Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Bezdán Mária: A felszín alatti és a felszíni vizek kapcsolat-rendszerének vizsgálata

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 4. SZ. Valójában azonban nehéz a valamikori hasonló vízhozamhoz tartozó víz-hőmérsékletet a maival összehasonlítani, mivel sem a víz-hőmérsékletet, sem a hozamot nem mérték egykor a mai pontossággal. Megbízható beépített hőmérővel történő mérésre csak 1983-tól van lehetőség. Várhatóan a forrásbarlangból kilépő kevert víz hőmérséklete hosszútávon 38-39°C között fog állandósulni." «it *Oa M A Hívríí to havi KÖQ adaU; íki) »^VV,» 2. ábra: A Hévízi tó havi KOQ adatai (1993-2003). (Forrás: NYUDUVIZIG honlap 2012.07.08) 2. Milyen összefüggésben van a Dunántúli-középhegység karszt- és rétegvíz-rendszere a felszíni vizekkel, és a Tiszával Martfűnél? A martfűi vízállás-kilengéssel kapcsolatos eddig megjelent publikációimban (Bezdán, 2011, 2012) már említést tettem a Magyarország felszín alatti vízhálózat-rendszer létezésére, amely hirtelen bekövetkező nyomásváltozások alkalmával több felszíni észlelő helynél is kimutatható vízállás-változásokkal jelez. A Vízügyi Igazgatóságok, illetve a VITUKI által észlelt felszíni és felszín alatti észlelőhálózat regisztrált adatai feldolgozásával feltérképeztem a vízálláskilengéssel feltételezhetően összefüggő észlelési helyeket. Ezek között szerepelt többek között az egyik hévízi karsztvíz-kút is, illetve a környéken még néhány rétegvíz-kút, továbbá több budai felszín alatti mélyfúrású kút is. Martfűn az elmúlt húsz év során 1992-1995 és 20032005 közötti időszakokban voltak vízállás-kilengések. A hosszú, igen száraz időszakokat követő heves nagy csapadékok hirtelen nyomásváltozást tudnak indukálni a felszín alatt. Amennyiben a kutak környezetében lehulló nagy csapadék beszivárgása okozná az egyes rétegvíz-kutakban a nagy nyomásszint változást, akkor a beszivárgott víz előbb a felszínhez közeli talajvíz kutakban jelenne meg. Ez azonban éppen fordítva van. (Már az 1950-55-ös években felfigyeltek arra az Alföldön végzett földtani térképező munka során, hogy a helyi csapadék beszivárgása ritkán éri el a talajvíz szintjét (Schmidt, 1967; Rónai, 1978).) Az adatok alapján először emelkedik meg az egyes rétegvíz-kutakban a vízszint, és csak egy-két nappal később a felszínhez közeli talajrétegben, amit a talajvíz-kutak észlelnek. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a víz más helyen jut be a mélyebben fekvő talajrétegekbe. A karsztvíz-nyelők, a repedések, a tektonikus vetődések, illetve a felhagyott bányajáratok lehetnek a nagymennyiségű víz gyors felszín alá jutásának elsődleges továbbítói. A feszín alatt az így kialakuló nagy nyomásszint-változás az egykori elmocsarasodott, s lassan feltöltődött meder-rendszerek, illetve tőzegesedett, esetleg már elszenesedett útvonalain nagy távolságokra meglehetősen gyorsan közvetítődhet. Több felszíni vízállás-kilengéssel is egy időben nagyobb nyomásszint változás mutatkozott Hévíznél, illetve néhány környékbeli kútban. Mivel nem minden felszín alatti mélyfúrású kút jelez, ez indokolja azt a feltevésemet, mely szerint nem az egész medence közvetíti a nyomásszint-változását. Ezeknek a kényszerpályáknak (Alföldi, 2012) a közvetítő közege nagy valószínűséggel az agyagrétegek közé