Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 3. SZ. 4.4. A szabályozás okozta elhárítandó gondok Tudomásul kell vennünk, hogy minden, a természeti adottságokat módosító emberi beavatkozás tetemes anyagi áldozatot igényel, és csak akkor lesz az eredménye tartós, ha annak fenntartása is megfelelő. Egy épület, vagy út, csakúgy, mint egy szabályozott folyó, csak akkor tudja eredeti célját tartósan biztosítani, ha megfelelően karbantartjuk. Ezért az emberi beavatkozások hasznának mindég arányban kell állnia a kifejtett, illetve a folyamatosan kifejtendő erőfeszítésekkel. Mindenki számára világos, hogy, ha egy vízfolyásnak nem engedjük meg, hogy szabadon kószáljon és kvázi erőszakkal kívánjuk egy meghatározott területen, meghatározott keresztmetszeti méretekkel, kanyarulati ívekkel, esetenként megkívánt minimális vízmélységgel tartósan megtartani, folyamatosan karban kell tartani. Ha ez a szabályozás a vízfolyást csak kevéssé téríti el saját „elképzelésétől" a fenntartás költsége kisebb. A hazai folyószabályozások, a kialakított duzzasztásokkal, ennek a feltételnek kétségtelenül megfelelnek. A táj vízügyi formálásánál azt is figyelembe kell venni, hogy hazánk éghajlata átmeneti, az ezzel járó bizonytalansággal együtt. Leginkább a Nap-tevékenység kis-periódusához hasonló 10-12 éves ciklus figyelhető meg benne. Általában 6-7 éves melegebb, szárazabb, és 4-5 éves hűvösebb, csapadékosabb időszak követi egymást. Minden emberi beavatkozásnak vannak az „ősi" természetre kedvezőtlen hatásai . Azt az ember növekvő igényeihez alakítják.. A kompromisszum kötésekor azonban az embernek, a társadalom fejlődésének kell elsőbbséget biztosítani, és a természeti környezetet kell a tervezett állapothoz igazítani, úgy, hogy, a megváltozott természeti környezet az új táj harmonikus része legyen. A fejlődést azonban feltétlenül engedni kell. A múlt állapot visszahozása, vagy a jelen állapot megmerevítése nem járható út Az emberi technika fejlődésével magáról értetődő volt többek között a vízfolyások szabályozása a világon mindenütt. Ezért gyakorlatilag a világon mindenütt, ha a technika színvonala lehetségessé tette, és volt rá elég pénz, a vízfolyásokat szabályozták. Az mindenki számára világos volt, hogy ha egy vízfolyásnak nem engedjük meg, hogy szabadon kószáljon, és kvázi erőszakkal kívánjuk egy meghatározott területen tartani, mind a vízfolyást, az ő Prokrusztész ágyát folyamatosan karban kell tartani. Ha ez az ágy a vízfolyást kevéssé téríti el saját „elképzelésétől" a fenntartás költsége sem nagy. Ha a szabályozás a vízfolyás jelenlegi és jövőbeni szándékait kevésbé tolerálja, a kialakított helyzet fenntartása nagy és költséges karbantartást kíván. A kisvízfolyások (patakok) szabályozása sokszor a vízfolyás alaptermészetével is ellentétesen történt. Az eredetileg kanyargós medret hosszú egyenes szakaszokkal helyettesítették a szántóföldek jobb kialakíthatósága érdekében. A vízfolyás megpróbált kanyarogni és csak erőszakos módon lehetett az adott helyzetet megtartani, vagy engedni kellett a vízfolyásnak. Azokon a mozgómedrü folyókon, amelyeket már duzzasztómüvekkel szabályoztak, a folyó egy lejjebbi szakaszán is így kell tenni, különben a mederviszonyokra a folyószakasz hordalék-éhsége igen nagymértékben hat és, ha a folyón hajózás is van, a hajóút biztosítása ,állandó karbantartás mellett sem bizonyos, hogy a megkívánt méretekben biztosítható. 