Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - NEKROLÓG - Kollár Ferenc (1930-2013) Lenkei Tibor (1919-2013)

54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 2. SZ. Ladd, C. C.; Moh, Z.; Gifford, D. G. (1975): Statistical Analysis of Undrained Strength of Soft Bangkok Clay. Proceedings of the 1 st. International Conference on Application of Statistics and Probability in Soil and Structural Engineering, Hong Kong. Lind, N.C. (1969): Deterministic Formats for the Probabilistic Design of Structures in an Introduction Structural Optimization. SM Study No.l, Soil Mechanics Division, University of Waterloo, Waterloo, Ontario, p. 121-142. Lumb, P. (1966): The Variability of natural soils, Canadian Geotechnical Journal, Vol. 3., pp. 74-97. Lumb, P. (1970): Safety Factors and the Probability Distribution of Soil Strength. Canadian Geotechnical Journal, Vol 7, No 3, pp. 225242. Nagy L. (2005): Árvízi kockázat az árvízvédelmi gát tönkremenetele alapján, PhD. értekezés, BME. Nagy L., Takács A. (2011): Lajta jobb és bal parti árvízvédelmi töltések tönkremeneteli valószínűség értékelése, Szakvélemény kézirat. Nagy L.; Kádár I. (2012): Talajok nyírószilárdsági paramétereinek megbízhatósága. Műszaki ellenőr, május. Phoon, K. K. ; Kulhawy, F. H. (1999): Characterization of geotechnical variability. Canadian Geotechn. Journal, Vol. 36(4), pp. 612-624. Rétháti, L. (1988): Valószínűségelméleti megoldások a geotechnikában. Akadémiai Kiadó, Budapest. Broke of endless-lo Nagy, L, Schneider, H. R. (1999): Definition and determination of characteristic soil parameters. Post Proceedings of the 14th International Conference on Geotechnical and Foundation Engineering, Hamburg, 1997, A. A. Balkema, Rotterdam/Brookfield, pp. 2271-2277. Schultze, E. (1975): Frequvency Distributions and Correlations of Soil Properties. Proceedings of the 1st. International Conference on Application of Statistics and Probability in Soil and Structural Engineering, Hong Kong. Taylor, D. W. (1938): Stability of Earth Slopes. Journal of the Boston Society of Civil Engineers, Jully, Vol. 24, pp. 197-246. U.S. Army Corps of Engineers (1997): Engineering and design, introduction to probability and reliability methods for use in geotechnical engineering, Engr. Tech. Letter No. 1110-2-547, Department of the Army, Washington, p. B-l 1. Weber, E.; Gehrisch, M. (1980): Ein Beitrag zur Berechnung von Versagenswahrscheinlichkeiten für homogene Lockergesteinsböschungem. Canadian Geotechnical Journal, Proceedings of the 6th Danube - European Conference on Soil Mechanics and Foundation Engineering. Varna, Bulgaria, Section 3 A kézirat beérkezett: 2012, június ng granulous slopes Takács, A. Nekrológ Kollár Ferenc (Budapest, 1930. november 27. Építőmérnöki oklevelet - kitüntetéssel - 1954-ben szerezte a budapesti műegyetemen. 1954-63 között a VIZITERV-ben beosztott tervező, majd csoportvezető mérnök. Feladatát elsősorban a dombvidéki vízrendezési munkák tervezése jelentették (Kerka, Zala, Tarján patakok, Fekete víz, stb.), de végzett árvízvédelmi és folyószabályozási munkákat is (pl. a Murán). Tervezési eredményeit egy segédletben foglalta össze, amely eligazítást adott kis vízgyűjtő területű dombvidéki patakok árvízi hozamának becsléséhez. Az ország nyugati felében végzett tervezési munkáinak tapasztalatát felhasználva, 1963-69 között a szombathelyi VÍZIG vízrendezési osztályvezetőjeként a nyugat-dunántúli a vízrendezéseket irányította. Ennek részeként tevékenyen részt vett a vízgazdálkodási társulatok újjászervezésében. Szakmai tekintetben nagy szerepet vállalt a klasszikus értelemben vett drénezés újraindításában és elterjesztésében. 1969-90 között újra a VIZITERV munkatársa, osztály-, irodavezető, utóbb dunai főmérnök. Irányította a Tisza-völgyi belvízrendszerek fejlesztését, s főtervezője volt a Nagykunsági főcsatornának. Osztályvezető mérnökként kidolgozta a Körösladányi-, a Csongrádi-, valamint a BarcsDjurdjeváci vízlépcsőrendszerek koncepciótervét. Lenkei Tibor Budapest, 2013. március 18.) A hazai vízügyi nagylétesítmények, többek között a bősnagymarosi vízlépcső-rendszer tervezésének egyik irányítója. Munkatársaival együtt készítette el a vízlépcső-rendszer hatásterületére kiterjedő Környezeti Hatástanulmányt, amely ebben a minőségében az ország első komplex megközelítésű programja volt. 1960-tól - mint szakértő - folyamatosan részt vett a magyar-jugoszláv, majd a magyar-csehszlovák kétoldalú vízügyi tárgyalásokon, ill. a dunai vízlépcső-rendszer kérdéseit tárgyaló magyar-osztrák megbeszéléseken. 1990-ben vonult nyugállományba. Több éven át a bajai főiskola gyakorlatvezetője, jegyzetírója. Szakcikkei a Vízügyi Közleményekben jelentek meg. A MHT Ár- és Belvízvédelmi Szakosztályában működött. Hét cikluson át a szakosztály vezetőségének, valamint a Vitális Sándor Nívódíj Bíráló Bizottságának tagja volt. Munkásságát a Társaság 1994-ben a Bogdánfy Ödön éremmel, 2005-ben tiszteleti tagsággal ismerte el. Források Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológia Társaság kitüntetettjei Balázs György: Műegyetemen végzett építőmérnökök és munkásságuk 1952-1956. Fejér László Budapest, 1919. április 6. Eletének 94. évében hunyt el Lenkei Tibor rubindiplomás mérnök, a V1TUKI nyugalmazott hidrológusa. A Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1942-ben szerzett mérnöki diplomát, és kapott meghívást az akkor megalakult II. sz. Vízépítéstani Tanszékre, ahol - egy kalandos, külföldön töltött háború végi év kihagyásával - 1948-ig dolgozott. A sokak által használt Szily-Lenkei féle görbesereg megszerkesztésével neve a számítógépek mai korában is ismert maradt a vízügyi tervezés szakterületén. A Duna-Tisza csatorna-építés rövid ideig működő kirendeltsége, majd 1950 és 1961 között a MÉLYÉPTERV, 1961 és 1970 között a Budapesti Vízügyi Igazgatóság volt a munBudapest, 2013. január 31. kahelye. Többnyire műszaki tervezési feladatot látott el, melyek közül a legfontosabbak voltak: a Keleti Főcsatorna öntözési tározója, a Dunaújvárosi Vasmű kikötője, a Százhalombattai Erőmű hűtővízellátása, zagyterei. 1971-től 1980-ban történt nyugdíjazásáig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet állományában volt. Ebből 5 évet Algériában töltött, ahol az általa vezetett hidrológus csoport vízügyi szakvéleményeket készített, és víztározási lehetőségek kidolgozásával foglalkozott. Társaságunk tagjai között 1959-óta tartottuk nyilván. 90 éves korában a Hidrológiai Közlöny 2010. évi 2. számának 40. oldalán méltattuk részletesebben tevékenységét. V.l.