Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
35 DOBO^^^SCHEUERG\^^^ibí^öIg^H:^una^szaJ«>zUiéví^cutal^_ (Haas J. et al. 2010), amelyek jelentős szerepet játszottak a pretercier aljzat mélységi morfológiájának kialakításában és a felette települő fedő üledékek kifejlődésében és vastagságában. Ezek az adottságok együttesen visszatükrözik azokat a bonyolult lemeztektonikai eseményeket és folyamatokat, amelyek a vizsgált területen meg-megújulva még a negyedidőszakban is meghatározóak voltak a térség földtani és vízföldtani viszonyainak fejlődésében és ezen belül a vizsgált hévízrendszerek típusjellemzőinek létrehozásában. A makro- és nyomelem vizsgálatokat akkreditált laboratóriumban végezték. A helyszíni minta begyűjtéshez előzetes egyeztetés alapján az üzemeltetők beleegyező nyilatkozatát minden esetben megkaptuk. E helyen mondunk hálás köszönetét az engedélyeztetésért, mert ezzel hozzájárultak a hazai vízföldtani ismeretek gazdagításához. Az üzemeltetők közül külön hálás köszönettel tartozunk Kristály Péter igazgató úrnak, nem csak az engedély kiadásával, hanem mert aktív segítségnyújtással járult hozzá, hogy a rábasöm- jéni kútból eredményes mintavétel történjen. 2. A Rába-völgyi hcvízkutak ismertetése 2.1. A „Sárvár-Rábasömjén-2. sz. hévízkút tervezése és megvalósítása Nyugat-magyarország mélyföldtani megismerése mintegy 60 évre tekint vissza és a szénhidrogénre meddő rába- sömjéni és büki 1000 m-t meghaladó mélyfúrást az 1960- as évek elején hévízkúttá képezték ki. A földtani felépítés alapján azután újabb hévízkút létesült Sárvár közvetlen környékén az 1970-as évek elején és a két nagyobb mélységű új kutatófúrás eredménye, annak hasznosítása erőteljesen foglalkoztatta a földtani és a vízügyi főhatóságot, nem különben a helyi és a hévízkutató szakembereket (Horváth A.-Takács P. 1974). A területre vonatkozó szeizmikus méréseket 1967-ben az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) Szeizmikus Kutatási Üzeme értékelte, majd a mérési eredményeket 1969-ben a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (MAELGI) foglalta össze. 2.1.1. Geofizikai kutatás és értékelés A vizsgált területen a fúrásos kutatás előtt korábban földmágneses, gravitációs és szeizmikus refrakciós méréseket végzett az OKGT. Az 1963-1966. közötti reflexiós mérések (Sáv-1, Sáv-13. szelvény) hagyományos feldolgozásúak, a szerkezet meghatározásához biztos adatot nem szolgáltattak. A távolabbi környék áttekintését szolgáló térkép több vetőzónát jelöl É-D-i elrendeződésben, irányuk azonban a nagy távolság miatt nem határozható meg (Nagy M. 1969). Az 1968. évi 9,5 km hosszú többszörös fedésű reflexiós szelvényt e területrész legkorszerűbb geofizikai mérésének tekintjük, amelynek elsősorban az volt a célja, hogy a vetőzónát Rábasömjén és Sárvár között pontosan rögzítse. Sajnos a szelvény éppen a töréses zóna előtt befejeződik és így csak utalást kaphatunk a szelvény DK-i részén arra, hogy itt kezdődhet a tektonizált zóna. Az új és a korábbi mérések értékelése alapján megállapítható, hogy a Sárvári strandfürdő 1. sz. fúrás környékén mágneses anomália nem mutatható ki, a gravitációs mélység-számítások pedig nem vezettek egyértelmű eredményre. A távolabbi környék (Sárvártól E-ra és D-re) szénhidrogén kutatófúrásai és a Bouger anomáliák között ugyancsak nem található egyezés. Ennek okát a geofizikai értékelés feltehetően az ölbői fúrások környékén található paleozóos- ópaleozóos nagy sűrűségű kőzetek hatásában látja. A Bouger anomáliatérkép szerint ez a nagy sűrűségű aljzat Rába- sömj éntől K-re hirtelen