Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Nekrológok - Havas András (1952–2011) - Dóra Tibor (1935–2011) - Dávidné Deli Matild (1935–2011) - Major Pál (1930–2011) - Gy. Molnár László (1921–2011)

77 lamtitkársága ígéretet tett a III. kiállítás megnyitására, valamint két díj alapítására - amiből sajnálatos módon nem lett semmi. Összességében az eddigi gyakorlat alapján az is megállapítható, hogy a kiírók között nem tisztázottak a jogi, pályázati, pénzügy viszonyok, lehetőségek, ügyintézői feladatok. A biennálé három kiállítása, három különböző helyszínen volt. A Türr István Múzeum Nagy István Képtárában az I. kiállítás még elfért, de 100 vagy annál több kiállító több technikájú anyagának bemutatásához nincs hely. A főiskola Sugovica-parti konferenciaközpont aulája - II. kiállítás impozáns méretével, kitűnő világításával, természetes vízi környezetével a mellette lévő konferenciateremmel, könyvtárral, (amely begyűjtő, csomagoló, megőrző, zsűriző hely is) megnyugtató helyszín volt. A biennálé III. kiállításának helye - a városvezetéssel egyetértően - a központban lévő, zárt, többfunkciós Bácskai Kultúrpalota lett. A kiállítás megnyitójának időpontja az intézmény átadási ünnepségével esett egybe, így a Kultúrpalota avatási ünnepén a Víz és Élet Biennálé 104 alkotója gazdag képzőművészeti anyagával gyönyörködtethette a meghívott vendégeket. Ma már tudjuk, hogy a Bajamarketing Kft. s benne a Bácskai Kultúrpalota vezetése (még) nem volt kellően felkészülve egy színvonalas országos képzőművészeti anyag befogadására, gondozására. Mindebből a biennálé vendégei reméljük, hogy csak keveset érzékeltek. A kiállítások mindegyikéről a MAOE, a Művészeti Szövetségek és a Magyar Hidrológiai Társaság Honlapján az érdeklődők széles köre tájékozódhatott. A három kiállítás áttekintésekor emlékezzünk arra is, milyen felemelő élmény volt, amikor a nagy, természetes vízfelületű háttér, a Sugovica és a Türr átvágás előtt láthattuk, és az érdeklődők sokaságával láttathattuk Vígh Tamás, Kossuth-díjas szobrászművész zseniális alkotásának vázlattervét. Magát a müvet - a modern magyar köztéri szobrászat ma már klasszikusnak tekinthető alkotását - 2007-ben állították fel Tiszalökön, a Vízlépcső Arborétumában. A Tiszaszabályozás emlékmüvének „Alföld népe", „Magyar mérnök a XIX. századból" című kétrészes makettjét a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből kértük és kaptuk kölcsön, s Reich Gyula és dr. Szlávik Lajos közreműködésével mutathattuk be a biennálé II. kiállításán. Megtisztelő érzés volt az is, hogy a Víz és Élet Biennálé II. kiállítása- elnyert pályázatunk nyomán - bekerült a Kreativitás és Innováció Európai Év hivatalos programjába. így színes, vonzó lógójukat -„Kreativitás és Innováció Európai Év 2009"- valamennyi kiállításhoz kapcsolódó kiadványunkon (meghívó, katalógus, plakát) szerepeltethettük. Végül jelzem, hogy a kiírók közötti feladatmegosztás, szélesebb anyagi támogatottság, több díj alapító és önzetlen közreműködők hiányában megvan az esélye annak, hogy ez a ma már ismert és elismert kiállítás-sorozat a vízügy, a környezetvédelem és a művésztársadalom nagy veszteségére - megszűnik, ellehetlenül. Nekrológ Havas András Budapest. 1952. október 28. - Sopron, 2011. december 15. Elhunyt Havas András okleveles gépészmérnök, vízépítő szakmérnök, euro-mérnök tagtársunk, a Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Zrt. vezérigazgatója, a Nyugat-magyarországi Egyetem címzetes egyetemi docense, Soproni Területi Szervezetünk elnöke. 34 éves szakmai pályafutása szinte teljes egészében Sopronhoz kötődik, ahol kezdetben beosztott mérnök, majd osztályvezető volt, később műszaki igazgatóként, 2010-től pedig vezérigazgatóként irányította a térség 40 települését szolgáló Víz- és Csatornamű Vállalat munkáját. Az utóbbi 10 évben tagja volt a helyi önkormányzat képviselő-testületének is, 2006 és 2009 között alpolgármesterként segítette a közösséget, és dolgozott a város infrastruktúrájának fejlesztéséért. Kiemelkedő szakmai munkát végzett a térség vízellátó rendszerének korszerűsítésében, a szennyvíz-csatornázás és -tisztítás fejlesztésében, a város csapadékvíz-elvezetési koncepciójának kidolgozásában, valamint egyesített digitális közmű-nyilvántartásának megteremtésében. Sopron fejlesztése érdekében hosszú időn át kifejtett kiemelkedő munkájáért halálos ágyán vette át a város legrangosabb kitüntetését, a Pro Urbe Sopron díjat. A Magyar Vízi-közmű Szövetség Műszaki Bizottságának alapító tagja, 2002 és 2008 között annak elnöke, 2011 óta a Szövetség elnökségének tagja volt. Tevékenységét a Ma Víz 201 l-ben Reitter Ferenc díjjal ismerte el. Társaságunknak 1978 óta volt tagja, 1990 és 1993 között főtitkár-helyettese, 1996 és 1999 között alelnöke, 1999 óta pedig a Vízellátási Szakosztály vezetőségi tagja. Soproni Területi Szervezetünkben 1985-1990 között a titkári, 1996 óta az elnöki feladatokat látta el. Magas színvonalú, eredményes munkájáért 1996-ban Pro Aqua emlékérmet, 2001-ben Schafarzik Ferenc emlékérmet, 2009-ben Kvassay Jenő díjat kapott. Emlékét tisztelettel megőrizzük!