Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Scheuer Gyula - Koltai Gabriella - Kele Sándor: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévízek és karsztforrások makro- és mikroelem adottságainak előzetes vizsgálata

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 2. SZ. forrás. Tettyénél (a táróból kifolyó vízből) és végül az orfűi Vízfőből. így gyakorlatilag a makro és nyomelemek mintavételezése és vizsgálata 6 helyen történt. A vizsgálatok a Magyar Állami Földtani Intézet laboratóriumában készültek Bartha A. irányításával. A szokványos makroelemek és fizikai jellemzők meghatározásán túlmenően a nyomelemvizsgálatok 32 elem kimutatására terjedtek ki. A mintavételi helyeket az 1, 2 ábrán tüntettük fel. 2;f

e - — 2. ábra. A pécsi Tettye és az orfiíi Vízfö karsztforrások áttekintő helyszínrajza 1. A vizsgált terület áttekintő környezeti és karsztvízföldtani adottságai 1.1. A vizsgált terület lemeztektonikai helyzete A Nyugat-Mecsek karsztos területei hazánk egyik érdekes és egyedi földtani adottságokkal rendelkező hegységéhez a Mecsekhez kapcsolódnak, amelynek kialakulását mind a fedett mélykarsztot, mind pedig a kb. 60 km

2 (Vitális S. 1933) nagyságú felszíni karsztos területeket a mezozóos, neogén és plio-pleisztocén időszakban lezajló lemeztektonikai folyamatok hozták létre. E fejlődési folyamatoknak az eredményeként jöttek létre a mai karsztvízföldtani adottságok és az ezekhez kapcsolódó nyílt és fedett mélykarsztos hidrodinamikai rendszerek, amelyeknek nyomelem adottságait kívántuk előzetesen megismerni. 3. ábra. A makro-és mikroelemekre vizsgált vizek területe a Mecseki szerkezeti egységen belül A vizsgált terület a Kárpát-medencében a dél-magyarországi részen kialakult Tiszai főszerkezeti egységen belül, mint önálló morfológiai terület a Mecseki szerkezeti egységhez tartozik (Haas J. et al. 2010). A Mecseki egység lemeztektonikailag két részből áll, egyrészt a Mecsek hegységből, ahol a medencealjzati szerkezeti egység kőzetei kiemelt helyzetben vannak a vizsgált karsztos területekkel együtt, amelyhez kapcsolódnak még a hévizes mélykarsztos területek is (3. ábra) A leírtak alapján összegezhető, hogy a Mecseki szerkezeti egységen belül a hegységi részen karszt-hidrodinamikailag a lemeztektonikai folyamatokkal összefüggésben két rendszer alakult ki: egyrészt a kiemelt helyzetű önálló vízkörforgalmakkal rendelkező tápterületként funkcionáló nyílt karszt jelentős felszíni és felszín alatti karsztos jelenségekkel, másrészt a hévizet tároló mélykarszt, részben közös paleokarsztos megnyilvánulás formákkal. A hévízrendszer dinamikus és statikus vízkészletére utalnak részben a felszínre lépő langyos források, így a rakosi Toplica, továbbá a goricai langyos karsztforrás (Wein Gy. 1952, Rónaki L. 1967) és több helyen fúrással feltárt hévíz (Hőnig Gy. 1962). 2.2. A Nyugat-Mecsek mezozóos kőzetei A Nyugat-mecseki triász képződmények felszíni előfordulásai szerves részei is a Mecseki egységnek, amely a Dráva-völgyből északkelet-délnyugat irányban széles pásztában végig követhető az Alföld alatt egészen az országhatárig (sőt azon túl is) a medencealjzatban. Török Á. (1998, 2004) a földtani adottságok alapján leírja, hogy a Nyugat-Mecsek triász kőzetei alapvetően három kifejlődésben jelentkeznek: az alsó-triászt túlnyomórészt törmelékes, a középső triászt karbonátos, míg a felső-triászt törmelékes-karbonátos kőzetek képviselik. A közölt táblázatában az alsó-triászt (szkíta) a Jakabhegyi Homokkő Formáció képviseli, míg a középső-triászt hét formációba sorolt karbonátos kőzetcsoport építi fel. így például a Hetvehelyi Dolomit Formáció kb. 200 m vastag, míg a Rókahegyi Dolomit Formáció csak 20 m. A legvastagabb kifejlődésü a Lapisi Mészkő Formáció 300 m-rel. A középső-triász karbonátos kifejlődésü kőzetek vastagsága a Kantavári Mészmárga Formáció rétegeivel együtt meghaladja a 900 m-t. A mezozoikum fiatalabb tagjai is (jura, alsó- és középsőkréta) a hegységnek a keleti részén fordulnak elő. A legjelentősebb az alsó-jura képződmények közé sorolt kőszenes összlet (Chikán G. et al.1984, Hetényi R. et al. 1984, Némedi Varga Z. 1998), de jelentős elterjedésben fordulnak elő a hegység keleti részén a doggerbe és a maimba sorolt, főleg karbonátos kőzettestek is. Császár G. (1998) a kréta időszaki ciklus bevezető tagjaként írja le a Márévári Mészkő Formációt, amely a Keleti Mecsekben fordul elő felszíni kibukkanásokban. Leírása szerint a formáció Ofalutól-Komlóig, továbbá KárásztóiPécsváradig terjedő területeken tanulmányozható. A legjobb feltárásai a márévári antiklinális területen találhatók. Az alsó-krétában kialakult vulkánosság paleo-karsztvíz-földtani szempontból meghatározó jelentőségű, mert a hozzá kapcsolódó magma feláramlások áttörték az egész alsó és középső mezozóos rétegsorozatot és ezen belül a víztartó karbonátos kőzettesteket is. Ez a Mecsekjánosi Bazalt Formációként összefoglalt vulkánosság Császár G. szerint részben tenger alatti hasadékvulkánokkal, részben pedig szubvulkáni és felszíni magma tevékenységgel hozhatók kapcsolatba, amelyek változatos összetételű és genetikájú kőzettípusokat szolgáltattak a bazalttól egészen a fonolitig.