Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula–Kele Sándor–Capezzudi, Enrico: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata

37 Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata Scheuer Gyula - Kele Sándor - Capezzudi, Enrico 1126. Budapest. Szendrő u. 6. Kivonat: Toszkánában a Mente Amiata vulkán környezetében fakadó hat mészképző hévforrásból (Rapolano Terme, Bagni de petriolo, Bagni San Filippo, (II Bollore, Fosso Bianco), II Doccio, Acqua Borra) történt mintavétel makro- és mikroelem összetételük megismerése cél­jából. Az elvégzett vizsgálatok eredményei szerint a hévforrások a fő makroelem összetételeik alapján, mind mennyiségi, mind pedig e­zek eloszlási viszonyaik szerint alapvetően három víztípusba ( 1. kalcium-hidrogén-karbonátos, 2. kalcium-szulfátos és a 3. nátrium­klorídos) sorolhatók. Ezen belül egyes összetevők a vízkémiai típus jellemzőket tovább színesítik. Alapvetően a minden hévforrásban kimutatott nagy kalcium-hidrogén-karbonát tartalom idézi elő a mészkiválást a forrásoknál, függetlenül attól, hogy milyen típust képvi­selnek. A nyomelem-vizsgálatok kimutatták, hogy a makro-elemekben jelentkező lényeges különbségek érvényesülnek a nyomelemek mennyiségében és eloszlásában is. A nyomelem-vizsgálati eredmények figyelembe vételével megkülönböztettünk vezető nyomelemeket, amelyek a forrásokban jelentős mennyiségben dúsultak fel. E csoportba tíz nyomelemet soroltunk. A kis vagy nagyon kis mennyiségben kimutatott nyomelemeket alárendelt nyomelemenként külön csoportba osztottuk be. A vezető nyomelem csoportba tartozó elemeket to­vább tagolva mennyiségi értékeiket figyelembe véve két kategóriát állítottunk fel. Domináns nyomelemekként kezeltük azokat, ame­lyek jelentős vagy kiugróan jelentős mennyiségben dúsulnak fel a vizekben. Ide soroltuk a bórt, a stronciumot, a fluort, a lítiumot és a brómot. Ezek közül különösen a bómál, lítiumnál és a brómnál tapasztalhatók a vizekben igen szélsőséges mennyiségi ingadozások. A domináns vezető nyomelemek mennyiségi adottságai alapján megkülönböztettünk nyomelem- tartományokat is. A tartományi besoro­lásnál azt vettük figyelembe, hogy melyik elem dúsul fel legnagyobb mennyiségben. A vizsgált hat forrásvizet így három nyomelem-tar­tományba soroltuk. Ezek a következők: stronciumos, bóros és bóros-stronciumos. A vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy az a ­dott térségben a forrásokhoz kapcsolódóan, olyan hidrodinamikai rendszerek alakultak ki, amelyek vízkörforgalmukon belüli áramlási pályák menti elemfeldúsulási és elemeloszlási adottságok az általános rendszeijellemzőkön túlmenően meghatározó egyediségeket is biztosítanak a források között. így a rendszerekben lejátszódó ásványosodási folyamatok a hévforrások makro- és mikroelem adottságai­kon keresztül tükröződnek vissza. Megállapítható, hogy a vizsgált hévforrások és lerakódásaik a térségben lezajló lemeztektonikai folya­matokkal és történésekkel összefüggésben kialakult hidrodinamikai rendszerekben végbemenő változatos oldásos (savas) adottságoknak (pl. felszín alatti karsztosodás) felszíni megnyilvánulás formái közé sorolhatók. Kulcsszavak: mediterrán klíma, lemeztektonika, hévforrások, makro- és mikroelemek. 1. Bevezetés Toszkána Olaszország egyik legismertebb tartománya, mert rendkívül gazdag csodálatos műemlékekben és turisz­tikai látnivalókban. Ezeken túlmenően Toszkána olyan ter­mészeti értékekben is bővelkedik, amelyek közül jelentősé­gében kiemelkednek azok a gyógyforrások és ezekhez kap­csolódó gyógyfürdők, amelyekben magas szintű gyógyásza­ti tevékenység alakult ki az elmúlt évszázadokban. Termé­szetesen a fürdőkultúra kialakulásához a hidrogeológiai megfigyeléseknek és vizsgálatoknak is jelentősen hozzájá­rultak az egyéb társtudományok (pl. balneológia) mellett. Toszkána bővelkedik, olyan hévforrásokban, amelyeknél még