ékelődött régi mocsaras ágrendszerek szerves maradványai. Az eddigi vizsgálataim kimutatták, hogy nemcsak a Tiszában, de a Dunában is vannak vízállás-kilengések: Adonynál és a Szekszárd-Gemenc vízmércéknél. Az itt tapasztalható kilengések közel egy időben jelentkeznek a tiszai vízállás-kilengésekkel, de néhány napos, esetleg egykét hetes eltérés is mutatkozhat azok megjelenése között. Nem feltétlenül jelentkezik mindig minden általam megnevezett mérceszelvényben vízállás-kilengés. Ez annak tudható be, hogy több betáplálási hely is van. Attól függően, hogy honnan indul el a felszín alatt a nyomáshullám (Tóth, 1995; Vágás, 1995), a hozzá legkedvezőbb helyen lévő szelvény(ek)ben jelenik meg annak a felszíni megnyilvánulása. A vízállás-kilengés mértéke Martfűnél annál nagyobb lesz, minél több irányból érkezik közel egy időben lökéshullám. Ilyenkor minden egyes érintett mérceszelvény jelez. Legtöbbször a Duna felől Adony magasságából érkezik meg a felszín alatti nyomásszint-változás által generált lökéshullám Martfűre, amely, ha találkozik a Tiszántúlról több irányból is érkezhető nyomáshullámokkal, viszonylag magasra képes a Tiszában a vízállást kilendíteni. A Dunán Szekszárd-Gemencnél bekövetkező vízállás-kilengéssel egyidőben a Maros torkolatánál is kialakul vízállás-kilengés. Az 1992-95 időszakban a Völgységi patak Bonyhád vízállás-írójánál találkoztam először a vízállás-kilengés jelenségével a hidrometriai mérőgyakorlatok keretén belül. Akkor még nem tudtuk megfejteni dr. Zsuffa István profeszszorral, hogy mi okozhatta a néhány órás kiugró értéket a vízállásban. Arra azonban már akkor rájöttünk, hogy ez a rövid időn belül megérkező heves árhullám előjelző jelensége volt. A megvizsgált vízállás-adatok arra engednek következtetni, hogy Magyarország területén a Tisza martfűi szakasza a felszíni vízlevezető hálózat földrajzi mély fekvésének köszönhetően a felszín alatti vizek összegyülekezésének hazai végpontja. Azaz kisvizes időszakban a Tisza martfűi állomás vízszintjének helyzete határozza meg a felszín alatti vizek depresszióját. Jelenleg (2012. szeptember elején) hoszszú csapadékmentes időszakban hetek óta a törökbecsei duzzasztómű duzzasztása tartja a tiszai vízszinteket közel azonos szinten a martfűi mércéig. Ha a duzzasztómű nem épült volna meg, akkor a tiszai vízállások sokkal mélyebbre apadtak volna már, maga után vonva a többi vizek szintjeinek mélyebbre süllyedését is. 3. Milyen talajrétegek találhatók a vízállás-kilengésekkel érintett helyeken? A Magyar Állami Földtani Intézet mélyfúrásaiban sok esetben megtalálható a szén: lignit vagy barnaszén formájában (Molnár 1965). Ezen növényi eredetű üledékes kőzetek, illetve a szerves nyomos, tőzeg eres agyagrétegek utalnak a vizes élőhelyek egykori jelenlétére (Hidasi-Zelenka, 1997). A folyók vízállás-kilengéseivel egy időben nagy vízszint-ingadozást mutató rétegvíz-kutak, és karsztvíz-kutak közös jellemzője, hogy a felső (-35-250) m rétegében (pleisztocén, felső-pannóniai...), amelyet a kutak szűrőznek, nagy mennyiségben megtalálhatók a mocsaras területek jellegzetessége: a szerves üledékek valamilyen formája (tőzeg, lignit, limonit). Továbbá erősen meszes, mészkonkréciós agyagrétegek és homokrétegek egymásra települése jellemzi. Több fúrásban megtalálható az aleurit. A bányászat, de fő-