Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Fülöp Roland: Azbesztcement csövek laboratóriumi vizsgálata - Selmeczy Géza Balázs–Kucserka Tamás–Kacsala István–Kovács Kata: Avarlebontási kísérletek dombvidéki kisvízfolyásokon

66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. Makrozoobentosz az avarzsákokban A vizsgálat nyári ciklusa alatt a Vázsonyi-sédben 14, mig a Csigerében 20 fajt tudtunk elkülöníteni, viszont a téli időszak alatt a Vázsonyi-sédben 25, a Csigerében pedig 28 fajt tudtunk kimutatni az avarzsákokból, melyek között aprító, törmelékevő, passzív szűrő, legelő, ragadozó és aktív szűrő életmódot folytató állatok is voltak. A nyári időszak alatt mindkét patakban, az avarzsákokban az egyedszám alapján történő összehasonlítás során az aprítok domináltak, hiszen a Csigerében az egyedek 89 %-a (4 faj), míg a Vázsonyi-sédben 96-%-a (3 faj) tartozott az aprítok közé. A fajszám alapján történő összehasonlítás azt mutatja, hogy a Csigerében az avarzsákokban a ragadozó életmódúak domináltak, melyek a meghatározott fajok 40 százalékát tették ki. Ezután következett a legelő és az aprító életmódúak csoportja, melybe a fajok 20 illetve 15 %-a tartozott. A Vázsonyi-sédben a különböző táplálkozási csoportok nagyjából egyenlő mértékben voltak jelen, átlagban 2-3 fajjal. A téli periódus alatt is az aprítok voltak jelen a legnagyobb egyedszámban mindkét vízfolyásban. A Csigerében magas volt a ragadozók aránya télen is (21 %). Taxonszám alapján a Csigerében az aprító és a ragadozó életmódú csoportokból került ki a legtöbb faj, mivel az összfajszám SOSO százaléka került ki e csoportokból. A Vázsonyi-sédben az aprítok domináltak 8 fajjal, majd őket követte a ragadozó és a legelő életmódot folytató fajok 6-6 taxonnal. Az aprító életmódúak közül a Csigerében a Gammarus roeselii, míg a Vázsonyi-sédben a Gammarus fossarum volt a meghatározó, mindkét időszak alatt. A vizsgálatok során az avarzsákokban az aprító szervezetek egyedszámbeli dominanciája, véleményünk szerint annak tulajdonítható, hogy a kihelyezett avar megfelelő és könnyen elérhető táplálékot nyújt ezen szervezetek számára. A törmelékevő fajok alacsony egyedszáma az avarzsákokban annak köszönhető, hogy az aprítok által hátrahagyott kis darabokat az állandó sodrás kimossa az avarzsákokból, így nem áll rendelkezésre olyan mennyiségben, hogy ezen fajokat nagy egyedszámban „eltartsa". A passzív szűrő életmódúak előfordulása főleg a Csigerére volt jellemző, a nyári szezonban a Hydropsyche angustipennis, a téli időszak alatt pedig a Simuliidae fajok jellemezték e csoportot. A legelők mindkét időszak alatt, mindkét patakban rendkívül kis egyedszámban voltak jelen az avarzsákokban, jelenlétüket azzal magyarázzuk, hogy esetleg az avarzsák nyújtotta mérsékelt áramlási viszonyokat használják ki. A ragadozók nagy egyedszáma a zsákokban azzal magyarázható, hogy ezek a predátorok azért keresik fel az avarzsákokat, mert ott nagy denzitással vannak jelen a prédaszervezetek. Az összegyedszámokat tekintve, a Vázsonyi-sédben a téli időszakban több mint négyszer annyi egyedet találtunk a zsákokban, mint nyáron. Ennek oka feltehetően, hogy az őszi levélhullás után a patakban az aprítok mennyisége a táplálékforrás bősége miatt megnő, viszont a téli időszakban az avarzsákok kihelyezése januárban történt és ekkorra már a lehullott avar nagy része elfogyhatott, így érdekükben állt az aprítóknak felkeresni az avarzsákokat. A Csigerében viszont a nyári időszak alatt kétszer annyi egyedet tudtunk kimutatni az avarzsákokból, mint télen, mivel e patak partján nincs partmenti fás vegetáció, ezért télen élelemforrás hiányában nem tud a patak nagyszámú aprítót „eltartani". A mennyiségi mintavétel során a Vázsonyi-sédből a Heptagenidea spp. Chaeopteryx fusca, Phyacophila dorsalis, Platambus masculatus, Agabus, paludosus, a Csigeréből pedig a Aphelocheirus aestivalis, Nepa cinerea, Platycnemididae, és Oligocheata egyedek kerültek elő az avarzsákokban megtalált fajokon kívül. Vízkémiai jellemzők Mindkét vizsgálati periódus alatt, a Vázsonyi-sédben és a Csigerében is a nyugat-magyarországi dombvidéki kisvízfolyásokra jellemző átlagos vízkémiai paramétereket mértünk (3. táblázat) (Kiss és mtsi., 2004; Kovács és mtsi., 2005), ezért úgy gondoljuk, hogy az aprító fajokra és a kísérlet kimenetelére vonatkozóan a vízkémiai értékek nem voltak befolyással. 3. táblázat: a Csigerében és a Vázsonyi-sédben mért vízkémiai paraméterek átlagos értékei és szórása vizsgált ion NCY NH>

