Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Péch József: 1848–49-i szabadságharci élményeim (Közli: Dunka Sándor)

20 Péch József: 1848-49-i szabadságharci élményeim. Közli: Dunka Sándor 8000. Székesfehérvár, Munkácsy út 4/C Kivonat: Péch József, a kiváló vízügyi mérnök, a halhatatlan tudós, a magyar vízrajzi szolgálat megteremtője, alig 19 évesen honvéd volt hazánk 1848-49. évi szabadságharcában, történelem, vízügyi történelem. Kulcsszavak: Péch József 1829 január 4-én született Nagyváradon. Középiskolai tanulmányainak Pozsonyban történt befejezése után iratkozott be Pesten a Budapesti Tudományegyetem Bölcsész Karának mérnököket képző Intézetébe, az Institutum Geometricum et Hydrotechnicum-ba, röviden József 1partanodá ".ba. Itt érték az 1848. március 15-i események. Az események gyorsan követték egymást, s a fiatal mérnökhallgató beállt honvédnek a Hunyadi zászlóaljba, túlzott szerénységből, bár tiszti rangot is kaphatott volna. Perczel tábornok vezénylete alatt részt vett a dinnyési, ozorai, letenyei és móri csatákban. A szabadságharc többi részét Erdélyben, az 50. zászlóaljban küzdötte végig. Ekkor Bem tábornok vezénylete alatt részt vett a Brassó előtti csatákban, az Abrudbánya körüli hadmüveletekben, Déva és Gyulafehérvár ostromában, Szeben visszavételében és a szászsebesi csatában, ahol 1849. augusztus 12-én, - mint tiszthelyettes súlyosan megsebesült és orosz fogságba esett. Felgyógyulása után szabadon bocsátották, s így folytatni tudta tanulmányait 1849. és 1853. között az Institutum Geometricumban, ahol mérnöki és csillagászati tudományokat hallgatott. 1853 -ban kapott mérnöki oklevelet. Mérnöki munkáját a Tarna és Zagyva folyók szabályozásának előmunkálataival kezdte. Aztán a Tisza-szabályozáshoz került. Részt vett, - hogy csak a fontosabb tevékenységeit említsük, - a tiszai vasút kisajátításának felvételi munkáiban, a Budapesttől-Bajáig terjedő dunai ártér műszaki felvételében, a Paulis-Vlajkováczi Ármentesítő Társulat szabályozási munkáiban és a Temes-Bega völgyét rendező munkálatok tervezésében. 1870-ben Hollandiában és Belgiumban folytatott tanulmányokat. 1873-ban állami szolgálatba lépett, s a Bega-csatornai kir. hivatal főnökévé nevezték ki. 1879-ben helyezték Budapestre, a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumba, főmérnöki beosztásban. 1883-ban a dunai árvíznél végzett kiemelkedő munkájáért királyi tanácsosi címet kapott, 1887-ben műszaki tanácsos, 1889-ben miniszteri osztálytanácsos, 1902-ben pedig miniszteri tanácsos lett. 1895-ben harmadosztályú vaskoronarendet kapott. Budapest árvédelmi készültségének megállapításánál, melynek eredménye volt a város védmüveinek + 9 méterre történő felemelése, és a promontori Duna-ág végleges szabályozása, - az általa adott műszaki szakvélemény volt az irányadó. Gyakorlati mérnöki működésén kívül számtalan szakirodalmi értekezése jelent meg szaklapokban és napilapokban. 