Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
4. szám - Hajdu Dezső: A 2000. évi tiszai árvíz Csongrád város területén
10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 4. SZ. A CSONGRÁDI BZAKASZ AKVÉDltLMl TöLTliSßNKK FEJLŐD®»» DON'GÉR MINTA KKHSZTSZEI.VfiXY MINTA KFRFS7T-S7FT VPNY je> »«<- <v J—'I -z^rfr ^ . s^f 7""* " ** .S (5.... " -*" Az 1970. évi árvíz a közvéleményt sokkolta, a közfigyelmét a vízügyi szolgálat felé irányította, a gátszakadások okozta rémképek sokáig éltek az emlékezetben. Sajnos, nem addig, hogy ebből a szakma az anyagiak bőkezűbb juttatásával profitálhatott volna. A 70-es árvizet követően a Nagyhajlatban, és a Bőteleki rampa alatti részen a nyomópadkás töltésprofilt átépítettük. Eltűnt a padka, és felülről 1:3-as rézsűvel indulva, a töltésmagasság alsó harmadában a rézsűhajlást csökkentve fokozatosan 1:5-ös hajlásúra térve át, a töltés régi körömpontját kb. egy méterrel megemeltük. Mintegy 10 év szorgalmas gyűjtögető munkájának eredményeként a töltés tetején a 3-as őrháztól a 2-es őrházig terjedő gátkoronán a közlekedési út nyomsávjának megfelelő két betoncsík épült ki közlekedési útként. Az útépítésre nem kaptunk pénzt, hanem a 10 év vállalkozási munkáinál felhasznált sóder, cement anyagféleség norma szerint leírható kálóját gyűjtöttük össze, melyből betonút lett a gát tetején. Különösen sokat jelentett az előregyártó telep agyag-megtakarítása, ahol az anyagtárolás ideális körülményei mellett gyakorlatilag nem volt veszteség. Egyebekben védképességünk 30 év alatt nem változott. A védtöltés talaja és építési technológiája A töltés viselkedése és az előforduló jelenségek, továbbá azok kezelése szempontjából fontos kérdés. A töltéstest abból az anyagból készült, melyet a közelben találtak. Abban az időben a talajmechanika (a talajok fizikai tulajdonságának és viselkedésük kiszámíthatóságának feltárása) még gyermekcipőben járó tudomány volt. Talajvizsgálat nem volt, így a töltés alapjául szolgáló, valamint a töltéstestnek beépítendő anyagok vizsgálata elmaradt. A helyben fellelhető anyagból készült a töltés. Ha a töltés helyének anyaga alkalmatlan a töltés építésére, akkor többnyire a közelben lévő anyag sem alkalmas. Talajcsere szóba sem jöhetett, hiszen a kubikos, talicskás szállítással távolról beszállítani az anyagot haladatlan és igen drága lett volna. Az anyagnyerő helyeken lévő talaj is igen változatos, melyet alkalmasság szerint kellett volna felhasználni. A töltésépítésre használható anyagok szeparálása, egy esetleges altalajcsere rendkívül megdrágította volna a munkát. Az építéskor felhasznált talaj csak egyik tényezője a töltés árvízi viselkedésének. A másik fontos tényező az építési technológia. Az akkori előírás szerint a töltés alapját fel kellett szántani, előtte a növényzettől - az anyagnyerő helyet is - meg kellett tisztítani. A föld behordása talicskával történt, tömörítés nélkül. Előírás volt, hogy pallót járóútként, vagy tömörített föld járó utat nem volt szabad használni, hanem "váltó nyomon" kellett tolni a talicskát. Ez a tömörítés egy vizet tartó gát számára elégtelen. Egyes építési szakaszoknál volt olyan előírás, hogy a tervezett szinttől 10-15 %-kal megnövelt magasságra kellett építeni a szelvényt a várható süllyedés ellensúlyozására. A talajoknak a tömöríthetőségüket illetően van egy jellemző tulajdonsága: a víztartalmuk. A tömörítésre alkalmas optimális víztartalomnál a talaj a relatívan legkisebb munkával tömöríthető, míg az ennél nagyobb, vagy