4.5. A vízfolyás-szabályozás rövid-, közép- és hosszú távú feladati A folyók jelenlegi, szabályozott állapotának továbbfejlesztése a többcélúság figyelembevételével a biodiverzitás lehetséges mértékű fenntartásával A múltbeli sem, a jelenlegi biodiverzitás sem tartható fenn a folyókon, mert azok hasznosítása ezt nem teszi lehetővé. A vízi biocönózis jelenlegi állapotának kimerevítésére ugyanúgy, mint a szárazföldi növény- és állatvilág értékeinek fenntartásánál, rezervátumokat kell létesíteni, ahol az ember gondos karbantartó munkájával a megmaradt múltbeli és a jelenlegi növény és állatvilágot meg tudjuk tartani, részben bemutatás, részben génbank érdekében. Ezeket a „rezervátumokat" a szabályozott folyók alakításakor levágódó szakaszokon, általában a holtágakban alakíthatjuk ki, úgy hogy a holtágakat bizonyos vízmagasság után, szabályozható módon, összekötjük az élő folyóval a vízfrissítés és a holtágakban szükséges vízmozgás fenntartása érdekében. Ezt a megoldást egyébként, főleg a Tiszán, már sok holtág esetén alkalmazzák. Az alkalmi megoldások helyett közép és hosszú távú tervezés során, kell a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, bizonyos szelekcióval a rezervátumként megtartandó holtágakat kijelölni. A biodiverzitási rezervátumok szaporítása és a meglévő biológiai értékek minél teljesebb megőrzése érdekében, meg kell vizsgálni, hogy az egyes folyók mentén még hol lehet reális költséggel ilyen rezervátumot kialakítani, esetleg a folyó meder nyomvonalának ésszerű megváltoztatása árán is. A folyószabályozás egyik stratégiai feladata tehát a lehetőség szerint a folyó eredeti flórájának és faunájának rezervátumokban, általában meglévő holtágakban, vagy a jövőben kialakítandó, a folyóval szabályozott kapcsolatot tartó ágakban megőrzése. A hazai folyószabályozás azonnali feladata, hogy a várható éghajlat-változás következtében módosuló vízhozam-viszonyokat meghatározzuk. Azokon a folyókon, amelyek az országon kívülről érkeznek, tisztázni kell a felettünk lévő szakaszokon az éghajlat-változás miatti változásokat, az egyéb tervezett változtatásokkal együtt. A folyók nagyvízi áramterének biztonságos kialakítása érdekében, az éghajlat változás és a várható meder-emelkedés figyelembevételével újra kell vizsgálni a szükséges árvízi biztonsághoz szükséges árvízszinteket és a védműveket erre kell kialakítani. A gátmagasság csökkentése érdekében, ahol lehetséges és gazdaságos, ott az árvíz és evvel a szükséges gát magasságát ideiglenes árvízi tározók építésével és gondozásával lehet megoldani. Azokon a folyókon, amelyeken nincsen hajózás, vagy vízenergia termelés a magyar szakaszon távlatilag sem előirányozva, (például a Szamoson) a kis és középvízi szabályozás a hagyományos módszerekkel történhet továbbra is, Ha van a folyóból vízkivétel, akkor a kisvízi szabályozásnál ezt figyelembe kell venni. Azokon a magyar, mozgómedrü folyókon, ahol az addigi hasznosítás során- itthon, vagy külföldön- a folyószabályozással egybekötött hasznosítás érdekében már több vízlépcső van, a folyók szabályozás során a klasszikus szabályozási módszereket, különösen a kis- és középvízi szabályozásnál a duzzasztást is figyelembe kell venni. A duzzasztóművek alatti, szakaszon, elsősorban további duzzasztómű beépítésével ésszerű a szabályozni az árvízlevezetés, a hordalékmozgás, a mederstabilitás és a kisvízi szabályozás együttes figyelembevétele érdekében A folyószabályozás rövidtávú tervén belül Magyarországon égető szükség van a Dunán három vízlépcsőre, ahhoz, hogy a gyakorlatilag tartósan és biztonságosan nem szabályozható folyószakaszokon az árvízi biztonság növelése