Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 1. szám - Dóka Klára: Robot - közmunka - napszámosság. Állami és társadalmi erőforrások a vízszabályozásban a késő-feudális és polgári korban
DÓKA K.: Robot, közmunka 11 volt elég ösztönző. Át kellett térni a teljesítmény bérben történő fizetésre, aminek a földmunkánál már több évtizedes hagyományai voltak. Általánossá válása vonzotta a falvakból a felszabadult munkaerőt, és hozzájárult az egységes kubikus réteg kialakulásához. E tevékenység az ipari munkára egy sajátos fajtája, építőipari tevékenység volt. Ugyanakkor az építkezések évtizedeiben e réteg nem vált az ipari munkásság részévé. A kubikusok nem szakadtak el otthoni környezetétől.. Maguk hozták szerszámaikat, munkaeszközeiket, otthon maradt egy kis gazdaságuk, ház, kert, föld, amit távollétükben az otthon maradottak müveitek, és a kubikus munka végső célja is e gazdaság bővítése volt. A kubikus réteg először a viszonylag sűrűn lakott Közép -Tisza vidéken alakult ki. A jobbágyfelszabadítás után az itteni zsellérek a jobbágyfelszabadítás során 'A-2 lA holdas birtokot kaptak, ami kevés volt a megélhetéshez. A közös legelőket feltörték, így az állattartás is vesztett jelentőségéből. Más jövedelem után kellett nézni. A munkaerő-piacon bekövetkezett változás először itt, a Közép-Tisza vidéken esett egybe a vállalkozók megjelenésével, akik hívó szavára a sűrűn lakott Békés és Csongrád megye munkát kereső földművesei is ide özönlöttek. Különösen vonatkozott ez az 1860-as évtizedre. Ezekben az években országszerte aszály pusztított ami a lakosság helyzetét tovább nehezítette. A Tisza és Körösök völgyében különféle öntöző csatorna tervek készültek, amelyek azonban nem jutottak el a megvalósításig. Hogy az állam az igen rossz helyzetbe került mezőgazdasági népességen segítsen, ínség-kölcsönt bocsátott ki alacsony kamatozással. Annak egy részét a víz-szabályozó társulatok és a kivitelezők kapták, hogy munkaalkalmat teremtsenek a nélkülözőknek. Ezt a lehetőséget kihasználták a tiszai vállalkozók, amelyek nagy számban vették fel a munkaerőt. Egyszerre 32 átvágáson dolgoztak, és busás haszonra tettek szert. 2 2 Maga a kubikus szó abból eredt, hogy a munkát teljesítmény-bérben, a megmozgatott föld alapján (kubikölben, 6, 86 m 3) fizették. Kezdetben kubikmunkásnak, akkordmunkásnak is nevezték őket, a kubikus kifejezés az 1870 es években vált általánossá. Az 1850-es évektől a társulatok toborzással gyűjtötték össze a munkásokat. .Később azonban kialakult a hivatásos ügynökök rétege is, akik figyelték, milyen munkákra fog sor kerülni a közeljövőben, ahová munkaerőt vihetnek. A kubikusok sorsa nehéz volt. Egy-egy konkrét munka csak néhány hónapig tartott, sokszor téli hidegben kellett átköltözni új területre. Sajátos közösséget alkottak, amit kubikus bandának neveztek. Maguk választottak vezetőt, aki tárgyalt a bérekről, a munkafeltételekről, de írásbeli szerződést nem kötöttek. Kivételes jogokat kaptak a bandából a töltésőrök, szertár- és munkafelügyelők. Később társulati tisztviselőkké váltak, akik fizetést, majd idős korukra nyugdíjat kaptak. A kivételezettek között a gátőrök csoportja erősödött meg, akik a szabályozások befejezése után is a társulatoknál dolgoztak, pénz és természetbeni ellenszolgáltatások fejében. A kubikusok mellett napszámosokat is alkalmaztak. Ok rendszerint a legközelebbi községből jöttek, és az egyszerűbb munkákat végezték, napszámbér fejében, amely alacsonyabb volt, mint a kubikusok fizetése. Utóbbiak egy köböl földért 1,12 Ft-t kaptak, míg a napszám 30 krajcár volt. A megélhetéshez azonban nem volt elegendő a kubikusok 2 2 Dóka Klára: A vizimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772-1918). Budapest, 1987. 