Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

31 A 2010 májusi rendkívüli esőzések hatása a Bükk hegységi Garadna patak és a Király-kút vízfolyásának planáriafaunájára (Platyhelminthes: Tricladida) Fiilep Teofil Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állat- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola, 8360. Keszthely, Deák F. u. 16. http://teo73.freeweb.hu, f.teo73@freemail.hu Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar, Környezetgazdálkodási Intézet, 3515. Miskolc-Egyetemváros Kivonat: 2010 májusban a szokásos csapadékmennyiség 3,5-szöröse hullott Magyarországon, a kisebb patakokon is rendkívüli árhullámok vonultak le. A tartós áradás hatásainak megismeréséhez két ismert planáriafaunájú Bükk hegységi mintaterületet vizsgáltam. A Garadna patakban a heves árvíz nem befolyásolta jelentősen az elterjedési területet és az övezetességi határt, az állatok valószínűleg menedéket találtak a köves meder szélén és a köves laposparton. Az ár romboló hatású volt a Király-kút vízfolyásának bevágódó és agyagos partú, menedékhelyekben szegényebb felső szakaszán, ahol a Polycelis felina populáció lejjebb tolódott. Az ár építő hatású volt az alsó szakaszban, ahol az iszapos üledék kimosódott, kövezett medrű élőhelyet biztosítva a planáriák számára. Ez rámutat arra is, hogy a mesterségesen beszűkített, mélyített és sima falú meder természetvédelmi szempontból a planáriák számára sem kedvező. Kulcsszavak: árvíz, planária/Tricladida fauna, elteijedés, övezetesség, meder, Bükk hegység. Bevezetés A laposférgek törzsébe tartozó hármasbelű örvényférgek, ismertebb nevükön planáriák (Platyhelminthes: „Turbellaria": Tricladida) többnyire ragadozó és dögevő, rejtőzködő életmódot folytató vízi állatok, jellegzetes, helyenként tömeges képviselői a vízi élővilágnak. Az örvényférgek gyakori és elterjedt élőlények, mégis elkerülik a hazai biológusok figyelmét. A planáriák a hegységi források és vízfolyások gerinctelen makrofaunájának jellegzetes képviselői. Az európai középhegységek legfontosabb örvényféregfajai a szarvasplanária [Crenobia alpina (Dana, 1766)], a sokszemü szarvasplanária [Polycelis felina (Dalyell, 1814)] [= P. cornuta Johnston, 1822], és a füles planária [Dugesia gonocephala (Dugés, 1830)]. A gyors folyású vizekben élő három faj elterjedése övezetességet mutat (pl. HARTWICH 1977). 2010 májusban rendkívül nagy mennyiségű csapadék hullott Magyarországon, amely helyenként elérte a szokásos 3,5-szörösét. A kisebb patakok mindenhol kiöntötték a medrükből, a szűkre szabott partokat és műtárgyakat pedig elmosták. A jelen dolgozatban arra a kérdésre keresek választ, hogy a több mint egy hónapon át tartó rendkívüli áradás és intenzív áramlás miként hatott a hegyvidéki planáriafaunára. Olyan ismert faunájú helyek vizsgálatával kerestem a lesodródást és a faunaváltozást, ahol a vízrajzi adottságok miatt elképzelhető és kimutatható az esetleges átrendeződés. Anyag és módszer A folyamatos esőzések következtében kialakult tartós árvizes állapot hatásainak megismeréséhez két ismert planáriafaunájú Bükk hegységi mintaterületet vizsgáltam. 1.: a Garadna, 7 km hosszúságú, tipikus völgyi patak. 