Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása
15 az ásott kutak, ezen kívül 15 965 artézi kút került nyilvántartásba és térképi bejelölésre 80 000 km2 területen. A terepi felmérések alapján a Földtani Intézetben rövidesen elkészült a talajvizkataszter és ezt az artézi kútkataszter követte. A következő években a hegyvidék artézi kútjai és a forrásvizek is számbavételre kerültek. Az összegyűjtött adatok segítségével Schmidt Eligius Róbert szerkesztésében 1962- ben jelent meg a rendkívül értékes és tetszetős kivitelű Magyarország Vízföldtani Atlasza, amelyet szöveges és táblázatos tanulmánykötet egészít ki. A milliós méretarányú térképek világos ábrázolásmóddal jó áttekintést adnak az ország földtani és vízföldtani viszonyairól, különösképpen az ivó- és hévízbeszerzés szempontjából legfontosabb képződményekről. Miután az atlasz és a tanulmánykötet csak válogatott kútadatokat ábrázol és közöl, ebben a formában többre nem is volt lehetőség, így a pontszerű szakvéleményezéshez nem, de kutatási koncepciók kialakításához rendkívül nagy segítséget nyújtó munka (11. ábra). A vízkutatás és -feltárás új szervezeti formája Az újjáépítés után előbb az államosított ipar, majd a szocializált mezőgazdaság soha nem látott mértékű vízigénnyel lépett fel. Előtérbe került a települések vízművesítése, és az ipar is különleges követelményeket támasztott a víz meny- nyiségével és minőségével szemben. E társadalmi igény célszerűen artézi kutakkal a rétegvizekből látszott leginkább kielégíthetőnek. Ez szükségszerűen a fúróberendezések számának növelését, de nem utolsósorban a fúrási technológia fejlesztését is megkövetelte. Ez utóbbi a kútfúró-ipar államosításával és képzett szakemberek bekapcsolásával valósulhatott meg. A megnövekedett feladatok ellátásához már az 1950-es évek elején kevésnek bizonyult a Magyar Állami Földtani Intézet aránylag kis létszámú Vízügyi Osztálya. A Nehézipari Minisztérium Földtani Igazgatósága ezért a vízbányászat vállalatait 1954-ben földtani és vízföldtani szakemberekkel erősítette meg, akik a tervezést, az anyag-feldolgozást és dokumentálást, valamint a kivitelezés ellenőrzését is ellátták. Korábban ugyan számos rendelet előírta, hogy minden artézi kútfúrás földtani mintaanyagát anyag- feldolgozásra, a műszaki és vízföldtani adatokat pedig nyilvántartásra be kell küldeni a Földtani Intézetbe, de ennek teljes mértékben soha nem lehetett érvényt szerezni. A kútadatok hiányát legjobban a terepen dolgozó és a szakvéleményező geológusok érezték. A sok szomorú tapasztalat hatására, amely 1958-ig a Ceglédi Mélyfúró Vállalat főgeológusában, Urbancsek Jánosban (1919-2006) felhalmozódott, fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a hazai artézi kutakat minden talpalatnyi hely bejárásával újból és véglegesen számba kell venni. Elképzelését így vázolta fel: „Feltétlen időszerűvé vált egy o- lyan országos felmérést végrehajtani, amely arra hivatott, hogy az ország legkülönbözőbb helyein fellelhető vízfeltáró fúrásokra vonatkozó adatokat egységes szempontok szerint összegyűjtse, és a kutak helyét térképezze.” (I. köt. 1963). Az is megfogalmazódott még, hogy nem elegendő a kutaknak egy adott időpontban való kataszteri rögzítése, hanem azt folyamatos fejlesztéssel naprakészen kell tartani. Ezt a nagy jelentőségű elképzelést az Országos Vízügyi Főigazgatóság részéről Illés György a Vízellátási és Csatornázási Főosztály akkori vezetője magáévá tette, és megvalósításához az anyagi támogatást is biztosította. A feladat végrehajtását a Ceglédi és a Kaposvári Mélyfúró Vállalat összevonásával 1958-ban budapesti székhellyel megalakult Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Vízföldtani