Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
3. szám - Faludi Gábor: A Duna és Baja
34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 3. SZ. nyek, sajtó, soknemzetiségű, többször cserélődő vegyes etnikum, több vallás - korai polgárosodás (1873-tól törvényhatósági jogú város). Baja vonzásáról és a város kereskedelmi forgalmának érzékeltetéséről a bajai tanítóképző első nagynevű igazgatója, Czirfusz Ferenc 1865ben így írt: „... a bajai piaczon négy megye - Bács-Bodrog, Pest-Pilis-Solt, Baranya és Tolna közönsége adjaveszi termesztményeit és elégíti ki szükségleteit."(Vasárnapi Újság, Pest, 1866. október 7.). Fejlődése az 1800-as évek utolsó évtizedeiben megállt. Lakosok száma 1823-ban: Baja 11 135, Pécs 10 982; 1850ben.Baja 14 051, Pécs 15 318, Győr 16 486; 1869-ben: Baja 18 110, Pécs 23 863, Győr 20 035 (Újpéteri E). Ebben a Dunaföldvár alatti régióban a víz adta áldás a halbőség volt. Ezért a századok során az álló- és folyóvízi halászati eszközök, módszerek sok variációja alakult ki. Sajnos az utóbbi 150 évben a folyó halállománya a Baja-környéki szakaszon változó intenzitással ugyan, de jelentősen csökkent (folyószabályozás, szennyeződés, a halak életterének szűkülése, piaci viszonyok...). Ezen a környéken a folyami halászat, mint szakma, mint megélhetési forrás, mint életmód mára gyakorlatilag megszűnt. Rég eltűnt a Sugovica-parti halpiac és a friss, vegyes dunai halat tároló-áruló utolsó halászbárka is. Az tény, hogy Baján a halfogyasztás - a magas árak ellenére - ma is sokszorosa az országos átlagnak. A másik jellemzője-sajátossága ennek a régiónak a 18 -19 században a hajómalmok sokasága. A mai híd fölött az egyik széles, régi Duna-szakaszt Malomtelelőnek nevezik, mert ez volt a funkciója. Megjegyzem, hogy az acélos bácskai búzát őrlő egykori hajómalmok kitűnő minőségű lisztet állítottak elő. Olcsó hal, liszt volt, a kettőt összekapcsolták, és ezért van az, hogy Baján és környékén a hallevet hagyományosan - kalóriaértékét is növelvén - tésztával fogyasztják. 3. A Ferenc- csatorna Baja mellett-alatt találkozik a Duna-Tisza közötti homokhátság és a bácskai jó minőségű talaj. A Duna-Tisza közének ez az alsó része mocsaras, lápos, időszakonként vízfolyásokkal szabdalt, alig lakott terület volt az 17001800-as évek fordulójáig. A ma is jó minőségű bácskai földek kétharmadát elfoglaló mocsarak, vízállások lecsapolását, benépesedését, a földek termővé tételét, majd nagy mennyiségű és jó minőségű áru - többségében gabona - olcsó szállítását a Kiss József és Gábor nevéhez fűződő vízi út, a Dunát (Monostorszeg) a Tiszával (Bácsföldvár) összekötő - s mint ilyen mindmáig az egyetlen - Ferenc-csatorna építése oldotta meg; hossza 118 kilométer; 1802-ben helyezték üzembe. A szállítási útvonal mintegy 200 kilométerrel, a szállítási idő 18-20 nappal lett rövidebb. A csatorna döntő eszköze lett a Bácska meggazdagodásának. A csatorna-társaság nagy osztalékot osztott, de a karbantartást elhanyagolta. Az 1800-as évek első harmadára a csatorna eliszaposodott, vízellátása - fokozottan a dunai torkolatnál, ahol erős volt a vízszint-ingadozás is - bizonytalanná vált. Teljes felújítása és bővítése, a Kissztrapár-Újvidéki Ferenc József öntöző-hajózó csatorna (68 km), a Baja-Bezdáni tápcsatorna (44 km) megépítése 1870-75 között a magyar és