ÉK-DNy-i irányba süllyed, ugyanakkor Sárvárnál egy K-Ny-i irányú szerkezeti vonal is lehetséges, s ezek éppen Sárvár környékén találkoznak. A nagysebességű aljzat mélységére és települési helyzetére a legmegbízhatóbb adatot a JÁR-2. refrakciós szelvény szolgáltatja. Eszerint az aljzat ENy-DK-i irányban 2000 m- ről 3200 m-re süllyed. A szelvény jellege a Bouger anomáliákkal teljes korrelációt mutat, amely az OKGT és a MAELGI értékelésével megegyező. Ez a szerkezeti vonal a Mihályi nagyszerkezet K-i oldalán végig követhető szerkezet folytatása és Sárvárig nyomozható, s úgy látszik, hogy ott egy K-Ny-i szerkezet szakítja meg, vagy ilyen irányba elfordul. A Kisalföld földtani és mély szerkezeti viszonyait több szerző (Juhász Á.-Kőháti A. 1966, Kőrössy L. 1958, Sá- ghy Gy. et al. 1967, Scheffer V. 1965.) megkísérelte tisztázni. Az 1970-es évekig a feltételezett Rába-vonal határozta meg a nagyvonalú lehatárolást az aljzat kialakulására és meglétére. Ennek tulajdonítható, hogy a vízkutató fúrások telepítési lehetőségeit is ez a körülmény határozta meg. így e vonaltól Ny-ra a mind a hideg, mind a meleg víz feltárására már csak a felső-pannóniai összlet jöhetett számításba, mivel e területen az aljzatot képező metamorf és a rátelepült miocénkori rétegek általában alkalmatlanok vízbeszerzésre. A diszlokációs vonaltól K-re viszont a mezozóos és a devon aljzat, valamint a felső-pannóniai összlet feltárása kedvező lehetőségeket biztosított. Ez a feltételezés mindaddig tartotta magát, amíg újabb és újabb, főleg szénhidrogén-kutatófúrás nem bizonyította be, hogyha nem is regionálisan, de pásztás kifejlődésben megtalálható a mezozóos összlet is a Rábától vagy a Rába-vo- naltól Ny-ra. Ez teljesen egyértelmű az 1967. évi refrakciós mérések földtani, illetve az 1966. évi mezozóos rétegek elterjedésének értelmezésével, a szerkezeti viszonyok legújabb vizsgálatával. Az tény, hogy egy bizonyos vonaltól Ny -ra általánosabbak a metamorf kőzetek, míg K-re majdnem kizárólag csak mezozóos üledékek találhatók. A refrakciós mérések azt bizonyítják, hogy a vetők valószínű lefutása KEK-NyDNy-i és erre merőleges, esetleg K-Ny-i, addig a földtani értelmezés határozott EK-DNy-i lefútású vetőkkel számol (Juhász Á.-Kőháti A. 1966). 2.1.2. Szénhidrogén-kutatás Rábasömjénben Az előzetes geofizikai mérések alapján lehetett kitűzni a Rás-1. sz. szénhidrogén-kutatófurást a répcelaki szerkezettől D-re. A fúrás 1964-ben létesült 1943,6 m-es talpmélységgel, amely 1326 m-ig felső-pannóniai homok, homokkő, a- gyag és agyagmárga, 1810 m-ig közel azonos kifejlődésű alsó-pannóniai réteget, 1840 m-ig tortónai litotamniumos mészkövet, végül igen nagy üledékhiány és diszkordancia után - az újabb vizsgálatok szerint - triász (korábban devon) kristályos-meszes dolomitot 1943,6 m-ig harántolt. A szarmata rétegek kifejlődése bizonytalan, meglétét faunával nem lehetett bizonyítani. Rétegtani szempontból a legrészletesebben a dolomitot vizsgálták, amely sajnos ősmaradványt nem tartalmazott, így csak kőzettani analógia alapján lehetett feltételezni, hogy az egyaránt lehet középső- és felső-triász korú (Juhász Á.-Kőháti A. 1966.). Hasonlít a büki fúrásokban harántolt dolomitra, amely Szepesházy Kálmán szerint viszont paleozóos. Az azonosságot nem záija ki, hogy ez a dolomit agyagmárgával, márgapalával váltakozik, helyenként brecs- csás kifejlődésű. Legutóbb ismételten paleozóos (devon) korinak minősítették egyes szerzők (Lorberer Á. 1998). A fúrás befejezése után a miocén és a devon időszaki rétegekben rétegvizsgálatot végzett az OKGT és annak ered-
