Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Orlóci István (1929–2012)

SZLÁVIK L : Orlóci István 1929-2012 3 kérdései kerültek terítékre. Meghallgatta az előadókat, he­lyeselt vagy bosszankodott a hallottak felett, s számos alka­lommal fejtette ki véleményét az elhangzottakról. Amikor hozzászólt, nem frázisokat mondott, szavainak súlya volt. Amikor szólt - mindig volt mondanivalója. Kritikus szem­léletű volt, vitatkozott, ha úgy érezte, hogy nem jó irányba mennek a dolgok... Ahogy ránézett valakire, tekintetével rögtön megmérte beszélgető-társát, köhintett egyet-kettőt, s ha két cigaretta— slukk között látta az alacsonyan bukdácsoló zavaros gondo­latot, vagy a mögöttes álságot, akkor bizony csípős meg­jegyzéseket is megengedett magának. A tabuk számára min­dig kihívást és nem néma térdreesést, behódolást jelentet­tek. Örömét lelte abban, ha észérvekkel sikerült befagyott dogmákat szétolvasztania. Nem volt emlékíró alkat, gazdag életművét nekünk, az egy korosztállyal fiatalabb nemzedéknek, tanítványainak, barátainak kell majd értékelnünk, feldolgoznunk és köz­kinccsé tennünk... Munkásságának részleteire most nem le­het, nem is kell kitérni. Ezt a feladatot elvégzi majd a vízü­gyi történetírás. Az elmúlt egy hónapban sokakkal beszélgettem, akik jól ismerték, tisztelték és szerették Orlóci Istvánt. Rendre em­legették azt, hogy meghatározó szakmai élmény volt szá­mukra egy-egy előadása. Nagy hatású előadó volt, különö­sen, ha kedves témáiról, a víz társadalmi szerepéről, a társa­dalom és a mérnök kapcsolatáról beszélt. Negyven éve ismerem, szakmérnöki képzésen hallgatója voltam. Az elmúlt másfél évtizedben sorsunk szorosabbra fonódott, megtisztelő volt számomra, hogy barátsággá ne­mesedett. Ha valamilyen szakmai kérdésről beszélgettünk, mindig tanulhattam tőle: a tények rendszerezését és értéke­lését, a lényeglátást, a logikus érvelést, az analízis és szinté­zis fogásait. Örülök, hogy ezt annak idején meg is mondhat­tam neki! Mi, akik szerettük és tiszteltük, távozásával mindannyian kevesebbek lettünk. Voltak közös terveink, amiket együtt már soha nem valósíthatunk meg... Mennyi téma megbeszé­lését éppen csak elkezdtük - soha nem fejezhetjük be... E gaz-dag, tartalmas élet mennyi tapasztalata maradt elmon­datlan... Visszavonhatatlanul. És mégis, most ne ezekre gondoljunk! Idézzük fel személyes emberi tartását, a közös tetteket, a megbeszélt témákat, a megismert tapasztalatokat. Gazdagabbak lettünk általa. Halálával fájdalmas veszteség érte a családot, a baráto­kat, a vízimérnöki szakmát. Emlékét megőrizzük! Juhász Gyula soraival búcsúzunk Tőle: „Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek. " Dr. Szlávik Lajos Áramlástani mérés a Dunakanyarban világító úszókkal 1953. szeptember 19-én A mérést az akkori Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem Mosonyi Emil által vezetett II. sz. Vízépítéstani Tanszékén Orlóci István kísérletfelelősi közreműködésével tervezték meg és hajtották végre a Nagymarosi Vízlépcső létesítésének előmunkálataként. Dr. Orlóci István ezt a sokáig sokak számára emlékezetes mérést szakmai működése egyik legfontosabb tevékenységének tekintette

Next

/
Thumbnails
Contents