kisebb víztartalom, vagy nagy munka befektetést igényel, vagy egyáltalán nem tömöríthető állapotot idéz elő. A töltésépítésnél nem volt víztartalom mérés, így az optimális tömöríthetőséget biztosító locsolás sem. Legfeljebb a talicska tolását ellehetetlenítő víztartalom esetén vártak a felszáradásig. Csongrád város töltésének építéséhez a város menti hullámtérről csak a kiserdő területéről tudtak anyagot szállítani. A többi hiányzó földet a hullámtéri földnyeréssel, sárhajóval történő szállítással irányozták elő. Különösen a Dongér környéki tiszai és dongéri töltések környezetében a töltések nyomvonalán és az anyagnyerő helyeken is találtak folyós homokot (finom szemcséjű homok, melyet a nyomás alatti víz magával ragadva pillanatok alatt kimos és a helyén támadó üregbe a felette lévő építmény beszakad), de talajcsere itt sem volt. A Dongér menti töltés altalaja és így természetesen a töltés anyaga is diszperzitásra hajlamos. A talajmechanika nem régi felfedezése a diszperzitás. A talaj nátrium tartalma magas. Tartós vízterhelés hatására az egyébként szárazon kemény talaj pillanat alatt folyóssá válik és lavinaszerűen szétesik. Lehet ebből a talajból is töltést készíteni, de gondosan tömöritett, nagy méretű szelvénnyel, benne szűrőréteggel. A mi dongéri töltésünk magas, kis terpesztésü, tömörítetlen, talicskáskordés munka, szivárgó nélkül. Különös figyelmet igényel. Ezen a töltésen egy alkalommal tapasztaltuk, hogy a töltés tetején lévő, kerékpárosok által használt út közepe a töltés hosszanti irányában megrepedt. A csapadék ebben a repedésben eltűnt. Kíváncsiságból a repedést feltártuk és alatta 1,2 m mély és kb. lxl m alapterületű boltozatos üreget találtunk. A befolyó víz a töltés anyagát elmosta, nyom nélkül eltűnt. Ezt követően a rendszeres ellenőrzés mindig talált több, kisebb-nagyobb lyukat A különböző talaj féleségek eltérő mértékben reagálnak a vízborítottságra és más-más jelenségnek lehetnek hordozói. Láttam a terepszint alá három méter mélységig átvágott, ill. a koronaszint alá 2-3 méter mélységbe bevágott töltést, melynek anyaga rögösen összeszáradva, köztük ujjnyi hézaggal, alkották a töltéstestet. Van olyan töltés-menti terület, és csenozjom talajból készült töltés, mely nyáron úgy kiszárad, hogy a benne keletkező függőleges repedésekbe bebocsátott meszelőnyél eltűnik. Nem elégséges a töltésre árvízkor kimenni, hanem vele együtt kell élni és minden jelenséget békeidőben is figyelemmel kell kísérni. A védelemben résztvevőnek kell eldöntenie mi okozza a jelenséget és mi az elhárítás módja. Tudást és tapasztalatot igénylő feladat. Állítom, ha az ember beleláthatna a töltéstestbe, és módja lenne annak hibáit látni, nem akadna, aki a védelem irányítását elvállalná. A szakaszmérnökség árvízvédekezési technikai felkészültsége Sajnos, azt kell mondanom, hogy 1970-hez viszonyítva a felszereltségünk technikai színvonala nem változott. Ha a 30-as évek gátőre megjelenne a szertárban, akkor otthonosan mozogna, nem találna ismeretlen eszközt. Időközben a vízügyi szolgálat szervezeti átalakuláson esett át, melynek keretében a létszámát, technikáját vállalkozási tevékenységet végző szervezetbe integrálták. A szakasznak maradt 7 fő műszaki és adminisztratív, 9 fő gát-csatornaőr beosztású, 2 fő fizikai állományú dolgozója. Technikánk alapkövevét képezte 2 MTZ traktor kaszáló adapterrel, ezzel vége. Könynyen belátható, ilyen személyi és technikai feltételek mellett nem igazán lelkesedett az ember a védekezési munkáért.
