Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula–Kele Sándor–Capezzudi, Enrico: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata
44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 4. SZ. A 30 nyomelemre kiterjedő vizsgálatok alapján megállapítható, hogy egyes mikroelemek jelentős mennyiségben dúsulnak fel a vízben (10000 fig/1), míg mások még az 1,0 Hg/1 értéket sem érik el. A nyomelemek közül a stroncium az uralkodó (14,720 ng/I) ezt követi a bór (9580 ng/1), végül harmadikként a fluor következik az előző kettőhöz viszonyítva csökkent értékkel (2000 ng/1). 100-1000 fj.g/1 közötti mennyiségi értékeket képviselnek a következő elemek: Li (970), Rb (120), Cs (109), Br (365) és végül a jód (333). A 10-100 fig/1 között helyezkedik el az alumínium (77,2), a mangán (60,2) és a bárium (18,19). 1,0-9 fig/1 közé esik a vanádium, króm, kobalt, nikkel, réz, cink, szelén. A felsorolásból kimaradt további elemek mennyisége egyenként nem éri el az 1,0 jig/l-t. Ezek értékei a 2. táblázatból leolvashatók. Az előző fejezetben a legnagyobb mennyiségben előforduló elemeket domináns vezető nyomelemekként önálló csoportba soroltuk. Ezért a legnagyobb feldúsulású elem (ek) alapján nyomelem-tartományokat különböztethetünk meg. így többek között lehetnek stronciumos, bóros, stronciumos-bóros, bóros-stronciumos, stronciumos-fluoros nyomelem tartományok. Ennek alapján a vizsgált Rapolano Terme-i hévforrás vize a stronciumos-bóros nyomelem-tartományba sorolható, mert az adott vízben ezek dúsulnak fel legnagyobb mennyiségben. 4.3.2. Bagni di Petrioli (térképi szám 2.) A vizsgálatok szerint a 44,3 °C-os forrásvíz összes oldott sótartalma 4150 mg/l. A kationok közül e forrásban is a kalciumot mutatták ki legnagyobb mennyiségben (788 mg /l), amelyhez 157 mg/l magnézium társul. A nátrium a hévforrásban alárendelt, mert csak 9,5 egyenérték százalékot ér el, ami jóval alacsonyabb, mint a Rapolano-i forrásban. Ez a két hévforrás között lényeges különbségként értékelhető. Az anionok közül a klórt mutatták ki legkisebb mennyiségben (179 mg/l). A hidrogén-karbonátot a forrásnál 1310 mg/l értékben állapították meg és már csak 36,7 e.é. %-t képvisel. Ezért a vizsgálatok szerint vezető anionként a szulfát lép előtérbe 1580 mg/I-el és 56,1 egyenérték százalékkal. A fentiekben leírtak alapján ez a hévforrásvíz a magas oldott sótartalmú kalcium magnézium-szulfátos vizek csoportjába sorolható jelentős hidrogén-karbonát tartalommal. Ezért a forráshoz kapcsolódó felszín alatti víz-körforgalomban az áramlási pályák menti ásványosodásban a szulfát feldúsulási folyamata lép előtérbe. Vagyis a víztípusnál a C0 2 oldási folyamatán túlmenően uralkodóvá válik az áramlási pályák menti szulfátos oldás és fluid feláramlás, amely azt jelenti, hogy a kéreg mélyebb lemezein keresztül főleg a kénes gázok és oldatok feláramlásának lemeztektonikai feltételei biztosítottak. Vizsgálva e forrásoknak nyomelem adottságait, megállapítható, hogy a vízben legnagyobb mennyiségben a stronciumot mutatták ki (13,434 jig/l). Ezt követi a bór (6690 fj.g/1), majd a fluor (2000 fig/l). így megállapítható, hogy a domináns nyomelemek vonatkozásában kisebb-nagyobb eltérések mellett közel egyezés tapasztalható a Rapolano Terme-i vízzel (lásd 2. táblázat). A kísérő vezető nyomelemek szempontjából (101-1000 Hg/1) legnagyobb mennyiséggel kiemelkedik a lítium (880 Hg/1), amelyet a bróm (231 jig/1), a mangán (122 fig/1) és a rubidium (107,9 