Osztálya kapta meg. Ekkor az osztály korlátozott hatáskörrel vízföldtani (vízbeDOBOSi^Mélysé^Wizeinl^zámbavételénel^ialakulás^^^^^^^ szerzési) szakvéleményeket készített, és ugyanakkor megkezdte az artézi kutak kataszterezésének előkészítését és végrehajtását. A Földtani Szolgálat megalakulása és működése A kataszter tovább fejlesztésének biztosítása érdekében szükségszerűen újból szabályozni kellett országos szinten a vízfeltáró fúrások kötelező adatszolgáltatását, a központosított anyagfeldolgozást, és dokumentálást, annál is inkább, mivel az 1950-es évek végétől a Földtani Intézet már nem tudott megbirkózni sem a szakvélemények kiadásával, sem az anyagfeldolgozással. E munkakört egy olyan szervhez kellett tehát rendelni, amely évente több ezer vízbeszerzési szakvéleményt tudott a beruházó vagy a tervező rendelkezésére bocsátani. Ugyanakkor a fúrási mintákat feldolgozza és a kút üzemeltetéséhez szükséges engedély megszerzésének alapját képező földtani és műszaki dokumentációt is összeállítja. Végül pedig az új artézi kutak adataival folyamatosan kiegészíti a meglévőket. Ilyen előzmények után 1960. augusztus 8-án életbe lépett a 34/1960. sz. Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) utasítása, amely a fürt kutakra vonatkozó vízjogi engedélyezési eljárás szabályait állapította meg. Az utasítás olyan meghatározó szerepű a vízkutatásban és -feltárásban, hogy részletesebb elemzése semmiképpen nem hanyagolható el. Az u- tasítás hatálya általában a 10 m-nél mélyebb fúrt kutakra terjedt ki. Meghatározza, hogy milyen esetekben szükséges szakvélemény, és azt melyik szerv adja. A nagy létesítmények, vízellátási rendszerek, gyógy- és ásványvíz, valamint a karsztvíz feltárásához a Földtani Intézet, egyéb létesítményekben pedig a Vízkutató és Fúró Vállalathoz rendelt Földtani Szolgálat (Vízföldtani Osztály) adja a szakvéleményt. Szabályozza a kúthely-kitűzés módját, a vízjogi engedély iránti kérelem formáját. Kitér a kivitelező és a Földtani Szolgálat kötelezettségeire. Előírja a fúrási mintaanyag feldolgozásának, a műszaki, hidrogeológiai és vízkémiai a- datok szolgáltatásának rendjét. Mindennek alapján ugyancsak a Földtani Szolgálat készíti el a Vízföldtani Naplót. A mélységi vízkincs védelme érdekében az utasítás a Földtani Szolgálat részére a vízkutató és -feltáró munka alatt ellenőrzési jogot biztosít. Bejelentési kötelezettséget ír elő abban az esetben, ha a fúrás a vízen kívül egyéb ásványi nyersanyagot is harántol. A Földtani Szolgálat ténykedése az elkészült kút műszaki átadás-átvételnél fejeződik be. Az utasítás nyomán az új szervezeten belül az országos ellenőrzési feladatok ellátására egy Ellenőrző Csoport életre hívására is sor került. Az előírás ellenére a MAFI Vízügyi Osztálya és a VIKUV Vízföldtani Osztálya megállapodott, hogy a hévízfeltáró kutakra továbbra is a VIKUV készíti a szakvéleményeket, és csak egyetértés esetén írja alá Schmidt Eligius Róbert, az intézet Vízügyi Osztályának vezetője. Ebből azután olyan félreértés adódott, hogy ezeket a szakvéleményeket egyesek nem a VIKUV-nak, hanem a MAFI-nak tulajdonították. így közülük csak néhány az 1960-as évekből: Tápé Tiszatáj Tsz, Miskolc, Aug. 20. Strandfürdő, Tata Fényes-forrás, Hódmezővásárhely Erzsébet kórház. Az utasítás szigora lehetővé tette, hogy az óriási erőfeszítéssel összegyűjtött artézi kútadatok az újakkal folyamatosan kiegészülhettek. A Magyar Állami Földtani Intézet több mint 80 éves működése az ország mélységi vízfeltárásában 1965. március 8-án befejeződött. Ettől kezdve az OV- H a szakvéleményezést a Földtani Szolgálat és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) között osztotta meg.
