Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
1. szám - Koris Kálmán: Egy „elveszett” árvíz és a hidrológiai mérőgyakorlat (A Török-Morgó patak 1999-i árvize)
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 1. SZ. 9. Mór-Bodajki vízfolyás (Vértes, A = 104 km ): Q = 13,5 m 3/s, 10. Cuhai-Bakonyér (Bakony, A = 277 km 2): Q = 28 m 3/s, 11. Concó patak (Bakony, A = 281 km 2): Q = 24 m 3/s, 12. Malomárok (Nagyatád, Somogy, A = 8,8 km 2) Q = 1,9 m 3/s, 13. Hodácsi patak (Mecsek, A = 2,4 km 2): Q = 6,7 m 3/s, 14. Völgységi patak (Mecsek, A = 29 km 2): Q = 37 m 3/s, 15. Völgységi patak (Mecsek, A = 228 km 2): Q = 50 m 3/s, 16. Baranya csatorna (Mecsek, A = 461 km 2): Q = 68 m 3/s, 17. Kerka patak (Zalai dombvidék, A = 121 km 2): Q = 50 m 3/s, 18. Zala folyó (Zalai dombvidék, A = 186 km 2): Q = 46 m 3/s, 19. Gyöngyös patak (Kőszegi hg., A = 290 km 2): Q = 34,3 m 3/s, 20. Arany patak (Kőszegi hg., A = 106 km 2): Q = 19,6 m 3/s, A felsorolásban a Török-Morgó és a Nagy-völgyi patakokat is szerepeltettük. A vízhozamaik - a vízgyűjtő nagyságát is figyelve - a legnagyobbak között vannak. A felsorolt árvízi vízhozamok legtöbbször az adott vízfolyás LNQ értékei, ezt valószínűsítjük a Török-Morgó patak esetében . Érdemes meghatározni az 1999. évi nyári nagy árvizek maximális fajlagos árvízhozamait, és a vízgyűjtő nagysággal való összefüggését ábrázolni (4. ábra.). A fajlagos árvíz -hozamok és a vízgyűjtő-területek kapcsolatát korrelációszámítási eszközökkel, hatványfüggvény feltételezésével számítottuk. A q=4,065-A" 0' 53 4 egyenlet az 1999. évre, az adott 0-500 km" vízgyűjtő kategóriában közelítőleg érvényes, közepes r=0,65 korrelációs tényező mellett. Az egyenletből az árvízhozam-vízgyüjtőterület összefüggés a Q = 4,1 J~Ä ismert Myer-Csermák féle árvízi képletet adja. gű fajlagos árvízhozamokat tünteti fel, ugyancsak a vízgyűjtő terület nagyságának függvényében (5. ábra.). 4. ábra. A fajlagos árvízhozamok a vízgyűjtő nagyság függvényében, 1999. év. Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget az Északi Középhegység vízgyűjtőire készített hasonló feldolgozás. (A terület megegyezik az Észak-magyarországi lefolyási régióval.) Az összefüggés a p=l ,0 %-os előfordulási valószínüsé5. ábra. A p=l %-os fajlagos árvízhozamok a vízgyűjtő nagyság függvényében. Következtetések. A Budapesti Műszaki Egyetem infrastruktúra (vízépítő) szakos hallgatói a világ talán legrégebbi hagyományokkal bíró mérőgyakorlatán ismerkednek a hidrometriával. A gyakorlatok tematikája az első időkben a nagyobb vízfolyásokon elsajátítandó mérésekkel foglalkozott, később a mérések kiterjedtek a kisvízfolyásokra is. Ennek szükségességét egyrészt a trianon után megváltozott hazai vízhálózati viszonyok, másrészt - a vízkészletek fokozottabb felhasználásával párhuzamosan - a kisvízfolyások, patakok vízjárása pontosabb megismerésének szükségessége motiválta. A mérőgyakorlat bázistelepéhez (Nagymaros, majd Göd-alsó) közeli olyan vízgyűjtőterületet nehéz volt találni, melynek nagysága, vízhálózata, vízjárása a mérőgyakorlat időtartama alatti mérésekre megfelelő vízhozamokat biztosít. Winter J., Kontur I. és Kőris K. kiterjedt vizsgálatai alapján a TörökMorgó patak vízgyűjtőterülete (A=51,5 km 2) bizonyult a legalkalmasabbnak. Itt is előfordult azonban, hogy szélsőségesen nagy árvizek miatt a gyakorlatok megszokott menete felborult. Ez történt az 1999. évi gyakorlaton is. Adódott viszont egy remek lehetőség, nevezetesen a levonult árvíz utólagos felmérése és rekonstrukciója, mint kiemelkedő lefolyás hidrológiai feladat. Ezen árvíz kapcsán így lehetőség nyílott az adott árvíz és az 1999. évi más hazai árvizek országos jellemzésére is. Célszerű lehet a Morgó patakon egy hivatalos vízmércét, illetőleg vízhozammérő műtárgyat létesíteni. A szóbanforgó terület egyrészt egy országosan is jellemző lefolyás- és vízgyűjtő kategóriához tartozik, másrészt a hallgatók egy modern vízhozam-mérő műtárggyal és a hozzákapcsolódó vízhozam idősorral ismerkednének meg. Ez utóbbi felhasználása egyes, az elméleti lefolyás hidrológiában fontos tudományterületeken való további elmélyedést tenne lehetővé.