ng/1) követ. Egyéb vezető nyomelemek jelentkeznek még 11-100 jig /I közötti értékhatárral is a vizekben. Ezek közé sorolható a forrásvízben az alumínium, a cézium és a jód. A domináns nyomelemeket figyelembe véve a leírtak alapján megállapítható, hogy a Bagni di Petrioló-i hévforrás stronciumos nyomelem-tartományba sorolható jelentős bór tartalommal. A makro- és mikroelem adottságok átmeneti származási kapcsolatot mutatnak a Rapolano Terme-i forrás felé. 4.3.3. Bagni San Filippo il Bollore (térképi szám 3.) A forrás megadott hőmérséklete 49,6°C és a vizsgálatok szerint összes oldott sótartalma 4330 mg/l. Az oldott sótartalmon belül a kationok közül uralkodó a kalcium (857 mg/ 1) jelentős mennyiséggel. Ennek a nagy értéknek megfelelően 71,8 e.é.%-t képvisel a vizsgált vízben. így uralkodó a kationok között. Ezt követi a magnézium 187 mg/l-el, amely 25,8 e.é.%-t képvisel. A nátrium mennyisége alárendelt, mert 34,2 mg/l értékben van jelen, amely csak 2,2 e.é.%-kal a vizsgált vízben már nem játszik szerepet. Az anionok közül uralkodó a forrásban a szulfát 1970 mg/l értékkel (55,2 e.é. %). A hidrogén-karbonát is jelentős mennyiséget képvisel 1170 mg/l-al (41,1 e.é.%). A klór szerepe alárendelt a forrásvízben (3,2 e.é.%). A makroelemek mennyiségi és eloszlási adottságai alapján a forrásvíz a kalcium-magnézium-szulfátos víztípusba sorolható jelentős hidrogén-karbonát tartalommal. E típusból adódóan az valószínűsíthető, hogy a megújuló vízkörforgalomhoz, olyan áramlási pályák és folyamatok kapcsolódnak, amelyek a hidrogén-karbonátos adottságok mellett a szulfátos víztípus kialakulásának fokozottan kedveztek. Ezek a folyamatok kapcsolatba hozhatók közeli Monte Amiata vulkán hidrotermás hatásával és az innen származó kénes gázokkal és fluidumokkal. A kapott nyomelem-vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy e forrásvíz nyomelem adottságai mennyiségileg lényegesen eltérnek az előzőekben ismertetett forrásvizekétől. így többek között a domináns nyomelemek közül a bór már csak 341 fig/I-t ér el és ez az érték lényegesen alacsonyabb, mint a másik két vízben kimutatott érték. A többi domináns elemekben, így a stronciumban és a fluorban viszont kisebb növekedés tapasztalható. Ebből eredően a forrásvízben csak a stroncium ér el igen jelentős értéket (15,200 Hg/1), ezért e forrásvíz jelentős fluor tartalommal egyértelműen tisztán stronciumos nyomelemtartományba sorolható. Vizsgálva a többi nyomelemek mennyiségi adottságait a 101-1000 ng/1 közé eső elemeknél a lítiumnál határozott csökkenés tapasztalható (156 jig/1) Ebbe a kategóriába sorolható még az alumínium és a mangán is. A többi nyomelem értéke annyira lecsökken, hogy a 10100 fig/1-es csoportba esnek. Ide sorolható az arzén (51,9), a rubidium (27,4), a bárium (24,1) a bróm (55,5) és a jód (10,5). Az előző vizekben a céziumot még a vezető nyomelemek közé soroltuk mennyiségi adottságai miatt (109-73,8 fig/1), de ebben a vízben kimutatott értéke jelentősen csökkent és csak 5,95 jig/l-t ért el. A többi vizsgált elemnél alapvető lényegi változások nem tapasztalhatók. 4.3.4. Bagni San Filippo Fosso Bianco (térk. szám 4.) A forrás vizének hőmérséklete 44,6°C és összes oldott sótartalma 3360 mg/l, amely érték kb. 1000 mg/l-el alacsonyabb a közeli II Bollore forrásénál. Ez a különbség abból származhat, hogy az egyes kationok és anionok felvétele ennél a rendszeméi az áramlási pályák mentén nem olyan kedvező, mint a másik forrásnál.