+ KOI NO, po,^ TP rrértékegység MgL"' ITBL"

1 ngL'Q nsL"' MSL"

1 MSL"' Nyár Qigere ádHB 43.55 0.05 434 2.99 527.41 81936 Nyár Qigere SD •1838 0.04 136 2.42 103.06 303.98 Nyár V.-séd Mag 3532 0.02 1.77 19.11 5234 367.77 Nyár V.-séd SD 35.75 0.01 0.8 1744 16.24 150.88 Tél Gigere íSUau 106.6 1.85 6.67 3.9 189.29 379.84 Tél Gigere SD 67.19 1.64 1.27 0.94 141.25 130.62 Tél V.-séd ftas 3231 0.05 3.67 7.62 32.52 211.73 Tél V.-séd SD 9.62 0.03 0.62 0-65 8.46 72.45 Munkánk során megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált két avarfajta lebomlási sebessége a nagy lyukbőségű háló estén a gyors kategóriába került. Hasonló eredményre jutottak Menéndez és mtsi (2003), akik Populus alba és Populus nigra avarral folytattak kísérleteket. Irodalom APHA - American Public Health Association (1998): Standard methods for the examination of water and wastewater 20th Edition. United Book Press, Inc., Baltimore, Maryland, USA AQEM Consortium (2002): Manual for the application of the AQEM system. A comprehensive method to assess European streams using benthic macroinvertebrates, developed for the purpose of the Water Framework Diret. Vers. 1.0. Gessner, M. O., F. Bärlocher & E. Chauvet (2003): Qualitative and quantitative analyses of aquatic hypomycetes in streams. In Tsui, C. K. & K. D. Hyde, eds.. Freshwater Mycology. Koeltz Scientific Books, Koenigstein, Germany: 127-157plain mosaic. Aquatic Sciences. 70., 2008. 337 - 346. Kiss, Z., C. Kovács, J. Padisák & A. Schmidt, 2004. Hydro-geographical and water chemical features of some creeks in middle Hungary. Hídr. Közi. 84: 79Kovács, Z„ Cs. Kovács, I. Királykuti, É. Soróczky-Pintér & J. Padisák, 2005. Classification of Hungarian watercourses with different typology according to the EC Water Framework directive. Hidrológiai Közlöny 85: 78-80. Menéndez, M., O. Hernández & F. A. Comín, 2003. Seasonal comparisons of leaf processing rates in two Mediterranean rivers with different nutrient availability. Hydrobiologia 495: 159-169. MSZ 12749: 1993: Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés Petersen, R.C. és Cummins, KW. (1974): Leaf processing in a woodland stream. Freshwat. Biol. 4: 343-368. Stewart, B.A. és Davies, B.R. (1988): The influence of different litter bag designs on the breakdown of leaf material in a small mountain stream. Hydrobiologia 183: 173-177. Wetzel, R.G. (1995): Death, detritus, and energy flow in aquatic ecosystems. Freshwater Biology 33: 89-89. Wetzel, R. G. & Likens, G. E. (2000): Limnological Analysis, SpringerVerlag, New York, Inc. A kézirat beérkezett:2012. február 24-én Experiations with leaf litter decomposition Selmeczy, G. B.- Kucserka, T.-Kacsala, /.- Kovács, K. Abstract: The energy resource of upper parts of streams is generally an allochton type, in which processing microbial- and macroinvertebrate organisms have a significant role. During our work we have made leaf litter decomposition experiments during a summer and a winter season in the Csigere-stream and Vázsonyi-séd and we have mostly examined the leaf litter decomposition rate, the connenctions of temperature and the species of leaf litter preferances of shredders. We have used the leaf litter of Salix alba and Populus tremula in our examination, of which ,,k" exponential decay coefficient is „fast" on summer and „middle" in winter. In leaf litter bags the most popular shredder species were Gammarus fossarum and Gammarus roeselii. Key words:leaf litter bag, leaf litter decomposition, shredders, feeding functional groups, macroinvertebrates.