148. p. keresete sem, mert a búza ára fokozatosan emelkedett. A vállalkozók azonban mindig jól kerestek. A kubikusok életének kulcskérdése az elhelyezés és élelmezés volt. Kantin rendszert alakítottak ki, és sok helyen csak az ott levásárolható Jancsi bankóval fizettek. Ha rossz volt az ellátás, a kubikusok maguk oldották meg az élelmezést, bár az időigényes volt. Hasonló problémákat okozott az elszállásolás is. Olykor a munkások maguk készítették a szállást, mert a vállalkozó ezt sem tudta megoldani. A létfeltételek biztosításához a kubikus bandák még jobban összekovácsolódtak. 2' A Tisza szabályozásával egy időben sor került a mellékfolyók rendezésére is, bár ezeknél csak kivételesen volt lehetőség állami segítség igénybe vételére. A Szamos szabályozási terve 184l-re készült el, amely szerint 22 átvágást kellett kiemelni. 1848-ig összesen kettő, 1860-ig újabb hat készült el, nyolc kiemelését pedig megkezdték. Fizetett közmunkások dolgoztak, de a munka elakadt. Haladást értek el viszont a Bodrog esetében. 1857-1859 között a folyó bal partján összefüggő védvonal épült, amely 74 725 holdat védett. A túlsó parton nem volt töltés, mert a tiszaiban bíztak. 1862-ben átszakadt a gát, és rendszeresen volt árvíz. Szabályozni kellett a Bodrog medrét is. 15 átvágást terveztek. 1863-1865 között Sárospatak közelében 4 készült el, amihez az állam az ínség-kölcsönből segítséget adott." 4 A Körösöknél 1855-ben Bodoky Károly tervei alapján befejeződött az évtizedekkel ezelőtt megkezdett munka. 1859-ben elkészült a Gyula-Békési nagycsatorna, a FeketeKörös torkolata 11,1 km-rel feljebb került. A Berettyó részére a Nagy-Sárrétet elkerülő medret ástak, amihez az ínség kölcsönből kaptak 1863 után segítséget. A Kis-Sárréten keresztül új mederben folyik a Sebes-Körös. A régi folyószakaszok összesen 1023 km-t tettek ki, ami a szabályozással 420 km-re csökkent. Minimális állami segítséget leszámítva a munkát fizetett közmunkával és napszámmal fejezték be, majd az 1860-as évektől a megerősödött társulatok gondoskodtak az eredmények fenntartásáról. 2 5 A Maros medrének szabályozása szintén az 1840-es években kezdődött. 1854-1860 között 27 átvágást emeltek ki fizetett közmunka erővel. A Tiszával közös töltések építése a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat feladata lett. A kiegyezés után az ország gazdasági helyzete konszolidálódott, az állam közvetlenül vagy a társulatokon keresztül segíteni tudta a vízszabályozási munkák befejezését, illetve az eddig szabályozatlan területeken azok végrehajtását. A korábban említettek közül rendeződött a Bodrogköz ügye. Állami támogatással rendbe hozták a Bodrogközi Tisza-szabályozási Társulat töltéseit, 1873-1874-ben a Bodrogon hat átvágást, majd 1887-1888-ban újabbat emeltek ki, és valamennyit töltések kísértek. A Kraszna és Szamos szabályozásához a Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztérium utasítására a Vásárosnaményi Folyammérnöki Hivatal készített átfogó tervet. Ennek alapján azonban nem indult meg a munka, mert szervezetileg külön vált az Ecsedi láp és a Szamos bal parti érdekeltség. Jelentős érdemeket értek el azonban a Rétköz vizeinek szabályozásánál. A Tisza Záhony-Vencsellő közti szakaszán állam-pénzen 36 átvágás épült, amelyek jól fejlődtek. A Nyírségből lezúduló vizek felfogására pedig megépült a Lónyay csatorna. 2 3 Pogány, 1966. 58-75. p. 2 4Dóka, 1987. 150. p. 2 5 Dóka, 1997. 186-210. p.
