Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Nagy László: Hajósüllyesztés a gátszakadás bezárására

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. A terv megvalósítását még aznap (június 1-én) este elkezdték, az éj folyamán 315 fő látott munkához, az öszszehordott földet zsákokba töltötték, a lúdvári 89. sz. átmetszésben működött állami kotrótelepekről gőzhajókkal odavontattak 10 tárhajót és Szegedről 3 nagyobb hajót. Ezeket másnap megtöltötték földekkel és kövekkel. Az elsüllyesztés kudarccal végződött: „...a süllyesztés közben a hajó öszszes kötelei és láncai elszakadtak és a hajó fa alkatrészeit apróra törve dobta át a víz a szakadékon". Még két hajó elsüllyesztése sem vezetett eredményre. Ezután zsákokkal próbálkoztak, majd cölöpöket vertek le. A munkáslétszám június 2-án nappal 526, éjjel 240 fő, 3-án nappal 582, éjjel 310 volt. P 1. kép. Gátszakadás a Kistiszai-zsilip helyén a vízkiegyenlítődés idején Harmadikán délután érkezett a helyszínre Rapaics Radó miniszteri biztos, de a víz elzárására tett társulati kísérletek után az állam erőfeszítései nem vezettek eredményre. Június 8-án Baross Gábor közmunka- és közlekedési miniszter is a helyszínre érkezett. Ekkor terjesztette elő a társulat, hogy a teljesen reménytelen elzárási munkákat szüntessék be. Június 12-én a miniszter ismét megjelent a helyszínen. Ekkor az elzárás lehetetlensége már teljesen nyilvánvaló volt, a miniszter azonban továbbra is ragaszkodott az elzáráshoz, és csak június 15-én, amikor a belső víz a Tiszába kezdett visszafelé folyni, tett távirati jelentést a miniszteri biztos az elzárási kísérlet abbahagyására. A miniszter június 16-án rendelte el a munka beszüntetését. (Korbély 1937, Kruzslicz 1988) A Kistiszai-zsilip esete is jól mutatja, hogy egy viszonylag szűk csatornában a nagy sebességgel mozgó víznek milyen nehéz gátat szabni. Azonban a hajósüllyesztéssel kapcsolatban itt is csak annyi információt kaphatunk, hogy gyenge láncot használtak a tárhajók rögzítésére. Csicsó, 1965 XX. századi példa is van a hajósüllyesztésre. A csicsói gátszakadás június 17-én délelőtt 10 óra 50 perckor, mintegy 900 m-rel a csicsói szivattyútelep felett a Komáromtól számított 31,7 tkm-nél következett be a Duna bal partján. A töltés magassága a terep felett Csicsónál 5 m, a koronaszélesség 6 m, és a töltés alapszélessége 29 m. A víz felőli rézsűk 1:3, mentett oldaliak 1:2 hajlásúak voltak, és a töltés félmagasságáig felérő 4 m széles padka is volt. A gátszakadáskor Pozsonynál a Duna szintje már kulminált, míg a szakadás helyén enyhén emelkedett. A gátszakadás ideje előtt a töltés mentett oldali lába mentén, néhány méter távolságra, apróbb buzgárok jelentkeztek (eleinte kettő, később több). Ezek a buzgárok veszélyesek nem voltak, és a szakadással szoros összefüggésben nem álltak. A töltés mentén ekkor mintegy 30-100 cm mély fakadóvíz volt, ami ellennyomást is adott a vízszivárgásnak. Részletes helyi feltárás híján valószínűnek látszott, hogy a gátszakadás helyén, a kavicsrétegek között, bizonyos szélességben finom szemcséjű anyag volt beékelődve, mely a víz állandó hidraulikus nyomása következtében lebegő állapotba került, és így könnyen kimosódhatott. Ezt a véleményt támasztották alá a lejátszódott események is. A szakadás helyén, a töltés lábától mintegy 2 m-re, június 17-re éjszaka zavaros vízzel veszedelmes buzgár keletkezett, melyet reggel hajnalhasadáskor vettek észre. A buzgár elfogására 1 m magas körgátat készítettek homokzsákokból, amely reggel 8 órára lett készen. A buzgár kráterének nyílása ekkor már karvastagságú volt. A körültöltés befejezése után kis idő múlva kb. 9 óra körül, a körgáton kívül, újabb nagyobb forrás tört fel, melynek átmérője már mintegy 40 cm volt, s belőle sűrű zavaros víz ömlött ki. Ezt a buzgárt homokzsákokkal kísérelték meg terhelni, ill. betömni, ami természetesen nem sikerülhetett, mert a homokzsákokat a buzgár vize rögtön visszadobta. A víz a buzgárból eleinte 1 m, majd 2-2,5 m magasra szökött fel, nyílása állandóan bővült, mígnem a töltés alatt mintegy 5 m szélességű boltozatszerű üreg keletkezett, amiből a víz erős sugárban ömlött. De ekkor már a vízfelőli oldalon is erős örvény volt látható, amely kis idő múlva oly nagy méretet öltött, hogy fákat tépett ki és sodort az átfolyásba. 10 óra 50 perckor ezután a töltéskorona is megtört, a töltés besüppedt mintegy 10 m szélességben. Fél órán belül a szakadás 77 m szélességre növekedett, melyet a gátcsonkokon később kőhányással állandósítottak. A csicsói gátszakadásnál kb. 12 m mély kopolya keletkezett, így a mentett oldalon a gátszakadás bezárása nem történhetett. (Gyalokay, Szolgai 1966) A csicsói katasztrófa megpecsételte az Alsó-Csallóköz sorsát. Nyolcvan méter szélességű „kapun" zúdult ki a víz a Dunából. A gátszakadáson mintegy 1400 m

3/s víz ömlött ki a mentett oldalra és még július 8-án (20 nappal később) is 20 m

3/s víz folyt ki a Dunából. A védett területre beáramló víz kb. 55000 ha területet öntött el hosszabb-rövidebb időre. Az elöntés határát Szap-Patas községek, az S VI. Főcsatorna, valamint a Kisduna-Vágduna-Nagyduna gátjai határolták. 2. kép. Kővel megrakott uszályok süllyesztése 1965 júniusában Június 24-én a csicsói szakadáson ugyan már harmadával kevesebb víz ömlik ki, mint az előző napokban, de az árhullám tovább nyomult. Az ár elérte a gútai lokalizációs gátat is, majd Feketehát környékén átszakította. A Gúta köré emelt körgát is hamarosan megadta magát, a várost ki kellett üríteni. Közben a Felső-Csallóközben egyre emelkedik a talajvíz, Somotján 91 házat önt el, 381 lakost telepítettek ki. S mintha ez sem volna elég, a Duna ismét emelkedik, újabb árhullám érkezett Ausztria felől. A kitelepítettek száma ek-