külföldi, kiváló szakembereket foglalkoztató, bajai születésű Türr István* olasz királyi altábornagy érdeme. Ekkor épült a csatorna-rendszer északi pontján, Baja alatt a kettős funkciójú, vízbeeresztő és hajózó zsilip. Valamennyi műtárgy a kor élvonalának magas fokú tervezési-technikai szintjén készült. A Bezdán melletti Ferencz József zsilip Európa első betonból épült, a bajai Deák Ferenc zsilip Európa legnagyobb tégla falazatú vízügyi műtárgya, az óbecsei tiszai zsilip pedig a világ első elektromos működtetésű vizes objektuma. A megújult és bővített csatornarendszeren az első világháborúig nagy mennyiségű árut szállítottak. A nagy elődök - hosszú távon gondolkodva - az alapcsatorna kiépítésével, majd a teljes felújítással és bővítéssel a Bácska egész térségét átfogó vízrendszer és a korszerű területfejlesztés alapját hozták létre. *Szerintünk a város legrangosabb, Európa szerte elismert szülötte. Az 1960-70-es években az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával végzett hazai és külföldi levéltári kutatásaink bizonyítják, hogy az 1800-as évek második felében a nemzetközi tapasztalatok és kapcsolatok birtokában önzetlenül kezdeményezett, sokat tett az ország gazdasági-kulturális felemelkedéséért. A fent említett kutatómunka alapján 1968-tól szak-folyóiratokban, könyvekben, tanulmánykötetekben, napilapokban dolgozatokat, cikkeket jelentettünk meg (Faludi, Kubatov) Türr István hazai tevékenységéről. Lásd a felsorolt irodalomjegyzéket. Baja mindmáig adósa emlékének egy teljes-alakos szoborral. 4. Baja vízi város Baja környékének lakói tradicionálisan, különösen kivételezettek. Olyan egyedi, milliók számára elérhetetlen, objektíve adott kincset tudhatnak magukénak, mint a nagy folyam, a fehér homokpartok, zátonyok, szigetek (Koppány, Móricz, Gyuri, Kádár, Pandúr...), erdőségek (Rezét, Cserta, Pörböly...), a tiszta levegő, a víz illata, a holt és mellékágak, sok vízimadár. A fenséges nyugalom, de időnként haragvó, megvadulónak, félelmetesnek látszó Duna, amely mindemellett generációk során ezreknek biztosított megélhetést is (halászat, vízimalmok, erdészet, hajózás, gyümölcs, gyógynövény...). Ehhez társul a város helyi adottságokhoz, terepviszonyokhoz, vízhez igazodó gyönyörű fekvése, szívében az eleven-élő folyammal és a szabad természettel közvetlen, állandó kapcsolatot biztosító Sugovica - Duna-ággal, a Petőfi és a Pandúr szigettel, a Türr átvágással és több vízfolyással. A bajaiak számára testközelben van a Duna által determinált holtágak, mellékágak sokaságával átszabdalt, Európa ma már egyetlen, az eredeti állapotot őrző ártéri erdeje a dús, gyönyörű állandóan megújuló természeti környezet, a gazdag növény- és állatvilág - Gemenc. 1993 júniusában írtam „...életem innenső három évtizedéből összességében kerek három évet éltemlaktam Gemenc közepén, a Veránka-szigeten. Életre szóló élményként élvezhettem a színek pompáját, a természet nyugalmát, a szarvasok bőgését, a mókusok játékát, a gémek és a halak viaskodását, a kemény munkát igénylő hagyományos halászat szépségét-izgalmát, a halfőzéssütés örömét-ízét, a gyöngyvirág, a vaddohány illatát..." A Duna jobb oldala 38 km hosszban Siótoroktól Bátáig (180 km2) -nemzetközi egyezmény (Ramsar-Irán) védelme alatt áll; a terület a vonuló vízimadarak számára is nélkülözhetetlen.
