Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Dr. V. Nagy Imre (1927–2011)

1 Amikor gyermekei, családja, barátai, tanítványai és tisztelői, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítéstani Tanszéke, a Magyar Hidrológiai Társaság, illetve a Magyar Mérnöki Kamara nevében elbúcsúzom dr. V. Nagy Imre tanszékvezető egyetemi tanártól, a műszaki tudomány akadémiai doktorától, vessünk néhány pillantást életére, munkásságára, eredményeire. A legtömörebben talán Ady Endre verse ad erre összefoglalást és jellemzést: „Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják, De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Óceánt mégis elérem." Valóban, az Ér kis vízfolyása V. Nagy Imre számára 1927. november 2-án a Békés megyei Füzesgyarmat helységben indult meg, hogy évek, évtizedek múlva eljusson a Nagy Óceánig, a mérnöki szaktudomány magasságaiig, szülővárosának díszpolgárságáig. Életútja először a debreceni középiskolába vezetett, ahol zenei műveltséget is szerzett, majd innen vitt tovább, a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki - mai nevén: Építőmérnöki - Karára. 1952-ben szerzett ott vízépítő szakos mérnöki oklevelet, amelyet 2002-ben arany-oklevél követett. A pályakezdő mérnököt rövidesen aspirantúrára küldték az akkori Szovjetunióba, ahonnan 1956. novemberében a műszaki tudomány kandidátusaként tért haza. Kint-tartózkodásával ő is sokat tehetett a magyar-orosz vízügyi-műszaki kapcsolatokért. Az orosz műszaki szakemberek magas fokon művelték a hidrológiai és matematikai tudományokat, és könyveik magyar megismertetésével a hazai szakirodalmat is bővíteni lehetett. 1956-ban történt hazatérte V. Nagy Imre életében sok tekintetben fordulóponttá vált. Rövidesen osztályvezetői, és igazgató-helyettesi megbízást kapott a vízügy kutató-intézetében. Kiváló alkalmat teremtett ez számára, hogy számos munkatársát megóvja a politikai üldözésektől, intrikáktól, feljelentgetésektől. A 60-as évek elején a Műszaki Egyetem vízügyi műszaki oktató munkáját segítette, s 1966-tói a Vízgazdálkodási Tanszék vezetését is átvehette. 1964-ben folyami és balatoni part-eróziós kutatásainak eredményeképpen a műszaki tudomány doktora fokozatot is megszerezte. I anszek-vezető egyetemi tanari időszaka 1966 es 1992. között kereken egy negyed évszázadra terjedt. Elért eredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: - A tanszéki oktatás - a vízügyi igazgatás szándékaival egyeztetve - megerősítette a vizeinkkel való gazdálkodás elméleti és gyakorlati szemléletét. A tanszék vezetőjének Dégen Imre akkori államtitkárral kialakított személyes, baráti kapcsolata ezt nagyban elősegítette. - A Tanszéken folyó árvízvédelmi oktatás és kutatás a negyedszázad alatt olyan mérnököket adott a hazai gyakorlatnak, akik a Tisza, Duna, Bodrog és más folyók áradásainál eredményesen megszervezték és végrehajtották a töltések védelmét. A tanszéki oktatók és segéderők különítménye személyesen is helytállt 1970-ben a Tisza szegedi szakaszán. A tanszékvezető az egyetemi hallgatók mérőgyakorlatát is az „éles" helyzethez irányította. - A Tanszék oktató munkájának legfontosabb része a modern hidrológiai statisztikai, valószínűségi szemlélet bevezetése s általánosítása volt. V. Nagy Imrének Reimann Józseffel közösen 1984-ben kiadott tankönyve 30 éves hiányt pótolt, kifejezte: „A valószínűség-számítás és a matematikai statisztika módszereinek alkalmazása a hidrológiában csak akkor lehet valóban eredményes, ha figyelembe vesszük az emberi tevékenység által befolyásolt természeti jelenségek fizikai tulajdonságait, viselkedésük jellegét és sokoldalú kölcsönhatásaikat" - A Tanszék és elsősorban annak vezetője a környezetvédelem reális felfogásának is úttörőjévé vált oktatásban és szakmai cikkekben. Itt nagy volt a jelentősége az Egyesült Államokban működő Karádi Gábor professzorral, tanszékével és másokkal kialakított kapcsolatainak V. Nagy Imre a hidrológiát, hidraulikát és a környezetvédelmet tartotta elsődleges szakterületének. Tudományos kapcsolatai a külföldön is széleskörűek voltak. Meghívott előadója volt a Helsinki Műegyetemnek, a Svéd Királyi Akadémiának, a Wisconsini Állami Egyetemnek, előadásokat tartott Indiában és Kubában is. 6 magyar és angol nyelvű szakkönyvnek, 15 egyetemi jegyzetnek, kb. 180 magyar és angol nyelvű szakcikknek volt szerzője, vagy társszerzője. Évtizedeken át tagja és tisztségviselője volt az Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának. A magam nevében annyit mondhatok, hogy 1948-tól évfolyam- és kollégiumi társa voltam V. Nagy Imrének. Életre szóló szakmai együttműködés és barátság alakult ki közöttünk. Amikor éppen nem belső tagja voltam tanszékének, külső tagként mindig részt vehettem a Tanszék életében. Ha tudtam, én is segítettem. De a legtöbb segítséget a Tanszéktől és főként annak vezetőjétől kaptam. Tanszékvezetői megbízatásából V. Nagy Imre 1992-ben vonult nyugalomba. 2011. október 27-én bekövetkezett haláláig a műszaki közéletnek ismert alakja, tanulmányok és szakkönyvek szerzője volt. 2011. november 16-én volt a temetése a budapesti Új Köztemetőben. Mivel is búcsúzhatnánk Tőle méltóbban, mint Ady Endre versének befejező soraival:: „Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba." Dr. Vágás István Dr. V. Nagy Imre 1927-2011