Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Tonkó Csilla Mária: Használt hévizek felszíni vizekbe bocsáthatóságának kritériuma
TONKÓ CS.:M.: Használt hévizek felszími vizekbe bocsáthatósága 79 Khévíz ~ hévíz-kutak vizének 25 °C-on mért fajlagos vezetőképességéből számított átlag fajlagos vezetőképesség értékének biztonságos felülbecslése, vagyis 3000 pS/cm, Qbefogadó - a felszíni vízfolyás vízhozama [m 3/s], Qhéviz - a befogadóba érkező hévíz vízhozama [m 3/ s]. Ismervén a befogadó fajlagos vezetőképességét, a hévíz fajlagos vezetőképességét és a keveredés után megengedhető fajlagos vezetőképesség értékét, adódik, hogy a: kötelező hígulási arány = Q befog adó/ Qhéviz A számítások elvégzésével kapott kötelező hígulási arányokat a 2. táblázat mutatja. fontos kisebb részterületek esetén, ahol kicsi a távolság a bebocsátások között, így azok hatása összeadódik. Ez esetben a több bebocsátást nem külön kell vizsgálni, hanem diffúz szennyezésként kezelendő. Nagyobb vízfolyásoknál sem követünk el hibát, ha összegezzük a bebocsátásokat, mert a hígulás mértéke még így is megfelelő lesz. A hígulási arányok eloszlását a 3. ábra mutatja. 100 90 80 70 60 > 50 5 4 0 5 30 20 10 0 1-10 1 0-100 100-1000 1000- 10000- -100000 ,..10000 100000 12345678 9 1011121314151617181920212223 24 2? típus szám 2. ábra: Típusonkénti befogadók száma, melyeket hévíz bebocsátás érint Ezt követően - tökéletes elkeveredést feltételezve - kiszámítható, hogy valójában mekkora hígulás történik a befogadókban. A hígulási arány könnyen meghatározható a befogadókhoz tartozó területegységre jutó fajlagos lefolyásból számított vízhozamokból és a kutak maximális vízhozamából az alábbi képlet alapján: hígulási arány = QbefogadtJQhévh, ahol Qbefogadó - területegységre jutó fajlagos lefolyásból számított felszíni vízfolyás vízhozama [m 3/s], Qhéviz ~ befogadóba érkező összes hévíz vízhozama [m 3/s]. Azért a fajlagos lefolyásból számított vízhozamokat használom, mert csak ezek az értékek álltak a rendelkezésemre. Egy befogadóhoz tartozó kutak vízhozamát pedig azért kell összeadni a hígulás számításánál, mert egy felszíni befogadóba több kút használt vize is érkezhet és azok együttes h atását kell vizsgálni. Ez az elgondolás különösen hígulási arány 3. ábra: Hígulási arányok eloszlása befogadóra nézve A diagram alapján a befogadók közül 11 esetén 1 alatti, 63-nál 1 és 10 közötti, 87-nél 10 és 100 közötti a hígulás aránya. A többit nem szükséges részletezni, mert százszoros hígulás esetén a hatás már valóban nagyon csekély, de ez az érintett befogadóknak csak 25 %-ára igaz. Ebből már látható, hogy számos befogadó esetén elég kicsi a bebocsátott hévíz hígulásának mértéke, s további vizsgálatok szükségesek, hogy megtudjuk, teljesül-e az előírt kritérium. A kritérium teljesülésének vizsgálata A tényleges hígulási arányokat összehasonlítva a kötelező hígulási arányokkal megkapjuk, hogy hány bebocsátás esetén nem teljesül az előírt hígulás A 3-as, 7-es és a 23-as típusú befogadóknál nem történik hévíz bevezetés. Több típusnál - 2, 5, 9, 10, 11, 14, 19, 20, 22, 24, 25 - ugyan történik bevezetés, de a hévíz kellőképpen felhígul. Tehát csak az 1, 4, 6, 8, 12, 13, 15, 16, 17, 18 és 21 típuskódú felszíni vizeknél történik oly mértékű hévíz-terhelés, mely károsíthatja a befogadó élővilágát. Az 5. ébra azon víztestek számát jelöli típusonként, melyek esetén nem történik megfelelő hígulás. iWl-rfl • nem mesdfelelö a liisulas inéit die ömescfelelö a liigiilás mértéke 123-4 5 6789 101112 13 14i5 16 17 18 19 -O "M 23 til>u.< szai n - ~ x — 23 24 25 35 30 •a 25 rs s— 20 rz 20 15 10 5 0 4. ábra: Befogadók vizsgálata a hígulás mértékét tekintve 31 20 10 5 6 0 i 0 n Í1 n 0 n," 0 ,n V 31 4 2 n n I~l n I 14 nolo 1 1 I I F— I T—I R-I 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 típus szá m 5. ábra: Típusonkénti befogadók száma, melyek esetén nem megfelelő a hígulás mértéke
