Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Nagy István: Az Alföld vízgondjainak kezelése: A Tisza folyó

NAGJ^^^^Alfökt^ízgondj.^ 21 sebb kockázattal növelni, illetve ellensúlyozni a biztonság egyéb okok miatti folyamatos romlását. Ez a beavatkozás kíván legkevesebb áldozatot a helyi lakosságtól, vállalkozóktól, ez biztosítja a legtöbb kedvező hatást. Ma már a kívánatos biztonság eléréséhez sajnos, még további intézkedések megtétele is szükséges (töltés emelés-erősítés, árvízi tározó építés, stb.). A Tisza hullámtere 76240 ha. Ebből mintegy 50-60000 ha-t kellene az árvízvédelmi szempontoknak megfelelően hasznosítani, kezelni. A nagy árvizek szabad lefolyását biztosítanunk kell. A Tisza-völgy jövőbeni felszíni vízkészlet igényét sokszorosan ki tudjuk elégíteni a kisebb árvizek alatt, valamint a közép- és kisvízi időszakokban lefolyó vízkészletekből, lényegesen jobb minőségben és alacsonyabb hordalék mellett, mint a nagy árvizek esetén. Nincs szükségünk a nagy árvizek vízkészletének igénybevételére. A nagy árvizeket - a lehető legkisebb költség és károkozás mellett - lehető leggyorsabban kell átvezetni hazánkon. A középvízi meder és a hullámtér feltöltődése Az Alföld feltöltődésében a Duna mellett a Tiszának és mellékfolyóinak meghatározó szerepe volt. A folyók hordalékukat több millió éve szállítják és rakják le medrükben és a hullámterükön. Sajnos a folyók e tevékenysége a jövőben is folytatódni fog. A hazánk területére jutó és itt lerakott hordalék mennyiségét az emberi tevékenység növelni és csökkenteni is tudja, de megszüntetni nem; tehát hosszú távon is számítanunk kell árvízszint növelő hatásával. Mivel e tanulmány keretében e téma részletesen nem dolgozható fel, ezért csak röviden tekintsük át. - Az 1800-as években az árvízvédelmi rendszer kiépítésével kapcsolatosan állandóan napirenden levő kérdés, gyakori vitatéma volt a folyók medrének és hullámterének feltöltődése, annak üteme. (A sajtóban egyesek templomtorony magasságát elérő hullámtér feltöltődést vizionáltak). - Kvassay Jenő nem számol a középvízi meder érdemi romlásával, de a hullámtérrel kapcsolatosan a következőt íija „ .. mégis el kell ismernünk, hogy az előterek tagadhatatlan felmagasodása igen nagy veszélyeket rejt méhében". - A feltöltődés vizsgálatára 1933-ig nagy hangsúlyt fektettek, rendszeresek voltak a felmérések s azok kiértékelése. - 1932-ban jelent meg Lászlófiy Woldemár „A TISZAVÖGY" c. cikke, amely árvízvédelmi szempontból lényegtelennek minősítette a hordalék lerakódásának szerepét. - 1960-ban készült el a VITUKI-ban Károlyi Zoltán: „A Tisza mederváltozásai különös tekintettel az árvízvédelemre" c. kutatási jelentése. A szerző megállapítja, hogy az észlelt meder- és hullámtér változásoknak „árvízszint emelő hatásuk nincs" (Érdemes megjegyezni, hogy Károlyi Zoltán főnöke Lászlóffy Woldemár volt). - Az 1970-es árvíz utáni jelentős erőket megmozgató árvizes kutatások során sem tulajdonítottak jelentőséget a feltöltődésnek, a várható árvízszintek prognosztizálásánál nem vették figyelembe. Az 1932 után végzett tiszai felvételek értékelése hordalék-feltöltődés szempontjából nem történt. - E kérdéskörre a figyelmet az 1990-es években Schweitzer Ferenc munkái, majd az általam kezdeményezett és irányított „A Tiszafüred-Csongrád közötti Tisza szakasz és hullámtér 220 évet felölelő változásainak vizsgálata" c. kutatás eredményei irányították. A rendelkezésünkre álló adatokból és az elvégzett vizsgálatokból megállapítható, hogy a tapasztalt évi 3 cm vízszint emelkedéséből, az érintett folyószakaszon a hordalék lerakódás árvízszint emelő hatása az elmúlt 40 évben 1-1.5 cm/év nagyságúra becsülhető. 