2.: a Király-kút vízfolyása a Forrás- és Csanyik-völgyekben, kiszélesedő völgytalpon, változatos mederben haladó 1 km hosszúságú patak. A vizsgált víztereken 10 méteres mintavételi szakaszokat jelöltem ki, ahol 3 perces időgyüjtést végeztem kőforgatásos módszerrel illetve egyeléssel (futózás), MÖDLINGER (1943) útmutatását követve. A 3 perc alatt előkerült planáriákat a legtöbb esetben a helyszínen határoztam meg a korábban alkalmazott módszerrel (FÜLEP 2004), a példányok számát feljegyeztem. A meghatározás élő példányokon és faji szinten történt. Az egyedeket átvilágítottam alulról lámpával, és 7x-es nagyítólencsével szemrevételeztem. ANDRÁSSY (1984), REYNOLDSON (2000) és PAULS (2004) határozóival dolgoztam. Néhány mintavételi helyen a faunisztikai eredmények megerősítése céljából csapdáztam. 2-3 milliméteres lyukakkal ellátott tetejű 6 centiméteres műanyag dobozokat használtam, csaléteknek pedig egy 3 centiméteres csirkemáj-darabot helyeztem bele. A csapdákat 2-24 órára hagytam a part menti lassan áramló vízben. A terepen a lehető legkisebb természetkárosítással dolgoztam. A vizsgálat fontos célkitűzése, hogy a jelen 2010-es eredmények összevethetőek legyenek a korábbi 1995/2003/2009 évek adataival (FÜLEP 2004, 2005, 2010). A mintavételi helyeket az 1. ábra mutatja be. Eredmények és értékelésük A Garadna-forrás vizét a Nagy-fennsík (Bükk-fennsík) Bánkúttói Bolhásig terjedő részéről kapja (SÁSDI 2002). Egyik legközelebbi a légvonalban 1,2 km-re fakadó bővizű Bolhási alsó-forrás, amelyben a C. alpina nagy populációja él (FÜLEP 2005). Feltételezhető, hogy a Bolhási-víznyelőben alábukó megáradt Bolhás-ér magával sodor C. alpina példányokat, amely a Garadna-forrásbarlangon keresztül megjelenik a faj számára kedvező 8-9 °C hőmérsékletű Garadna-forrásban. A Garadna-forrásban korábban élt C. alpina, később azonban csak a P. felina-t sikerült kimutatni (ÁBRAHÁM és munkatársai 1957; FÜLEP 2004, 2005). Jelen vizsgálataim azonban a búvópatak víznyelő-forrás rendszerén keresztüli árvízi átsodródást nem igazolták, a forrás és környékén a nagyszámú P. felina mellett egyetlen C. alpina példány sem került elő (3. ábra). A Garadna-forrástól a Három-kúti-völgy vízfolyásának torkolatáig a P. felina, lejjebb pedig a D. gonocephala fordul elő a Garadna teljes hosszán. Az 1995-ös vizsgálat óta állandóságot mutat ez az övezetességi határ (FÜLEP 2004) (2. ábra). Jelen vizsgálat eredményei megegyeznek a korábbiakkal, az elterjedési határ most sem változott, az alsó szakaszra lesodródó P. felina példányokat nem találtam (5. ábra). A vizsgálatok azt bizonyították, hogy a Garadnában a medret 2-3-szorosára szélesítő heves árvíz nem befolyásolta az elterjedési területet és az övezetességi határt. A P. felina azonban megjelent a Garadna patak időnként kiszáradó Garadna [földrajzi hely] szakaszán (3. ábra 4. mintavételi pont), és az övezetességi határ alatt ~50 m-ig még kimutatható volt (3. ábra 6. mintavételi pont). A Forrás-völgy alján, a szurdok tövében fakadó Királykút vízfolyásából 2003 és 2009 évekből vannak planária adatok, amelyek a fauna változásaira mutatnak rá (FÜLEP 2010). Az áradások utáni vizsgálatok - a Garadnával ellentétben - a planáriák elterjedési területének módosulását jelzik. 2009-ben a gázló/gyaloghíd utáni szakaszon a P. felina nagy populációját találtam (4. ábra 5. mintavételi pont). Az esőzések után a populáció felső elterjedési határa ~130 méterrel lejjebb tolódott, és a Forrás-völgyre eső teljes részén csak elszórtan került elő néhány példány (5. ábra