Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
15 Halak táplálékának összetétele egy középhegységi vízfolyásban Czeglédi István 1, Erős Tibor 2 'Debreceni Egyetem TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany, Klebeisberg K. u. 3. Kivonat: Munkánk során a Börzsönyben található Kemence-patak öt domináns halfajának (sujtásos küsz, fenékjáró küllő, fürge cselle, kövicsík, domolykó) táplálék-összetételét vizsgáltuk. A táplálék-összetétel jellemzését faj és évszak (tavasz és nyár) szerint az átlagos gyomor/bélteltség, illetve a táplálékalkotók előfordulási gyakorisága (%) és térfogat-százalékos összetétele (%) alapján végeztük. Összesen 366 egyedet dolgoztunk fel, melyből 273 gyomra/előbele tartalmazott táplálékot. A táplálék-összetétel fajtól és évszaktól függő mintázatot mutatott. A kövicsík táplálékát tavasszal és nyáron is a vízi makrogerinctelenek (zömmel Chironomidae, Ephemeroptera és Trichoptera lárvák) dominálták. A másik négy faj táplálékában tavasszal a vízi makrogerinctelenek és terresztris gerinctelenek mellett jelen volt a döntően növényi eredetű és főképpen fonalas és kovaalga alkotta perifiton, amelynek mennyisége a nyáron gyűjtött egyedekben jelentősen megnövekedett, feltehetően a makrogerinctelenek hiánya miatt. Kulcsszavak: táplálék-összetétel, évszakos különbségek, makrogerinctelenek, perifiton.. Bevezetés és célkitűzés: évszakok közötti telítettségi értékeinek összehasonlítására Kisvízfolyások hal-együtteseinek táplálkozási funkció (Précsényi és mtsai., 2000). A próba az egyes minták mediszerinti összetételéről hiányos ismereteink vannak (a rendelkezésünkre álló publikációk többnyire faunisztikai adatokat közölnek), pedig ezek az ismeretek fontosak lehetnek környezetminősítési rendszerek fejlesztésénél, ahol a halak táplálkozási jellemzői fontos változók. Emellett a vízfolyások táplálék-hálózat szerveződésének kutatásában is elengedhetetlen tisztában lennünk az egyes halfajok táplálkozási szokásaival, étrendjük összetételével. Munkánk célja volt, hogy jellemezzük a domináns fajok táplálékának összetételét egy közel természetes állapotú középhegységi patakban és ezáltal meghatározzuk táplálkozási funkciójukat. Lényegesnek tartottuk kiemelni az egyes fajok, illetve évszakok között tapasztalható különbségeket a fogyasztott táplálék mennyiségében és összetételében. Anyag és módszer: Munkánk során a Börzsönyben található Kemence-patak domináns halfajait vizsgáltuk. A harmadrendű patak a Csóványos hegyről ered. Hossza 26 km, vízgyűjtője 65 km 2. A forrástól a torkolatig először epirithron majd metarithron jelleget mutat {Erős és mtsai 2008). A Bernecei-patakkal egyesülve, a határt átlépve Szlovákia területén folyik az Ipolyba. A Kemence-patakban vizsgált öt domináns halfaj a következő volt: sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus), fenékjáró küllő (Gobio gobio), fürge cselle (Phoxinusphoxinus), kövicsík (Barbatula barbatula) és domolykó (Squalius cephalus). A halak gyűjtéséhez háton hordozható, akkumulátoros elektromos halászgépet használtunk. A mintavételezést 2000-ben tavasszal, 2009-ben és 201 l-ben tavasszal és nyáron, illetve 2010-ben nyáron végeztük. Az egyedeket minden alkalommal 5%-os formalinoldatban tartósítottuk a laboratóriumi feldolgozásig. A laboratóriumi munkák során mértük az egyedek standard testhosszát. A táplálék-összetétel meghatározásához a halakat felboncoltuk, majd adott fajtól függően a gyomor vagy a bélcsatorna