Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Marton Lajos: Nem-gravitációs felszín alatti vízmozgások a Pannon-medence példáján

^At^ro^^^Nen^ravitációí^elsz^ idős víz kora gyakorlatilag nem befolyásolja a számítható radiokarbon korok nagyságát, az kizárólag az újabb vizek aktivitásától és hozzáfolyási arányától függ (Marton, 2009, p. 397). Egy, az Atomkj közreműködésével készült vizsgálatsorozatban, ahol a radiokarbon vízkorokat a VlTUKl szolgáltatta, Földes egyik termálkútjáról a következő adatok szerepelnek (Palcsu 2002): Földes K-29: szűrőzés: 998-1236 m; 1

4C

DI

C=2,46 pMC; radiokarbon kor: t = 10100 év. Miután a földtani viszonyok ismeretében és a vízkémiai adatok alapján tudjuk, hogy Földes termálvize nagyon idős víz, ennél mégis radiokarbon-kort jelentettek, ami az eddigi módon értelmezhetetlen. Ha a víz idősebb ~ 35 ezer évnél, korát már nem a karbon-kor jelenti, azt más módon kell meghatározni. Palcsu Földes K-29 hévízkútja vizének korát hélium-koncentráció mérés alapján 3,1 millió évesnek találta. Egy karcagi termálkút vizét pedig 1,2 millió évesnek határozta meg. A víz karbon-kora és He-kora nincs összefüggésben egymással, az előbbit a hozzááramló fiatalabb víz keveredési aránya határozza meg. A fosszilis vizet tartalmazó acjuifer gravitációs úton nem, csak ozmózis útján kaphatott 1 C tartalmú fiatalabb vizet. A felszín alatti vizek származásának kiváló meghatározó eszköze a stabilizotóp-összetétel ismerete és annak grafikus ábrázolása. Korim Kálmán írja, hogy a felszín alatti vizek származása elsősorban azoknál a vizeknél játszik szerepet, amelyek az egykori szedimentáció során az üledékekbe zárva fennmaradtak, és sokhelyütt fosszilis tengervíz alakjában többé-kevésbé visszatükrözik az egykori vízközeg vegyi összetételét (Hévízkútkataszter 57-59, 1965). A deutérium (6D) és oxigén-18 (5

L

SO) stabilizotóp-eltérések között jól meghatározható kapcsolatok vannak (Dansgaard, 1964), amelyek alkalmasak a vizek eredetének meghatározására. A mai csapadékok stabilizotóp koncentrációi közötti összefüggést a széles körben alkalmazott „viz-világvonal"- Global Meteoric Water Line (GMWL) - a következő formában adja meg (Craig, 1961): ŐD = 8 x ő'

sO + 10 %o A glaciális csapadékok az alábbi összefüggéssel jellemezhetők (Harmon és Schwarcz 1981): ŐD = 8 x ö

,

sO %o , ahol a ő (delta) értékeket a laboratóriumok %o-ben adják meg. A referencia szint az Atomenergia Ügynökség által meghatározott V-SMOW (Vienna Standard Mean Ocean Water) tengervíz átlagérték. Szokás ún. „helyi csapadékvonalat" is meghatározni, az Alföld esetében ezt a következő alakúnak találták (Deák et al. 1987): ŐD = 8 x ő'

sO + 6,4 %o A Tiszántúl néhány termálvizének stabilizotóp eltérését a fent definiált etalon-értéktől az 1. ábra mutatja meg. Az ábra baloldalán lent a nagy eltérésű édesvizek, a jobb felső sarokban a tengervízhez közel álló fosszilis kloridos sós vizek helyezkednek el, többnyire a két csapadékvonal lözött. A „helyi csapadékvonal" az ábrázolt két vonal közé esik, ez a közölt ábrán nincs feltüntetve. Földes K-29 termálkút vize 516 kódszámmal szerepel az ábra jobb felső sarkában. Ez áll legközelebb a V-SMOW tengervíz-átlaghoz. A következő hozzá legközelebb eső 513 kódszámú kút Karcag 11901334 m között szűrőzött (Strandfürdő) kútja, s feltehetően ennek a vizének korát határozták meg 1,2 millió évesnek (a kút megnevezése bizonytalan, csak a város biztos). A másik karcagi termálkút (Beregfürdő I.) 533-1186 m közötti szűrőzéssel ezen az ábrán az 511 kódszámot kapta, ennek stabilizotóp-koncentrációja teljesen megegyezik a mai csapadékvizek koncentrációjával, vize tehát nem lehet millió évesnél is idősebb. A kutak néhány kémiai komponense: 516 Földes: Na+Ka: 4341 mg/L, Cl: 6850 mg/L; 513 Karcag: Na+Ka: 2301 mg/L, Cl: 3455 mg/L; 511 Karcag: Na+Ka: 792,5 mg/L, Cl. 493,8 mg/L. A kémiai adatok szerint az első kettő fosszilis kloridos sós víz, a harmadik édesvizű, ezek az izotóp-adatok szerint is elkülönülnek. Tiszántúli termálkutak stabilizotóp jellemzői e V-SMOW é a to -20 -40 -60 -80 -100 Fosszilis sós vizek: 516 Földes (998-1236) 517 Hajdúdorog (907-1307) 518 Hajdúnánás (1004-1013) 522 Hajdúszoboszló (969-1054) 513 Karcag (1190-1334) Na(HCOj) típusú vizek 512 Törökszentmiklós (995-1 524 Fehérgyarmat (716-998) 525 Kisvárda (572-586) 520 Kisújszállás (719-849) 511 Karcag (533-1186) 514 Tiszafüred (780-1295) 523 Kunhegyes (886-990) -120 —I— -10 -+-14 -12 -2 -8 -6 ö'O (%o) 1. ábra. A Tiszántúl néhány termálvizének stabilizotóp jellemzői