Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Nagy László: Hány órakor volt a gátszakadás?
76 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. EVF. 3. SZ. Hány órakor volt a gátszakadás? Nagy László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Geotechnikai Tanszék. Az árvízvédelmi gátaknál a gátszakadásnak korábban nem létezett definíciója. Javaslható, hogy definícióként a következőt fogadjuk el: Gátszakadás az a folyamat, illetve annak a folyamatnak az eredménye, amikor a gátban olyan megnyílás (folytonossági hiány) alakul ki, melyen keresztül jelentős vízmennyiség jut a mentett oldalra1. Évtizedek alatt a gátszakadással kapcsolatban a szakmai nyelv sokat változott, konkrétabb lett, ami árnyaltabb megfogalmazást tesz lehetővé. A XIX. században az egységes szóhasználat híján a következő kifejezések voltak használatosak, melyek mind a gátszakadás szót helyettesítették: töltés elszegése, gátszakítás, a víz a töltést elrontotta, töltéseket a víz elöntötte, a víz a töltést áttörte, a töltésen betört a víz, a víz elmosta a töltést, a töltést a víz elszakasztotta, a töltést a víz kiszakította, a töltések összeromboltattak, a víz a gátat elsodorta, a víz a töltést átfúrta, stb. Ezek mind azt jelentették, hogy az árvízvédelmi gátnak megszűnt a védő- képessége. Helyettük ma egyszerűen csak a gátszakadás szót használjuk. Nem lehet persze tudni, hogy az előző felsorolás egyes elemei mennyire fedték le a gátszakadás mechanizmusát, például „a víz a töltést átfúrta” kifejezés jelenti-e, jelentheti-e csurgás vagy buzgár kialakulását. A gátszakadások statisztikai feldolgozására a gyűjtött a- datok alapján viszonylag széles a lehetőség. Húsz év kutató munka eredményeként ma 2858 Kárpát-medencei gátszakadással kapcsolatban rendelkezünk adatokkal. Senki se lepődjön meg, ha az összegek és százalékok nem egyeznek korábbi publikáció (Nagy 2001, 2002, 2003, 2004, 2006) a- dataival, akkor még nem volt ennyi gátszakadásról információ. A legtöbb publikáció a 2000. évi összesítésen alapul, a- mikor az ismert gátszakadások száma 1816-ra volt tehető. Ennek megfelelően néhány év múlva megjelenő szakcikkek esetleg még nagyobb számról tudnak majd beszámolni. A gátszakadás kialakulásával kapcsolatos keserű példa tehát van bőven. Minden gátszakadás emberi tragédiák hordozója, jelentős anyagi károk, gazdasági ellehetetlenülés forrása. A víz szétterült, lefolyt a terepen, elöntve telket, házat, vasutat. Lehetlenné tette akár évekre a gazdálkodást, nem is beszélve a halálos áldozatokról. Ha lehetséges, tanuljunk a gátszakadások tapasztalataiból, akkor is, ha a jelen publikáció statisztikai feldolgozása és adatgyűjtése csak kis mértékben jelent az árvízvédekezőknek közvetlen információt. A 2858 gátszakadás nagyobb szám, mint minden korábbi elképzelés, becslés és meghaladja a korábbi várakozásokat is2. Pedig például az 1876. évre a Kárpát-medencére a belügyminiszter utasítására az alispánok által jelentették a gátszakadások számát, az elöntött területeket és a károkat (Nagy 2007) a jelentett 370 gátszakadásból jelen feldolgozásban (a Duna- és Tisza-völgyre) csak 282 szerepel. A hiányzó csaknem 100 esetekben semmilyen adat nem volt fellelhető a vármegye nevén, illetve az alispán által jelentett összegző számon kívül. 'Ez alapján a koronán átbukó víz nem jelent gátszakadást, mert nincs folytonossági hiány a gátban, a buzgárnál vagy fakadó víznél pedig nincs jelentős vízmennyiség. 2Meg kell jegyezni, hogy ez az állítás már 2000-ben is elhangzott, pedig akkor még csak 1816 db gátszakadásról volt információ. Valószínűsíthető további adatok felbukkanása nem csak az említett 1876. évvel kapcsolatban, de a meglévő adatok pontosításával kapcsolatban is. Hangsúlyozni kell, hogy nem teljes a mű, jelenleg itt tartunk. További adatnövekedés elsősorban két területre vezethető vissza. Egyrészt az ismert gátszakadásoknak sem teljes körűek az adatai (már az is jó lenne, ha csak a gátszakadás hosszára, okára rendelkeznénk széles körűen adatokkal), másrészt viszonylag kevés információval rendelkezünk térben és időben a következőkre vonatkozóan:- a jelenlegi Magyarország határain kívüli árvizekről 1920 után (különös tekintettel a Maros XX. századi árvizeiről, Tiszaújlak fölötti gátszakadásokról, a Béga és Temes árvizeiről),- az 1876. évi tiszai árvizet megelőző Tisza-völgyi árvizek következtében kialakult gátszakadásokról, különös tekintettel az 1855. évi árvízre, amikor a töltés építések már a Tisza mellett jelentős mértékben előrehaladtak, azonban magasságuk korábbi gyakorlat híján még nem volt megállapítható,- az 1876. évi, de különösen az 1838. évi jeges árvizet megelőző Duna-völgyi árvizekről, mint például az 1830. évi árvízről,- a Száva és mellékvizeinek előző két évszázadbeli gátszakadásairól. Ezek jobb megismeréséhez a szomszéd országok segítségére is szükség volna. Remélhetően a tervezett könyv eljut a határokon túlra is, és segítő kezekre talál az adatok számának bővítéséhez és az adatok pontosításához. Nem lehetünk azonban büszkék a XX. század második felének magyarországi gátszakadásainál az adatok pontosságára sem, bár kétségtelen, hogy műszaki szempontból a legpontosabb adatok ekkor lettek dokumentálva. A károk, a kitelepített személyek száma és az áldozatok száma egyfajta titokként szerepelt, mert rossz fényt vetett volna egy „tökéletes rendszer” működésére. Sajnálatos módon az utóbbi két évtized gátszakadásainak dokumentáltsága sem volt megfelelő. Óvatosan kell kezelni a korabeli leírásokban azokat a kifejezéseket, amikor minden idők legnagyobb árvizét, országos károkat, vagy soha nem látott méretű áradásokat emlegetnek. Különösen azok az adatok veszélyesek, melyek messziről jött emberek elmondásain és többszörös áttételen keresztül jutottak el az írásos dokumentálásig. A XIX. második fele előtt a dokumentáltság függ a korra jellemző általános információ áramlástól, de minden esetre az első kérdés mindig az, hogy voltak-e gátak az adott korban. A gátszakadások számát adott évben, adott korban a töltések hosszával és a töltések minőségével kell vizsgálni. Meg kell jegyezni, hogy fejlett területeken, például nagyvárosoknál lényegesen korábban megindult az árvízvédelmi művek fejlesztése, mint lakatlan területeken vagy külterületeken.- A Szamoson 1871 előtti időből gátszakadásról kevés információval rendelkezünk.- Arad mint nagyváros miatt a Maros árvizei viszonylag jól dokumentáltak már a XVIII. században is.- Budapest és Szeged a korai gátépítésnek köszönhetően viszonylag kedvező helyzetben volt árvízvédekezés
