Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Péch József: 1848–49-i szabadságharci élményeim (Közli: Dunka Sándor)

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 1. SZ. Lehetséges, hogy Bajáról jöttünk fel Földvárra, Ercsibe. Mikor Adonyban voltunk, kaptuk a hírét annak, hogy Zichyt Görgey elfogta. Adony alatt a kiserdő szélén álltam őrt. Zichyt másnap 1848. IX. 30. reggel Lóvéra vitték át és ott akasztották fel. Azt beszélték, hogy amikor fel volt akasztva, akkor valaki égő szivarral próbálgatta a lábán, vajon él- e még? Gracza szerint a Hunyadyak Görgey parancsnoksága alatt állottak. Móga Jellasichot, Perczel pedig Róthot és Filipovicsot vette üldözőbe. Okt. 3.-án Székesfehérvárott a horvátokat a nép elfogta. Emlékszem, hogy Seregélyesen láttam Zichy gróf birkáit, melyeket hadi zsákmányként foglaltak le. Arra is emlékszem, hogy ugyanott éjjel táborozás közben a temető sírkeresztjeit mind feltüzeltük Arra viszont már nem emlékszem tisztán, hogyan jutottunk el Ozorára. Talán csak 4 kis ágyunk volt. Ozorára érve előbb szőlőztünk, míg egyszer csak figyelmeztettek bennünket, hogy az ellenség előtt állunk és így együtt kell maradnunk. A 10.000-nyi horvát csapatot már a somogyi nemzetőrök is, - kik a Sió jobbpartján, a dombokon voltak, - igen szorongatták. 1848. okt. 7. még csak ágyúdörrenésre sem emlékszem, csak arra, hogy a horvátok egyszerre csak megadták magukat és lefegyvereztettek. A nemzetőrök szállították el őket és nagyon szelídek voltak. Én itt nem is lőttem. Ellenséget sem láttam. Még csak elfogottat sem. Aztán átmentem Ozorára. Az ottani malomra azért emlékszem, hogy annak gátjain átmenve találkoztam szemben először és utoljára Görgeyvel. Perczel jelentésében a Hunyady csapat őrnagyjait: Tranguit és Meszlényit kiemeli. A honvédelmi bizottmány úgy intézkedett, hogy Görgey csatlakozzék Mógához Jellasich ellen. Perczel pedig tisztítsa meg a Muraközt. Jellasich a népfelkelőit az osztrák határszélről hazaküldte. Azokat okt. 12-én Horpácsnál verték meg és Kőszegen keresztül kikergették Ausztriába. Horváth szerint a Hunyadyak és a Zrínyiek Perczel alatt elindultak Róth ellen. Ozoráról Enyingre mentünk. Azt már nem tudom, hogy jutottunk onnan a Balatonon keresztül a fülöpi révhez. A tihanyi kopasz hegyre homályosan emlékszem. Veszprém városán is átmentünk ekkor. Arra is emlékszem, hogy este szálltunk át gyönyörű holdvilágnál a Balatonon Boglárra, onnan Kiskomáromon át mentünk tovább. Jellasich seregének egy része Nugent ("Nugent" osztrák tábornokot Péch József következetesen „Ungent"-nek nevezi. A szerk.) vezetése alatt Horvátország felé húzódott és Letenyénél a Mura jobb partján az úttól lefelé elsáncolta magát. Kölcsönösen ágyúztunk egymásra a vízen át. A Hunyadyak ott voltak először tűzben. Az úttól a víz felé haladva jobbról voltunk felállítva. Volt drukk és megilletődés, mikor láttuk azt, hogy az ágyúgolyó hogyan búvik keresztül az út mentén álló nagy jegenyefák törzsén. Én ekkor már Frájter (őrvezető) voltam. Gracza szerint Perczel, aki X. 16-án érkezett Nagykanizsára, seregének egyik felét Gáspár András ezredessel a kottori, másik felét a maga vezetésével a letenyei híd ellen vezette okt. 17-én. Itt a Hunyadyak Tranguus őrnagy alatt álltak. Perczel jelentésében igen dicséri őket, mert vagy 700 horvátot elfogtak. Nugent Steierbe hátrált. Perczel pedig tőlünk a Temesközbe ment. Mi a letenyei hídhoz jutottunk. Az fel volt szedve. Csak a hordgerendák voltak