napjainkban is változatos típusú forrás-mészkő képző­dés történik. Európa hírű többek között a rapolanói kb. 120 m hosszú mészkőgerinc, amelynél ma is szénsavban gaz­dag források törnek fel bár a mészképződés dinamizmusa az utóbbi években csökkent. A tartomány azonban nemcsak a recens forrás-mészkövet lerakó forrásairól híres, hanem a­zokról a jelentős nagyságú és vastagságú forrásmészkő elő­fordulásokról is, amelyet a mai források ősei a pleisztocén­ben halmoztak fel környezetükben. Ennek alapján megálla­pítható, hogy Toszkánában a negyedidőszaki vízföldtani fejlődés történetének eseményei és folyamatai igen kedvez­tek a mészképző paleo-hévforrások keletkezési folyamatai­nak, amelyeknek mai utódai jelentős természeti értéket kép­viselnek a tartományban. Ezzel magyarázható, hogy a mészképző hévforrásokat és lerakódásaikat oly gyakran és szívesen keresik fel a témával foglalkozó szakemberek és gyakran rendeznek konferenciákat, mind a kiválásokkal, mind a hévforrások vízföldtani viszonyaival kapcsolatban. International School of Travertine & Tufa címmel 2011. szeptember 5-9. között Abbadia San Salvatore-ban, a helyi bányamúzeumban (Toszkána, Olaszország) zajlott le az a konferencia, amelynek keretei között meghívott előa­dók tartottak másfél órás előadásokat az érdeklődő hallgató­ságnak az édesvízi mészkövek különböző szempontú vizs­gálatáról. A közönség nem csak MSc és PhD hallgatókból állt, mivel a rendezvényen a kontinentális karbonát képződ­ményekkel foglalkozó szakma nemzetközileg elismert kuta­tói is tiszteletüket tették. Az ötnapos rendezvény első három napján a 12 meghívott előadó órái fedték le. Angelo Mini­ssale előadása nyitotta a konferenciát, amely a szén-dioxid körforgás és a travertínó képződés kapcsolatát mutatta be. Domenico Liotta a geológiai szerkezetek és a geotermális tevékenység közötti összefüggésekre világított rá. Paola Tuccimei az édesvízi mésztufák és taravertínók U-soros korvizsgálatáról tartott előadást, míg Nada Horvatincic a karsztvizekből kivált mésztufák vizsgálatának paleo-kör­nyezeti és paleo-klimatológiai jelentőségéről beszélt. Enri­co Capezzuoli a travertínók szedimentológiájáról tartott e­lőadást, Andrea Brogi pedig a travertínóképződés és a tek­tonikai aktivitás kapcsolatát mutatta be. Giovanni Ruggieri az édesvízi mészkövekhez kapcsolódó hidrotermás erek flu­idzárvány vizsgálatairól tartott előadást. Kele Sándor a tra­vertínók geokémiájáról beszélt, különös tekintettel a karbo­nátok izotópos összetételén alapuló paleo-hőmérsékleti szá­mításokra. Concha Arenas-Abad a mésztufák szedimento­lógiájáról és paleo-környezeti vizsgálatáról tartott bemuta­tót, míg Martin Pedley a konferencia egyik legérdekesebb előadását tartotta, amely a mikrobiális biofilm mésztufa képződésben betöltött szerepét mutatta be. Anna Gandin a travertínók és mésztufák lito- és mikrofácies típusairól, va­lamint a képződmények osztályozási módjáról beszélt. A harmadik előadónap utolsó előadását Marianna Ricci és A­dele Bertini tartotta a szárazföldi karbonátos képződmé­nyek pollenvizsgálatáról. Abbadia San Salvatore környezetében számos híres é­desvízi mészkő előfordulás található, amelyek többsége ma is aktívan képződik a hévforrások és kutak elfolyó vizeiből. A rendezvény 4. és 5. napján ezek közül a travertínó és mésztufa előfordulások közül kerestük fel a legjelentőseb­beket. Meglátogattuk többek között Bagni San Filippo, Terme San Giovanni travertínó előfordulásait. Az említett édesvízi mészkőképződmények részletes leírása megtalálja­tó a konferencia kirándulás vezetőjében (Capezzuoli et al. 2011). A konferenciát és a terepi bejárásokat követően, le­hetőségünk nyílt további előfordulások megtekintésére a szervezők segítségével. így hévíz és édesvízi mészkő mintá­kat gyűjthettünk petrográfíai és geokémiai vizsgálatokhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents