Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Langó Zsuzsanna–Balázs Zoltán: Hajdan volt mocsárvilág a Fóti-Somlyó lábánál
39 „Hajdan volt mocsárvilág a Fóti-Somlyó lábánál" Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán 1141. Budapest Szomolány köz 12., e-mail: langozsuzsanna(á yahoo.co.uk Kivonat: A Fóti Somlyó (288.5m) peremhegy a Duna bal partján terül el Budapest szomszédságában, különleges geológiai felépítése és élővilága miatt 1953 óta természetvédelmi terület. Az évszázadok során természetes vegetációját és faunáját a körülötte elterülő mocsarak védték. Az emberi tevékenység következtében mára a mocsarak eltűntek. A hegy élővilága veszélyeztetetté vált. A cikk célkitűzése, hogy adatokat szolgáltasson arról, vajon milyen lehetett a mocsár élővilága és milyen kultúrtörténeti nevezetességek fűződtek a tájhoz. Fóti Somlyó, Fóti tó. Kulcsszavak: Pilisi túráim kedvenc célpontja a Vöröskő. A csúcsról a távolba tekintve mindig megragadja a figyelmemet egy különös formájú peremhegy, a Fóti-Somlyó. A Gödöllőidombvidék egyik legmagasabb csúcsa csupán 288.5 m magas, a Pilis hegyei mellett eltörpülne ugyan, de kialakulása, formája, geológiai felépítése és különleges élővilága miatt 1950 óta védelem alatt áll. Területe viszonylag kicsi, kb. 240 hektár, formája olyan, mintha egy rögöt kibillentettünk volna a földből. Fő tömegét alsó miocénkori szerves mészkő alkotja, de megtalálható itt a riolit tufa, andezit tufa és agglomerátum, löszös és homokos pannon üledék is. Felszíni formái változatosak, ami kedvez a sokféle vegetációtípus kialakulásának. (Pécsi 1959, Kopasz 1979, Fekete és Kovács 1982) A hegy vegetációjának kialakulása az „Ősmátra" elmélet (Borbás) tipikus példája. A síkságperemi hegyvidékeken a változatos domborzat miatt a legkülönbözőbb mikroklimatikus zugok zsúfolódnak össze. Ezek a klímazugok számos növényfajnak adnak menedéket a nagy klímaváltozások idején, majd amikor a medencékben ismét kedvezőbbé válik az éghajlat, a hegyen meghúzódó növényfajok újra meghódítják a síkságokat is. Ennek következtében a Fóti Somlyón a sziklagyepek és az alföldi homokpuszták közvetlen kapcsolatban vannak egymással. Kiemelkedően magas a pannon, a pontusi és a szubmediterrán jellegű fajok száma. Szinte az egész vegetáció a jégkorszak utáni felmelegedés emlékeit őrző reliktumfajok sokaságából áll. (Németh 1981) Állatvilágára jellemző, hogy lepkefaunája különösen gazdag, a hazai fajok 50 %-a megtalálható itt. Legnevezetesebb a zefír boglárka (Plebejus sephirus). 1944-ben a Fóti Somlyón bukkantak rá először Magyarországon. Később, az 1980-as években megtalálták a Szentendrei-szigeten, a Duna-Tisza közén, az Északi-középhegységben, az erdélyi Mezőségben több homokos, löszös területen. A lepkék hernyójának gazdanövénye a szártalan csüdfu ( Astragalus exscapus). Ennek leveleit eszi, majd nyáron, a nagy meleget a növény tövében vészeli át. Ősszel, amikor a csüdfu újra kihajt, még táplálkozik, majd a hangyajáratokba húzódik be telelni. Szimbiózisuk a hangyákkal abban áll, hogy speciális mirigyeikből magas cukortartalmú váladékkal látják el a védelmet biztosító hangyákat. (Gadó 2003) Az évszázadok során természetes védelmet jelentett a különleges élővilág számára a körülötte elterülő mocsárvilág, annak ellenére, hogy Fót és környéke a bronzkor óta lakott település volt. A III.-IV. században szkíták, szarmaták és római katonák népesítették be. A Csörsz árok is itt a közelben húzódott, Dunakeszi és Fót között. Közvetlenül a Somlyó lábánál a VIII. századból származó avar sírok kerültek feltárásra. A honfoglalás idején a Megyer törzs telepedett le Fót területén, Anonymus krónikája szerint a Megyeri révnél keltek át a Dunán. A hosszú évszázadok alatt csaták, népek vándorlásai háborították a környéket, mégis kevesebb károsodás érte a vidéket, mint a XX. században. Ekkor az emberi tevékenység hatására a mocsarak kiszáradtak, utak szabdalták fel a területet. Ez a vadállomány gyérülésére vezetett, hiszen fontos vándorlási útvonalak szűntek meg, meggátolva, hogy az állatok eljussanak a Sződ-Rákos patak által táplált láp ivó és búvóhelyig. A tó azonban ma is létezik a védett területtől 400 m-re. Strandként és horgásztóként él tovább az 1970-es években létesült üdülőtelep központjában. A Fóti-tó természetes lefolyása a Márton-patakon keresztül - mára megszűnt, s a tavat övező akácosbodzás sáv és a hegy közötti területet teljesen beépítették, így vált a Somlyó „kétszeresen is szigetté". Sajnos több idegen fafaj betelepítésére került sor melyek elfoglalják az őshonos növények termőterületét, veszélyeztetve az itt élő állatok szaporodását. Ilyen fafaj a bálványfa és a galagonya cserje, amelyek ritkítását szervezett formában végzik. (Apáthyné Tóth 2000) A horgásztó és a strandfürdő az 1970-es években még különleges rovarvilágú, hidegkedvelő maradványfajokban gazdag kis forrásláp volt. Ehhez hasonló mocsárvilág csak a közeli Alagi-major környékén létezett, de azóta már az is elpusztult. Bél Mátyás, a neves földrajztudós és polihisztor leírása szerint Fót és környéke híres volt tiszta forrásairól. A budai pasa is innen hozatta a vizet, a mára már elapadt savanyúvíz forrásból. Abban az időben olyan bővizű volt, hogy olyan erővel buzgott fel, hogyha bármit beledobott az ember, azt azonnal a felszínre dobta. A XIX. században, a II. katonai felmérés térképének megalkotása idején (1859) a Fóti tó nyílt vízfelülete közelítőleg 1.44 hektár volt, a körülötte elterülő mocsár területe azonban jóval nagyobb kiterjedésű lehetett, a hegy lábát is elérhette. Mára ez a védő zóna teljesen eltűnt. Az 1980-as évek elején Fogarasi (1981) adatai szerint a Fóti tó területe 1.85 hektár, mélysége 0.5-2.5 m volt. 21 fenékforrása elapadt, ezért kutat fúrattak, melynek vízhozama 150-160 l/perc volt. Vize jódot, vasat, kalciumot tartalmazott. A VITUKI által kiadott Mélyfúrású kutak jegyzékében azonban szerepel egy 1980-ban, a tavat tápláló fúrt kút adata, mely szerint a kút vízhozama: 230 l/perc. Vízkémiai adatai: K +és Na +: 4.6 mg/l, Ca 2 +:75 mg/l, Mg 2 +:32.1mg/l, Mn 2 +: 0.16 mg/l, Cl": 12 mg/l, HC0 3": 280 mg/l, N0 3 13mg/l, S0 4 2":69.2mg/1. összes keménysége: 17.9 nk° Az adatok alapján látható, hogy kalcium-magnézium hídrogénkarbonátos víz jellemzi a tavat. A Fóti Somlyó különleges növényzetét az elsők között Borbás Vince (1879) botanikus írta le. A hegyet övező mocsarak környéki nedves réteken még többféle orchidea fajt is talált, pl. a széleslevelű ujjaskosbort (Dactylorhiza majalis), a turfás réteken mocsári sisakos kosbort (Anacamptis palustris subsp. palustris). A széleslevelü ujjaskosbor rendkívül érzékenyen reagál termőhelye vízellátottságának csökkenésére, de a mocsári sisakos kosbor is jellegzetes lápi, nedves termőhelyet igénylő faj. (Molnár 2011) Ma már mindkét orchidea eltűnt a Somlyó közvetlen környezetéből.
