Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Nagy László: Az elöntött terület meghatározása
15 ^AG^^^^löntötUeriileUneghatározása 9. táblázat. A mai Magyarországon a Tisza-völgyi öblözetek elöntésével kapcsolatos adatok (a 2.37 öblözet a táblázat negyedik oszlopában és 7. sorában található) 2.0x 2.lx 2.2x 2.3x 2.4x 2.5x 2.6x 2.7x 2.8x 2.9x B Sz B Sz B Sz B Sz B Sz B Sz B Sz B Sz B Sz B Sz 2.xl 7 8 1 1 0 0 0 0 5 5 1 i 0 0 6 6 2 2 26 26 2.x2 34 52 0 0 0 0 0 0 1 2 0 0 0 0 4 10 18 19 13 17 2.x3 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 16 17 2 2 0 0 0 0 4 6 2.x4 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 28 33 0 0 0 0 0 0 17 25 2.x5 0 0 0 0 0 0 0 0 9 9 9 10 0 0 0 0 2 2 20 24 2.x6 0 0 0 0 0 0 I 1 2 2 1 1 0 0 0 0 7 8 11 17 2.x7 4 6 0 0 1 1 12 15 1 1 73 215 0 0 0 0 2 2 2.x8 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 30 74 0 0 6 8 12 13 2.x9 0 0 4 4 0 0 1 2 3 7 2 2 0 0 6 24 0 0 2.xl0 0 0 0 0 0 0 4 7 5 6 0 0 36 49 0 0 37 61 Össz. B (vízbetörések száma): 486 . Sz (gátszakadások száma): 803 . A fentieknek megfelelően a 8. és 9. táblázatokban szereplő adatok csökkentve szerepelnek a 10. és 11. táblázatokban, melyek megmutatják, hogy hány árvíznél merült meg az öblözet. A Duna-völgyben a gátakkal védett mai Magyarország területére vonatkozó öblözetek 155 alkalommal lettek elöntve, aminek több, mint ötödé a Budapest-Ba- jai (volt Pestmegyei-Sárközi Társulat) megaöblözetre esik (10. táblázat). 10. táblázat. A Duna-völgyi öblözetek elöntése a begátalásuk óta a mai Magyarország területén l.Ox l.lx 1.2x 2.3x 1.4x 1.5x l.xl 12 5 0 6 0 8 l.x2 1 3 4 5 0 1 l.x3 0 1 2 0 0 4 l.x4 1 1 1 0 0 3 l.x5 8 0 13 2 0 1 l.x6 4 0 8 0 0 l.x7 1 7 2 1 2 l.x8 0 0 3 0 2 l.x9 0 0 2 1 33 l.xlO 3 0 2 1 1 (az 1.39 öblözet a táblázat 4. oszlopában és 9. sorában található) 11. táblázat. A Tisza-völgyi öblözetek elöntése a begátalásuk óta a mai Magyarország területén 2.0x 2.lx 2.2x 2.3x 2.4x 2.5x 2.6x 2.7x 2.8x 2.9x 2.xl 5 1 0 0 3 1 0 3 3 10 2.x2 10 0 0 0 1 0 0 2 8 9 2,x3 0 0 0 0 0 4 1 0 0 4 2.x4 0 0 0 0 0 13 0 0 0 8 •2.x5 0 0 0 0 2 8 0 0 2 12 2.x6 0 0 0 1 2 1 0 0 4 6 2.x7 3 0 1 7 1 21 0 0 2 2.x8 0 0 0 0 0 13 0 3 6 2.x9 0 3 0 1 2 1 0 4 0 2.xl0 0 0 0 3 3 0 12 0 15 Összefoglalás Jelen közleményben a történelmi adatok statisztikai feldolgozása alapján mutattuk be azt, melyik öblözet hányszor lett elöntve. Az igazán érdekes a vízállások, a gátszakadások szélessége és a terepviszonyok alapján történő modellezése volna az öblözet elöntésének, de ez messze túlmutat a cikk terjedelmén. Sok öblözet egyszer sem került víz alá a gátépítések óta. Azon öblözetek, melyek egyszer lettek elöntve, egyszeri példával szolgálnak a kialakult gátszakadással, a kiömlött víznek a területen történő levonulásával stb. kapcsolatban. Amelyek kétszer is víz alá kerültek, lehetőséget adnak az összehasonlításra, ha van megfelelő adat. így az öblözetenkénti elöntés vizsgálatára azon öblözeteket célszerű használni, ahol sok adattal rendelkezünk. A víz alá kerülő terület nagysága több tényezőtől függ a gátszakadásnak az öblözetet határoló