAP 62 típusú GPS és HUMMINBIRD halradar együttes felhasználásával végeztük, hogy a térbeli pontokhoz hozzárendelhetők legyenek a mélység és vezetőképesség adatok. Csónakkal haladva egyenletes sűrűségű ponthalmazt igyekeztünk rögzíteni. A terepi adatgyűjtés után összeállítottuk a mederprofil és a vezetőképesség térbeli eloszlásának reprezentálásához szükséges adatbázist. Az adatbázis feldolgozása, a térbeli megjelenítés ArcGIS 10.0 és VOXLER 3.3 szoftverekkel történt. Eredmények és értékelésük A terepi munka során több mint 1000 mélységadatot gyűjtöttünk, melyek interpolálásával létrehoztuk az aljzat mélységviszonyait (digitális medermodell) bemutató térképet (2. ábra). Az ábrán a sötétebb szín ábrázolja a mélyebb területeket, mely a mélység csökkenésével világosodik. Jól látható, hogy két mélyebb és egy hosszan elnyúló, sekélyebb részre osztható. A terület déli és délnyugati peremén futó gát határolja el a Lónyay-főcsatornát és a hullámteret. Az általunk felmért holtmeder egy tál alakú képződményre emlékeztet, melynek legmélyebb részei EK-DNy futásirányt követnek. Ez a csapás a medermodellen is jól kirajzolódik. Innen továbbhaladva a mederszint fokozatosan emelkedik. A tó legmélyebb pontján a vízmélység meghaladja a 4 métert, a felmérés időszakában a legsekélyebb részek kb. 1 m mélységűek voltak. Az adatfelvétel idején a tó átlagos mélysége 2,8 méter volt. A holtmeder legszélesebb szakaszán a két part távolsága meghaladja a 140 métert, legkeskenyebb részén pedig alig 40 méter a távolság. A két mélyebb mederrészt összekötő sekélyebb szakasz arra enged következtetni, hogy a lefűződés előtti állapotban a két mélyebb terület a valamikori sodorvonal maradványa, a köztes csatornaszakasz pedig az árvizek által szállított hordalék következtében feliszapolódott, ez okozza az alacsonyabb vízmélységet. Árvíz idején észak felől közvetlen kapcsolatba kerül a Tiszával (2. ábra). Ennek következtében a holtmeder vize felfrissül, átkeveredik, valamint a Tisza által szállított hordalék egy része leülepedik, ami hozzájárul a holtmeder feltöltődéséhez. A háttérváltozók fontos vizsgálati elemei az ökológiai, biológiai vízminősítésnek is. Felföldy (1987) a biológiai vízminősítés során a halobitás jellemzésére - a 8 főion mellett - víz fajlagos elektromos vezetőképesség értékének meghatározását ajánlotta. A vizsgálat során a mélységgel e- gyütt folyamatosan mértük a vezetőképességet is, melynek eredményét a 3. ábrán láthatjuk. Az értékek 377 és 440 pS/ cm között ingadoztak, számtani átlaguk 407 pS/cm. A beáramló friss víz hígító hatása megnyilvánul a vezetőképesség értékeiben (Szabó 2008). A 2013. április közepén kialakult árhullám a holtmeder víztömegében is változásokat idézett elő. A világosabb résszel jelzett hígabb szakasz a szabályozás előtti sodorvonalat, míg a sötétebb ré-
