Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

7 A vándorkagyló denzitása a 2009. évhez képest 2010re szembetűnő csökkenést mutatott, majd 2011-re növekedését tapasztaltuk, de a növekedés nem volt számottevő, nem érte el 2009-es denzitás-értékeket. Ezzel szemben a kvagga kagyló denzitása a kolonizációt követő első két évben, 2009-ben és 2010-ben közel azonos volt, majd 201 l-re a kőfelület egységre eső denzitása szignifikáns (ANOVA, p<0,05), kilencszeres növekedést mutatott, a felnőtt állatok denzitása elérte a 9061-520 ind m 2-t. A Kis-öbölben a Dreissena bugensis mindhárom évben nagyobb denzitással voltjelen, mint a Somosi-öbölben (2. ábra). A két faj átlaghossza a három év során nagyjából állandónak mutatkozott: a kvagga kagyló egyedeinek átlagos hossza 12-0,7 mm volt, míg a vándorkagylóé 8-0,7 mm (3 ábra). A kvagga populáció fele 12 mm-nél nagyobb egyedekből állt, míg a vándorkagyló populációban az 5 és 10 mm közti egyedek domináltak, ezen méretű egyedek az állomány felét tették ki (4. ábra). A gyűjtések során talált legnagyobb Dreissena bugensis elérte a 3 cm-t, míg az elmúlt 8 év során mért legnagyobb vándorkagyló hossza mindössze 2,3 cm volt. Konklúzió, diszkusszió Az elmúlt három év vizsgálatai során komoly konkurenciaharcnak lehettünk a szemtanúi, mely a vándorkagyló és a kvagga kagyló között zajlott, illetve zajlik még jelenleg is a kolonizálható felületekért és a táplálékért. Mivel a kvagga kagyló számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, mely kolonizációja szempontjából előnyt jelentett a vándorkagylóval szemben, többek közt ezért is volt megtelepedése sikeres a Balatonban. A betelepedése után egy évvel tömegesen elterjedt a tóban és 2009-ben már fontos részét képezte a köves parti zóna élőbevonatát alkotó makroszkopikus gerinctelen faunának, új konkurenst jelentve elsősorban a vándorkagylónak. Míg 2009-ben még a vándorkagyló dominált, addig 2010-re megfordult a két Dreissena faj aránya és a kvagga kagyló vált dominánssá. 2011 -re a kvagga kagyló jelentősen visszaszorította a vándorkagylót és nagy denzitásban elterjedt, denzitása közel tízszeresére nőtt, mint kezdetben. A két egymástól nem nagy távolságban lévő mintavételi hely között tapasztalt kagylómennyiségi különbség is azt mutatja, hogy a környezeti paraméterek milyen mértékben meghatározóak e két faj esetében. A Balaton körüli mintavételezésünk is ezt tükrözi, miszerint elsősorban Tihanyban és Balatonalmádiban tapasztalható az új faj ilyen jelentős mérvű előretörése, míg az északi parton a többi mintavételi helyen, és a déli parton nem. A két kagylófaj közti jelentős méretbeli különbség az új kagylófaj gyorsabb növekedési képességét tükrözi. A 2008-ban megjelent kvagga kagyló iszapban is képes kolonizálni, valamint a kvagga kagylóval közel egy időben behurcolt délkelet-ázsiai iszapban élő kagyló a Corbicula fluminea és az egyre nagyobb mennyiségben jelen lévő nagytestű (Anodonta, Unió) kagylók új, megtelepedésre alkalmas felületet jelent a Dreissenának. Ennek következtében a Dreissenak, és ezen belül a kvagga kagyló a mainál nagyobb tömegű jelenlétére lehet számítani a jövőben, jelentős változásokat idézve elő, akár az egész Balatonra vonatkozóan. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk a MEH 150002 projekt pénzügyi támogatásért. Köszönetünket fejezzük ki a mintavétel és mintafeldolgozás során nyújtott segítségért Nédli Juditnak, P.-Klein Tündének, Starkné Mecsnóbel Ildikónak, Szabó Henriettenek. Irodalom Andrusov N. I. (1897): Fossil and recent Dreissenidae of Eurasia. Trudy Sankt - Peterburgskago Obschestva Estestvoispitatelei. Depart. Geol. Mineral. 25: 1—683 [in Russian with German summary], Balogh Cs., Nédli J., Purgel Sz„ G.-Tóth L. és Major Ágnes (2010): Pontokáspi inváziós fajok a Balatonban egy új jövevénnyel kiegészülve - Hidrológiai Közlöny 90/6: 8-10. Micu D. and Telembici A. (2004): First record of Dreissena bugensis (Andrussov 1897) from the Romanian stretch of River Danube. In: Abstracts, International Symposium of Malacology, August 19-22, 2004, Sibiu, Romania. Molloy D., de Vaate A., Wilke T. and Giamberini L. (2007): Discovery of Dreissena rostriformis bugensis (Andrusov 1897) in Western Europe. - Biological Invasions. 9:871-874. Popa O. and Popa L. (2006): The most westward European occurrence point for Dreissena bugensis (Andrusov, 1897). - Malacologica Bohemoslovaca, 5: 3-5. Szekeres József, Szalóky Zoltán és Bodolai Katalin (2008): Első adat a Dreissena bugensis (Andrusov, 1897) (Bivalvia: Dreissenidae) magyarországi megjelenéséről. - Malakológiai tájékoztató, 26: 33-36. Van der Velde G. and Platvoet D. (2007): Quagga mussels Dreissena rostriformis bugensis (Andrusov, 1897) in the Main River (Germany). - Aquatic Invasions 2(3): 261-264. Rapid spread of kvagga mussel (Dreissena bugensis) in Lake Balaton Cs. Balogh and Sz. Purge! Abstract

: The intensive filter feeder quagga and zebra mussels are known as rapid invadors colonizing especially on hard substrata. The early invasion of quagga mussel has started from the Dnepr River in the middle of the 19th century in the same way as zebra mussel. They appeard in the Hungarian part of Danube and in Lake Balaton in 2008.The density and relative abundance of the two Dreissena species were investigated from 2009 in Tihany at the Somos and Kis bays. By 2009 the quagga mussel colonized successfully and spread considerably in the rip-rap of the lake, as a new competitor of the zebra mussel. The relative abundance of quagga mussel was 23-9 % in 2009, 54-11 % in 2010 and 72-26 % in 2011. The density of zebra mussel reduced by 2011, while quagga mussel significantly increased and its density reached 9061 -520 ind m"

2 (stone surface). The density and relative abundance of quagga mussel was higher at the Kis bay than the Somos bay. The average length of the zebra mussel was 8-0,7 mm, and was 12-0,7mm in quagga. Key words: quagga mussel, zebra mussel, density, relative abundance, spread.