töltésen lévő helyétől, az öblözet méretétől, az öblözet topográfiai viszonyaitól, az árhullám magasságától és tartósságától, a gátszakadás szélességétől, a folyó vízhozamától, stb. Ezek együttesen határozzák meg a kifolyt vízmennyiséget, és az öblözetben kialakuló feltöltődési és levonulási viszonyokat. Az azonban kétségtelen, hogy az árvízi öblözetek kitettsége nem azonos mértékű. Irodalom ÁBKSZ (1974): Útmutató gátszakadások elzárásához, OVH Műszaki Fejlesztési Kiadványok. Készítette a VIZITERV 5. Iroda, Babos Z.- Mayer L. (1939): Ármentesítések, belvízlevezetés és lecsapolá- sok fejlődése Magyarországon, I. rész, pp. 32-91. II. rész. pp. 277-278. Bárczay J. (1943): Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-43. évi működéséről, Bp. Becker Á. (1939): A keled trianoni határvízügyi viszonyai, VK. 2. szám, pp. 10-77. Benedek J. (1932): A Duna 1926. évi árvize a Dráva-torok tájékán, VK. 14. évf., pp. 3-73. Body K. és tsai. (1966): Az 1965. évi Dunai árvíz hidrológiai okai és lefolyása, VK külön kötet, pp 51-102. Bognár L.: A Felső-Szabolcsi öblözet ármentesítése 1846-1958-ig. FETI- VÍZIG Vízügyi Történed Gyűjtemény, (F29). Bonczos M. (1941): Beszámoló a Dunai árvízvédelmi kormánybiztos 1941. évi működéséről, Budapest. Darányi Gy. (1896): A Dömös-Pataji dunavédgát Társulat történelmi leírása Légrády testvérek, Budapest. Dékány M. (1878): Magyarországi Armentesítő-Társulatok. Faragó L. (1902): A Vízügyi Szolgálat szervezete, Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest. Fejér L. (1997): Árvizek és belvizek szorításában, Vízügyi Történed Füzetek, 15. kötet. Fejér L. szerk. (2001): Vizeink krónikája, Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűj temény. Gyalokay M. és Szolgai J. (1966): Az 1965. évi árvíz Csehszlovákiában, In 1965 Dunai árvíz, Vízügyi Közlemények külön szám, szerk.: Ihrig Dénes, pp. 113-125. Ihrig D. szerk. (1977): A magyar vízszabályozás története, Budapest. Kada M., Horovicz B. (1876): A központi árvíz-bizottmány jelentése az 1876-ik évi árvíz lefolyásáról. Pesti-könyvnyomda-részvénytársaság. Kvassay J. (1900): A Duna- és Tisza-völgyi ármentesítő társulatokra vonatkozó stadsdkai adatok, Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság, Budapest. VITUKI: Magyarország ártéri öblözeteinek felmérése, Atlasz Nagy L. (2002): 200 Years Dike Failures in the Carpathian Basin. Proceedings of the 2nd International Symposium on Flood Defence (ISFD’ 2002), Beijing, Balkema Publishers, pp. 786-793. Nagy L. (2006): Dike breaches in the Carpathian Basin, Periodica Polytechnic^ Vol. 50, No. 2, pp. 115-124. ISSN 0553-6626. Nagy L. (2006): Estimating Dike Breach Length from Historical Data, Periodica Polytechnica, Vol. 50. No. 2, pp. 125-139. ISSN 0553-6626. Tóth S., Nagy L. (2006): Dyke failure in Hungary of the past 220 years, In Marsalek J. at al.(ed), Transboundary floods: Reducing risk trough flood management, Nato science series Vol. 72., p. 336, ISSN: 1568- 1238, ISBN 978-1-4020-4900-2 (print), 978-1-4020-4902-6 (online), 1 0.1007/1-4020-4901-3, pp. 247-258. Springer.