1892-ben jelent meg „Gátvédelem" c. munkája. Péch József mérnöki munkájának legnagyobb eredménye azonban a magyar vízrajzi szolgálat megteremtése volt 1886-ban. Mint a minisztérium vízrajzi osztályának vezetője megteremtette az árvízjelző szolgálatot, mely a maga idejében páratlan volt, s a külföldi szakértők elismerését is kivívta. Míg 1886 előtt teljesen ismeretlen volt a magyar hidrográfiai munka, ettől az időponttól kezdve az egész világ ismerte a magyar vízrajzi szolgálatot, sőt Oroszország is átvette a magyar módszert, s magyar műszerekkel és magyar eljárás szerint dolgozott. A vízrajzi munka keretében Péch József szerkesztette a Vízrajzi Évkönyv-eket, a Magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások cimű évkönyveket, és a Tisza hajdan és most című művet. Péch József vízimérnök elévülhetetlen műszaki munkásságot folytatott, élete végéig vezetője volt a magyar vízrajzi szolgálatnak. 74 éves korában, 1902 november 12-én Budapesten hunyt el. Koporsóját kollégák, barátok és tisztelők serege kísérte végső nyugvóhelyére. (Irodalom: Gazdasági Mérnök XXVI. évf. 47. szám, Budapest. 1902. november 23. Nekrológ Péch Józsefről). Könyvünkkel most nem a feledhetetlen érdemeket szerzett vízimémöknek, hanem az 1848-49-es szabadságharc hős honvédjének kívánunk emléket állítani. Bemutató. Péch József fiának, Péch Bélá-nak feljegyzése édesapja szabadságharcos élményeiről: „Apa, Péch József 1893. karácsony előtt elkezdte nekünk, mamának és gyerekeinek 1848/49-i szabadságharci élményeit elmesélni. Hetenkint egy bizonyos napon összegyűltünk körülötte Rottenbiller u. és Dembinszky utcák sarkán levő földszintes lakásában, és ő emlékezetből mesélt. Nekem az a jó ötletem támadt, hogy elmesélése alatt ceruzával leírtam elbeszéléséből annyit, amennyit csak bírtam. Gyorsírni nem tudok. Utolsó ilyen feljegyzésem 1894. IV. 23-i. Természetesen az elbeszélés folyamán, tehát sebtében készült feljegyzés ugyancsak darabos természetű. Mégis a letisztázáskor nem változtattam kegyeletből semmit. Később a leírást néhány dátummal kiegészítettem. Végre 1937. XI. 13-án. elkezdtem az egészet letisztázni. Utána pedig nyilvános könyvtárainkban (Görgey Arthur: „Életem"; Horváth Mihály: „Magyarország függetlenségi harcának története"; Kugyűs Gusztáv: „Biografie de Honvéd-Generals Móricz Perzel von Bonyhád"; Gracza György: „Magyar szabadságharc története" című művekből) kivonatoltam ama részleteket, melyek apa hadi eseményeire vonatkoztak. Végre, apa elbeszéléséből, fenti müvek adataiból 1897. XI. 22. - XII. 6. alatt elkészítettem apa hadi útainak 1:750.000 méretű vázrajzát. Már a múlt évben is felbiztattam Miklós fiamat, hogy ő is írja össze világháborús emlékeit. Szeretném e kettőt egybeköttetni egy kötetbe, Meg lesz-e? Isten kezében vagyunk. Sajnos eme letisztázott munkám is elégett Buda ostroma alatt Blankáéknál pincéjükben. Szerencsére az impurumot könyvszekrényemben, új lakásunkba való átköltözésünk alkalmával megtaláltam s azt 1946. XII. 1-én ismét letisztázni kezdtem és 1946. XII. 12-én befejeztem. Budapesten, 1946 dec. 12. Péch Béla" A kiadvány (akkori) szerkesztője megjegyzése. Péch Béla édesapjának a szabadságharcban végzett tevékenységét egyes szám harmadik személyben ("Apa") jegyezte le. Édesapja viszont bizonyára egyes szám első személyben mondta el szabadságharcos élményeit. Úgy hiszem ezért, hogy nem követünk el kegyeletsértést a kiváló vízimérnök és szabadságharcos hőssel szemben, ha élményeit úgy íijuk le, mint ahogy Ő ezt bizonyára elmondta, vagyis egyes szám első személyben, egyébként minden tekintetben