4. kép. A Szolnok alatti szakadó part mentén, a fekete talajréteg felett a szabályozások után lerakódott hordalék A vizsgálataink alapján a szolnoki övzátony növekedési üteme meghaladja 2 cm/évet. További árvízszint növelő hatások, beavatkozások A Tisza külföldi vízgyűjtőjén és a folyók árvízi medrében az utóbbi évszázadban végbement változások (erdő letermelés, burkolt területek növekedése, hullámtér szűkítések, tározó építések, stb.) mind árvízszint növelő hatásúk. Kivételt képeznek a tározók, amelyek üzemeltetésétől függ, hogy számunkra kedvezőek-e, vagy kedvezőtlenek. E kérdéskörrel, sajnos, a hazai árvizes szakma nem foglalkozik súlyának megfelelően. A Közép-Tiszán, hogy 2000-ben eredményesen tudtunk védekezni, ahhoz szükséges volt, hogy a szlovákiai tározók üzemeltetését kérésünknek megfelelően módosították. Ha továbbra is a szlovák érdekeknek megfelelően üzemeltetik a tározókat - Kovács Sándor számításai szerint -15 cm-rel magasabb vízszint alakult volna ki területünkön, amely garantáltan gátszakadást idézett volna elő, emberek halálát és 600-1000 milliárd Ft kárt okozva. Szeged esetében a mértékadó árvízszintet meghaladó árhullán tetőzési szintjét a külföldi tározók számunkra kedvező, vagy kedvezőtlen üzemeltetése, becslésem szerint 0-60 cm-es tartományban változtathatja meg. Az említett példák jól érzékeltetik a szaktudás szerepét az árvízvédelemben. A hazai vízgyűjtőn és folyóink árvízi medrében végbement - itt nem részletezett változások - szintén árvízszint növelő hatásúak. Eddigi ismereteink szerint a Közép-, és Alsó-Tisza árvízvédelmi helyzetét a kéregmozgások szintén kedvezőtlenül változtatják meg. Hogyan fog alakulni a jövőben az árvízvédelmi biztonság? Milyen jövő vár ránk a Tisza-völgyben? Ahhoz, hogy prognosztizálni lehessen a hazai árvízvédelmi biztonság jövőbeni alakulását, elemeznünk kell a külföldi és a hazai vízgyűjtőknek, valamint a Tisza és mellékfolyói árvízi medrének változásait, a változásoknak az árhullámok levonulására gyakorolt hatását. A felső vízgyűjtőn - természeti tényezők és emberi beavatkozások miatt - a számunkra kedvezőtlen korábbi változások nem szűnnek meg, mértékük várhatóan csökkenni fog. Továbbra is számítani kell az árvízi medrek szűkítésével, tározók építésével és a határszelvényeken átlépő hordalékhozam fennmaradásával, esetleg növekedésével. A szerb határ alatt a Tisza kifolyási feltételei - itt nem részletezett okok miatt - tovább romlanak. E miatt a felülről - részünkről szinte befolyásolhatatlanul - nagy sebességgel érkező árhullámok lassabban tudják hazánkat elhagyni, az árhullámok nálunk tározódnak, emelkedik az árvizek szintje és tartóssága. Ennek következtében megnő a valószínűsége az árhullámok egymásra torlódásának is. A Tisza-völgy külföldi vízgyűjtőjének hazai szempontokat figyelembe vevő vizsgálatát utoljára az 1960-as években végeztük el. Jelenleg nincs megfogalmazva Magyarország érdeke sem a Ti-