Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Orlóci István (1929–2012)

SZLÁVIK L : Orlóci István 1929-2012 3 kérdései kerültek terítékre. Meghallgatta az előadókat, helyeselt vagy bosszankodott a hallottak felett, s számos alkalommal fejtette ki véleményét az elhangzottakról. Amikor hozzászólt, nem frázisokat mondott, szavainak súlya volt. Amikor szólt - mindig volt mondanivalója. Kritikus szemléletű volt, vitatkozott, ha úgy érezte, hogy nem jó irányba mennek a dolgok... Ahogy ránézett valakire, tekintetével rögtön megmérte beszélgető-társát, köhintett egyet-kettőt, s ha két cigaretta— slukk között látta az alacsonyan bukdácsoló zavaros gondolatot, vagy a mögöttes álságot, akkor bizony csípős megjegyzéseket is megengedett magának. A tabuk számára mindig kihívást és nem néma térdreesést, behódolást jelentettek. Örömét lelte abban, ha észérvekkel sikerült befagyott dogmákat szétolvasztania. Nem volt emlékíró alkat, gazdag életművét nekünk, az egy korosztállyal fiatalabb nemzedéknek, tanítványainak, barátainak kell majd értékelnünk, feldolgoznunk és közkinccsé tennünk... Munkásságának részleteire most nem lehet, nem is kell kitérni. Ezt a feladatot elvégzi majd a vízügyi történetírás. Az elmúlt egy hónapban sokakkal beszélgettem, akik jól ismerték, tisztelték és szerették Orlóci Istvánt. Rendre emlegették azt, hogy meghatározó szakmai élmény volt számukra egy-egy előadása. Nagy hatású előadó volt, különösen, ha kedves témáiról, a víz társadalmi szerepéről, a társadalom és a mérnök kapcsolatáról beszélt. Negyven éve ismerem, szakmérnöki képzésen hallgatója voltam. Az elmúlt másfél évtizedben sorsunk szorosabbra fonódott, megtisztelő volt számomra, hogy barátsággá nemesedett. Ha valamilyen szakmai kérdésről beszélgettünk, mindig tanulhattam tőle: a tények rendszerezését és értékelését, a lényeglátást, a logikus érvelést, az analízis és szintézis fogásait. Örülök, hogy ezt annak idején meg is mondhattam neki! Mi, akik szerettük és tiszteltük, távozásával mindannyian kevesebbek lettünk. Voltak közös terveink, amiket együtt már soha nem valósíthatunk meg... Mennyi téma megbeszélését éppen csak elkezdtük - soha nem fejezhetjük be... E gaz-dag, tartalmas élet mennyi tapasztalata maradt elmondatlan... Visszavonhatatlanul. És mégis, most ne ezekre gondoljunk! Idézzük fel személyes emberi tartását, a közös tetteket, a megbeszélt témákat, a megismert tapasztalatokat. Gazdagabbak lettünk általa. Halálával fájdalmas veszteség érte a családot, a barátokat, a vízimérnöki szakmát. Emlékét megőrizzük! Juhász Gyula soraival búcsúzunk Tőle: „Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek. " Dr. Szlávik Lajos Áramlástani mérés a Dunakanyarban világító úszókkal 1953. szeptember 19-én A mérést az akkori Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem Mosonyi Emil által vezetett II. sz. Vízépítéstani Tanszékén Orlóci István kísérletfelelősi közreműködésével tervezték meg és hajtották végre a Nagymarosi Vízlépcső létesítésének előmunkálataként. Dr. Orlóci István ezt a sokáig sokak számára emlékezetes mérést szakmai működése egyik legfontosabb tevékenységének tekintette