Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A hazai egyes lemez-tektonikai szerkezeti egységek karsztos hévizeinek előzetes összehasonlító nyomelem-vizsgálata

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 1. SZ. vastagságú lösz közvetlenül tanulmányozható, amelyet vörös paleo-talajok tagolnak /helyszíni megfigyelés/. Ezért rögzíthető, hogy e részen is igen jelentős lemez-tektonikai mozgások voltak, amelyek döntő szerepet játszottak a Duna -Tisza közi hévizes karsztos hidrodinamikai rendszer fejlődésében. 0 10 20 km 1 i i 9. ábra. Baja és Mohács közötti holocén Duna-völgy a mintavételi helyek feltüntetésével A, Kiemelt helyzetű löszterület magas partokkal, B. Holocén Dunavölgy, C. Kiemelt helyzetű Észak-bácskai futóhomok és löszvidék. 1. Nagybaracskai hévízkút, 5. Dávod, püspökpusztai hévízkút. Bizonyíthatóan a térségben a neogén-lemez-tektonikai extenzív folyamatok nem zárultak le, hanem tovább folytatódtak a pliocénen keresztül a negyedidőszakon át, egészen napjainkig. így e hévízkasztrendszer mai vízföldtani adottságai hosszabb időszakot felölelő folyamatsoron keresztül alakultak ki és a víztartó kőzetek mélységi karsztosodásán belül a lemez-tektonikai folyamatok közül igen jelentős volt a vulkánossághoz kapcsolódó hidrotermás karsztosodással együttjáró felszín alatti jelenségek keletkezése is. Megjegyzem, hogy a mai Duna-völgynek a Börzsönytől kezdve az ország déli határáig, sőt azon túl is folytatódva egészen a Szerémi löszhát-Fruskagóráig tartó szakaszát gyakorlatilag a fiatal felső-pleisztocén holocén széthúzásos riftesedéses süllyedéses lemez-tektonikai folyamatok hozták létre, amelyek még napjainkban is aktívak. Ebből eredően részletesen vizsgáltam és tanulmányoztam a Villányi szerkezeti egységnél a mai Duna és Dráva-völgyek szeizmikus adottságait, amelyek jelzik a Duna és Dráva-völgyek széthúzásos lemez-tektonikai folyamatoknak aktivitását (földrengések) (10. ábra). A rendelkezésre álló irodalomból felhasználtam még a már korábban is hivatkozott adatokat. Musson R.M:W. (1999) szerint a Dráva-árok és a Duna-völgye egyaránt a fokozottan aktív szeizmicitású területek közé sorolhatók. Ezt a térséget a hivatkozott szerző közleményében külön álló szeizmikus körzetként határolta le és 16 számmal jelölve Bácskai megnevezéssel jellemzi. Leíija, hogy a körzetre a gyenge és mérsékelt rengések a jellemzők. Továbbá, hogy a legerősebb rengés 5,7 amplitúdójú volt, és a rengések kipattanásának mélysége meglepően mélyek, mert 24-30 km között ingadoztak. Magnitúdó: lO 20 30 4(J sU 10. ábra. A Villányi karsztos szerkezeti egység és környezete földrengés térképe Tóth L.-Mónus P. nyomán (2006) A hivatkozott földrengés kataszterben és a Magyarország földrengés térképén számos gyenge és mérsékelt amplitúdójú rengéseket tüntettek fel a szerkesztők. Ebből megállapítható, hogy mind a Duna-völgye, a Dráva-köz és a Drávaárok területei és peremi részei szeizmicitási szempontból napjainkban is aktívak. A Dunához kapcsolódva volt földrengés Baján, Bátaszéken, Mohácson pedig pl. legutoljára 2010 novemberében volt rengés, továbbá a határ túloldalán is több helyen (Apatin). A Dráva-völgyében pedig pl. Siklóson, de ilyen szempontból Eszék és környéke emelkedik ki mind gyakorisági, mind pedig erősség szempontjából egyaránt. A fent leírt lemeztektonikai folyamatok alapján feltételeztem, hogy a Villányi-Bihari karsztos szerkezeti egységen belül érvényesülnek az aktív mai mozgásokhoz kapcsolódó mélységi eredetű hatások és ezek a karsztos hévizekben a nyomelem vizsgálatokkal kimutathatók egyes elemek vagy elemcsoportok feldúsulásával. 3. A vizsgált karsztos hévizek nyomelemeinek osztályozása A begyűjtött vízminták nyomelemeinek megismerése céljából a vizsgálatok 33 nyomelemre teijedtek ki. A kapott eredményeket áttekintve megállapítható volt, hogy a karsztos hévizek nyomelemekben gazdagok, de ezen belül igen szélsőséges mennyiségi különbségek tapasztalhatók, mert egyes nyomelemek igen nagy vagy kis mennyiségükkel alárendelt szerepet játszanak a meghatározott nyomelemek sorában. Ezeket szelektálva a könnyebb közölhetőség érdekében egy részüket az 1. táblázat összeállítása során kihagytam. Ezért 1. táblázat csak 23 nyomelem vizsgálat eredményeit tartalmazza. Az egyes nyomelemek mennyiségét figyelembe véve a következő csoportokat lehet megkülönböztetni: a) Vezető nyomelemek azok, amelyeket kiemelkedő és meghatározó mennyiségben mutattak ki a karsztos hévizekben. Ezek a következők: bór, stroncium, fluor, bróm, jód, lítium, bárium, rubidium, cézium. így a 33 vizsgált nyomelemből kilenc sorolható a vezető nyomelemek sorába. Ezek mindegyike egységesen előfordul változó, néha kiugróan magas, vagy jelentős mennyiségi értékekkel a karsztos hévizekben. Ezen belül a cézium és a rubidium is általánosságban meghaladja a többi nyomelem mennyisé-