meg. Akkor már húzódtak vissza a horvátok, s már nem voltak a parton. A híd szálgerendáin egymás után átmentünk. Én a hatodik voltam a sorban. Átérve ott egy horvát servián sapkát rekviráltam. A horvátoknak minden holmija rendetlenül ott volt hagyva. Egy 5 akós hordó bor is volt ott. Itt láttunk több embert ágyúgolyó által megölve. Egy német katonát úgy találtunk, amint a lábát bokájában elvitte a golyó. Felemelte fejét és „Kamerádok lőjetek agyon" - kérte németül. Egyik társam, egy öreg katona, hidegvérrel fejbe lőtte és kimotozta. Óráját is elvitte. Pár lépéssel odább nagy rakás fegyvert találtunk. Ekkor az első faluba én az előcsapatban mentem be. Nem tudtuk, vannak- e ott horvátok? Onnan Csáktornyára meneteltünk. Ott a várban levő első emeletre akartak bennünket elszállásoltatni, hol előttünk a granicsárok voltak. Az üres lakás falán embermagasságig hemzsegett a tetű. így be sem mentünk, hanem parasztházakba szállásoltunk. Egy-két napig pihentünk. A házigazda megfutott. Igen szigorú rendelet volt a lopás ellen kiadva, mégis egy nap kásás libaaprólékot ettünk. A szomszéd zsidó fel is adott bennünket Perczelnek, hogy a libáit lopjuk. A káplár kitanított bennünket, hogy „nem tudunk semmit a libákról." A kihallgatáson nem is tudott azokról senki semmit. A káplár azt vallotta, hogy ő a zsidótól akart venni libát. Erre a zsidó azt mondta neki, hogy „hát vegyen belőle." Mielőtt Letenyére érkeztünk, előbb a zákányi szőlőhegyekben földsáncokból lőttük a Dráva túloldalán szintén sáncba szállt horvátokat. Ott láttam, hogy az egyik horvát ágyú csöve fellobban, gyorsan lekaptam a fejem a lőrésnél. Az egyik éppen ezen a lőrésen érkezett ágyúgolyó a mögöttem álló honvédnek a fejét elvitte. Az egész lövöldözés nem sokat használt. Éjjel engem, négy bécsi aulistát és néhány fiatalt az őrnagy elküldött a kompkötél elfűrészelésére, nehogy a horvátok átjöhessenek. Az aulisták mentek a fűrésszel. Én 6 vagy 8 emberemmel a zákányi hegyről lefelé kanyarodó útra mentem. Ott legényeimet ritkásan szétállítottam, hogy majd lövöldözésükkel a figyelmet az aulistákról elvonják Végül az aulistáknak sikerült levágni a kötelet úgy, hogy nekünk lőnünk sem kellett. A kötél vízbeesését hallottuk. A kötél túlsó végénél volt a horvát üteg. A verseczi Weissberger zsidó a csáktornyai rabbinál volt elszállásolva. Mikor tovább mentünk, a rabbinak sakterkését magával vitte. Egy időben a varasdi hídhoz mentünk őrségbe, szemben Nugenttel, aki Varasdot szállta meg. Egy éjjel 8-10 emberemmel egy füzfásba voltunk kirendelve. Ott tüzet gyújtottunk. A Dráva felől 2-3 őrszemet felállítottunk, ezek aztán a pihenőkkel együtt elszundítottak. Egyszerre horvát szitkokkal megtámadtak minket. Felugrottunk és lőni készültünk, de hamarosan kiderült, hogy egy magyar őrjárat űzött tréfát velünk. Egy este Csáktornyán összeállították az egész zászlóaljat. Se beszélni, se pipázni nem volt szabad. A legnagyobb csendben, sötétben Frieden felé mentünk. Úgy hiszem Friedenben benn is voltunk. Oda reggel 7 óra tájban érkeztünk. Csinos kis steier városka volt. Ott egy kis csapat osztrák vadász megtámadott bennünket, de azokat visszavertük. A városka lakói elmenekültek. Közülünk egyik-másik a szobákba is bement, s onnan egyikük egy ezüst órát el is hozott. Ezért aztán a többiek igen szidták az illetőt. Dél felé visszavonultunk. Perczel is velünk volt. Csak vagy 10 percig voltunk a városban. Azután visszavonultunk anélkül, hogy üldöztek volna bennünket.