első harmadának térfogat-százalékos telítettségét vizsgáltuk. Az egyes táplálékalkotókat sztereomikroszkóp segítségével határoztuk meg, majd rögzítettük, hogy mekkora részt (térfogat-százalék) foglalnak el az öszszes táplálékmennyiségből. Az adatfeldolgozás során, a táplálék-összetétel jellemzését faj és évszak (tavasz és nyár) szerint, az átlagos gyomor/ bélteltség, illetve a táplálékalkotók előfordulási gyakorisága (%) és térfogat-százalékos összetétele (%) alapján végeztük oszlopdiagramok és Amundsen féle grafikus értékelési módszer ( Amundsen és mtsai., 1996; Specziár, 1999) segítségével. A statisztikai értékelés során a halfajok térfogat-százalékos gyomor/bélteltségi értékei nem mutattak normál-eloszlást (Kolmogorov-Szmimov próba), ezért a nem-parametrikus Mann-Whitney tesztet alkalmaztuk az egyes halfajok ánjait hasonlítja össze. Az adatfeldolgozási eljárások és statisztikai értékelések során a Microsoft Excel és a Statsoft Statistica 8 programokat használtuk. Eredmények: Munkánk során összesen 366 egyedet dolgoztunk fel, melyek közül 273 gyomra/előbele tartalmazott táplálékot (7. táblázat). A Mann-Whitney teszt szerint a domolykó és a fürge cselle szignifikánsan több táplálékot fogyasztott tavasszal, mint nyáron (P<0,05), míg a másik három fajnál nem volt kimutatható ez az évszakos különbség. A táplálék-összetétel fajtól és évszaktól függő mintázatot mutatott (7. és 2. ábra). A sujtásos küsz táplálékát tavaszszal főként vízi makrogerinctelenek alkották (51,9 %), melyek közül a legjelentősebbek a Chironomidae és Trichoptera lárvák voltak. Emellett számottevő mennyiségben fogyasztott terresztris eredetű gerincteleneket (25,6 %), főként Diptera imágókat és zömében növényi eredetű perifitont („alga" 20,7 %) is. Nyáron a domináns táplálékalkotó a perifiton volt (49,7 %), de emellett jelen voltak még a vízi makrogerinctelenek (28,1 %) és a terresztris táplálékalkotók (21,5 %) is. A fürge cselle táplálékát tavasszal a vízi makrogerinctelenek határozták meg (73,8 %) Chironomidae lárva dominanciával, míg nyáron a perifiton fogyasztása volt a legjelentősebb (86,9 %). A fajok közül a domolykó fogyasztotta a legtöbb terresztris eredetű táplálékot (46,2 %) tavasszal, melyek közül a Cicadidae, a Hymenoptera és a Diptera imágók voltak jelen legnagyobb arányban (7. és 2. ábra). Ezen kívül figyelemre méltó volt a vízi makrogerinctelenek részaránya is (37 %), melyek legnagyobb részét a Trichoptera lárvák tették ki. Nyáron a domolykó étrendjében megnőtt a perifiton térfogat-aránya, mely a tavaszi 11,4 %-hoz képest 31 %-ra módosult. A fenékjáró küllő táplálékát tavasszal a vízi makrogerinctelenek dominálták (87,7 %). Ezek közül is a Chironomidae lárvák részaránya volt kiemelkedő. Nyáron - az előző fajokhoz hasonlóan - nőtt a perifiton részaránya (69,8 %), mely domináns volt a hal táplálékában. A kövicsík tavaszi táplálkozását a Chironomidae lárva fogyasztásának dominanciája jellemezte, mely csoport mellett kisebb menynyiségben. Ephemeroptera és Trichoptera lárvákat fogyasztott. A három csoport együttesen 99,9 %-át adta a gyomorteltségnek. A faj táplálékában - hasonlóan az előző négy fajhoz - nőtt a perifiton aránya tavaszról nyárra, ám még a nyáron fogyasztott perifiton mennyisége is csupán töredékét adta a faj táplálékának (4%). Tavaszhoz hasonlóan a Chironomidae, az Ephemeroptera és a Trichoptera lárvák voltak a legnagyobb arányban jelen (összesen 96 %) a nyáron gyűjtött kövicsíkok gyomrában.
