Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

97 ápr máj. jún. júl. aug szept. 1. ábra. A bevonat súlyának (A), transzmitanciájának (B) és klorofill-a tartalmának (C) szezonális és függőleges változása a kísérleti időszak végén (10. nap). A bevonat magas fényelnyelése (szezonális és vertikális átlag 92,3 %) jelentősen átértékelte a szűrt, a levél abaxiális (alsó) felületén keresztül érkező fény jelentőségét (2. ábra). A szórt fény nagyságrendileg összevethető volt a bevonaton át a levél felületén érzékelhető fény intenzitásával, sőt a tavaszi időszakban számottevően (~5-ször) meg is haladta azt 10 SX 50 m too • 250 m 500 % jún. júl. aug. szept 2. ábra. A levél abaxiális feléről érkező, szórt fény szezonális és vertikális eloszlása az adott mélységben mért, bevonat abszorpciójával csökkentett fény %-os arányában 3. ábra. A Potamogeton perfoliatus maximális fotoszintézisének (P

ma

x - mg C g(sza) ' h', fehér oszlopok), sötétlégzésének (R

d - mg C g(sza)'

1 h~', szürke oszlopok, fénykompenzációs (I

c -pmol m_2 s'

1, fekete jel) és fénytelítődési (I

k jumol m'

2 s'

1, fehér jel) intenzitásának szezonális változása. Minden szimbólum 9 mérés átlag ± SE. A P. perfoliatus fotoszintézis maximális intenzitása (Pmax) a vegetációs periódus során 6,3 mg C g (sza)"

1 h 1 értékről 18,4 mg C g (sza)"' h"'-re nőtt pozitív korrelációt mutatva mind a mintavétel időpontjával (R>0,51; P<0,05), mind a víz hőmérsékletével (R>0,67; P<0,05) (3. ábra). A sötétlégzés intenzitása (R

d) a tavaszi 4 mg C g (sza)"

1 h 1 értékről nyár közepi 2,7 mg C g (sza)"' h"'-e csökkent, de a nyár másik felében és ősszel ismét 4,7 mg C g (sza)"

1 h"

1 nőtt (3. ábra). A kompenzációs fényintenzitásnál (I

c), ami 16 és 25 |xmol m

2 s"' között változott, a vegetációs időszakban nem tapasztaltam olyan változást, amit szezonális, vagy hőmérsékleti paraméterek indokoltak volna. Ezzel szemben az elméleti fénytelítődési intenzitás (I

k) jelentősen nőtt (83ról 204 jimol m"

2 s"'-ra) a vegetációs periódus során, erős, pozitív és szignifikáns korrelációt mutatva a mintavétel dátumával és a vízhőmérséklettel (R>0,81; P<0,001) (3. ábra). A szezonális és mélységi fényviszonyok, illetve a P. perfoliatus fotoszintetikus paramétereinek -ismeretében meghatározhattuk a hínaras békaszőlő fotoszintetikus produkcióját (4. ábra). Az adott mélységben mérhető fény intenzitásával kalkulálva, a P. perfoliatusprodukciója szezonális és mélységi átlaga 161±9 mg C g(sza)"' nap"

1 volt, jelentős szezonális különbségek nélkül (4A. ábra). A leveleken képződő bevonat jelentősen csökkentette a levél felületére felülről érkező fény intenzitását és ennek következtében a hínár potenciális produkcióját, amiek a szezonális és vertikális átlaga így 18±5 mg C g(sza)"

1 nap

1 -ra csökkent. Ezek az értékek lényegesen alacsonyabbak voltak a vegetációs periódus első hónapjaiban, mint a július után (4B. ábra). A szórt fény intenzitását is beszámolva, a P. perfoliatus produkciójának szezonális és vertikális átlaga megduplázódott 35 mg C g(sza)"

1 nap '-ra, eközben jelentősen erősödtek a szezonális különbségeket (4C. ábra). Az utóbbi két esetben jelentős,szezonális eltérés figyelhető meg, ami egyértelműen a bevonatképződés szezonalitásával magyarázható. Az eredmények megbeszélése Jelen tanulmány kimutatta, hogy a hínár levelein képződő bevonat közvetve is jelentős hatása van a hínarak fotoszintetikus produkciójára. Az adatok azt mutatják, hogy a hínár és az alga közötti versengés az életciklus minden szakaszát végigkíséri az újulati fázistól az élettartam végéig. A P. perfoliatus elméleti termelése a vegetációs időszak elején (tavasszal) alacsony volt (10-0 mg C g(sza)"' nap"

1), de az értékek az idő előre haladtával jelentősen nőttek és a legmagasabb elméleti termelést júliusban és augusztusban lehetett mérni (10-300 mg C g(sza)"

1 nap"

1). Ez egyrészt a bevonat mennyiségének csökkenésével, másrészt a növény élettani alkalmazkodásával magyarázható. A bevonat nagyobbik része algákból állt. Ugyan a tanulmány célja nem a közösség azonosítása volt, de mikroszkopikus vizsgálatok kimutatták, hogy a bevonat zömét bentikus, Pennales kovamoszatok képezték (Kovács, 2011). A siófoki medencében mért nyíltvízi fitoplankton változás mintázata szezonális teljesen szinkronban volt a bevonat klorofill-a mennyiségéve június közepéig (az adatok nincsenek bemutatva), ami egyértelművé tette a kovamoszatok elsődleges szerepét a bevonatképzésben (Présing, 2011). A június második felétől megfigyelhető drasztikus bevonat képződés elsődlegesen a víz hőmérsékletének növekedésével, és nem a tápanyag-koncentrációja csökkenésével magyarázható mind az epifitikus, mind a pelagikus algáknál (Présing, 2011). A pelagikus és epifitikus alga-biomasszák szezonalitása közötti erős párhuzamosság azt sugallhatja, hogy a fo-