Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Szesztay Károly: Víz-központú regionális tervezés – mint a fenntarthatóság iránytűje

54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 1. SZ. az 1970-es évektől a politikai irányzatok szintjén is jelent­kező környezeti mozgalmak előfutárai a kialakulóban lévő harmadik történelmi korszaknak. Ebben a korszakban már a regionalizmus eszmeisége és a regionális tervezés intézmé­nyesítése a környezeti fenntarthatóságot teszi a gazdasági fejlődés vezérfonalává. A folyamatban lévő korszakváltás elvi irányzatát a gép­központú gazdasági rendnek élet-központúvá alakítása meg­lehetősen egyértelműen és általánosan jellemzi. A megvaló­sítás programjainak elsődleges törekvései viszont országon­ként és tájanként sokféleképpen változtak. Franciaország­ban, a regionalista mozgalom úttörőjében a túlzott centraliz­mus elleni tiltakozás volt a mozgalom elsődleges mozgató­ja. Dániában a népi hagyományok felkarolása, valamint a népfőiskolák és a szövetkezeti rendszer kiépítése került s kezdeményezések előterébe. A Habsburg birodalom orszá­gaiban a regionalista törekvések a nemzeti önállósodás re­formjai és szabadságharcai útján keresték a kibontakozást. A regionalizmus, mint a természeti adottságok és a társadal­mi törekvések együttes érvényesülésének intézményi kerete ma is a társadalom politika időszerű és ígéretes törekvése. A természeti folyamatoknak az 1. ábra szerinti vízközpontú vázlata ma is a gazdasági világrend környezeti fenntartható­ságának alapja. 4. Regionális tervezés és a fenntartható gazdasági vi­lágrend A regionális tervezés a hosszabb időtávlatú gazdaság-irá­nyítás által válhat a piacgazdálkodás fenntarthatóságának eszközévé. Ennek a szerepnek a betöltéséhez az alkalmazá­sok során a regionális tervezésnek az alábbi főbb sajátossá­gait és lehetőségeit célszerű előtérbe állítani: (a) A gazdálkodási tevékenységek externális hatásai­nak internalizálása A regionális tervezés területi rendszerét úgy kell kialakí­tani, hogy lehetőség nyíljon a légkörzéshez, a vízkörforgás­hoz és a biokémiai ciklusokhoz kapcsolódó externális hatá­sok „internalizálására"; (b) A természeti ciklusok elsődleges volta A Föld életterét fenntartó fenti három körforgási ciklus­hogy az államhatárok és a piaci érdekterületek önmagukban nem alkalmasak a gazdálkodás externális hatásainak csök­kentésére és internelizálására; © A terület és vízhasználatok externalitásainak öko­lógiai meghatározottsága A növénytermesztés, a városiasodás, a műút hálózat és más terület és víz használatok a sugárzási hőháztartási és vízháztartási folyamatokon keresztül módosítják a helyi ég­hajlat, talaj és növényzet ökológiai egyensúlyát s az emberi tevékenységek által okozott externalitások legfőbb forrásai; (d) Externalitások és a fenntarthatóság A hosszabb időtávlatban is fenntartható (nyereséges) gazdálkodás előfeltétele, hogy az igény kielégítéssel elért társadalmi eredmény értéke nagyobb legyen az előállításá­hoz szükséges teljes ráfordításnál (beleértve az eredmény e­lőállítója számára externális ráfordításokat is). A feltártság mai szintjén az externalitások érték tényezői általában kellő pontossággal ismertek, de érvényesítésükre a bővített (tehát egyensúly hiányos) újratermelési ciklusokon alapuló piac mechanizmus önmagában nem alkalmas; (e) Víz-központúság és a fenntarthatóság A Föld életterét kialakító és mintegy négy milliárd éven át fenntartó biokémiai folyamatok között a szárazföldek bő­séges és folyamatos vízellátását biztosító vízkörforgási cik­lusoknak rendszert-formáló (hatás közvetítő és integráló) szerepük van). Ennek a rendszer formáló szerepnek a gaz­dálkodási tevékenységek tervezésében történő érvényre jut­tatása támpont és irányító lehet a mai gazdasági világrend externalitásainak és más belső ellentmondásainak felszámo­lásában. Irodalom Geddes, P. 1915 - Cities in evolution, London (Idézi és ismerteti Mum­ford 1970) László Ervin 2009 - Új világkép, Nyitott könyvműhely, Budapest Me Kibben 2010 - Breaking the growth habit, Scientific American, April 2010 Mumford , L.1961 - The city in history, Harbinger Books, New York Mumford, L. 1970 - The Culture of Cities, Harvest Book, New York Sachs, J. 2008 - Common Wealth, The Penguin Press, New York A kézirat beérkezett: 2011. november 16-án. nak az 1. ábrán vázolt kapcsolati rendjéből következik, SZESZTAY KAROLY a műszaki tudomány doktora, gyémántdiplomás mérnök, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjjal kitüntetett tiszteleti tagja, c. egyetemi tanár, az ENSZ vízgazdálkodási osztályának 1971-1977. között tanácsadója. Regional planning based on the water - as a indicator of the preservation Szesztay. K. Klossy Irén alkotása

Next

/
Thumbnails
Contents