Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Hajdu Dezső: Az 1970. évi tiszai árvíz a Csongrádi Szakaszmérnökség területén

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 2. SZ. A régi töltésszakasz felhasználásának rossz példája Csongrád város belterületi része. A város rátelepült a Tiszára, melynek árvize az idők folyamán egyre magasabb szinten tetőzött. Az 1855. évi árvíz a Tisza-partra települt néhány házat elöntötte, de különösebb kárt nem okozott. A város tiszai árvízvédelmi vonala akkoriban a város Tisza-parti házai portáján a keretekben húzódó kis töltésecske volt, melyet, ha jött víz, akkor az ott lakók közös munkával megemeltek. A gyors munka érdekében a portákon található töltésbe építhető gazt, száríziket, trágyát beraktak. Senki nem óhajtotta a kertjének földjét töltésépítésre felhasználni, vagy ott terjedelmesebb töltést eltűrni. A későbbi töltésépítés során a meglévő töltés nyomvonala lett az új töltés helyszíne sok választás a beépültség miatt nem volt - de mindenki elfeledkezett a régi töltés belső, vízzáró töltésnek nem való tartalmáról. A töltéstestben lévő szerves anyag elbomlott, helyette üreg keletkezett. Volt olyan "medvebarlang", melybe az 1950-es évek elején végrehajtott városi szakasz általános felújításakor 8 köbméter cementes homokot injektáltak be. Ezek a régi, betakart töltések mindig okozhatnak meglepetést. A töltés mellett 1880 körül a tiszai vonalon öt őrtelep (őrház, szertár, istálló és ólak), míg a Dong-ér mellett egy őrtelep épült, melyek egyaránt szolgálták az árvíz és belvízvédelem érdekeit. Az őrházakat 1890 körül saját üzemeltetésű telefonnal látták el. Az akkor fátlan hullámtéren a töltést kísérő kb. 100 m széles sávban a szél erejét és hullámzást csökkentő erdőt ültettek. A Tisza-Dongér töltéseinek találkozásánál volt még egy őrház, mely 1970-ben nem a III-as védelmi szakaszhoz, hanem a lentebbi Il-es árvédelmi szakaszhoz tartozott. Ez az őrház a mindszenti kompátjáró közelében épült új őrház felépítése után elvesztette gátőrházi funkcióját, és a telefonszolgálatot ellátó karbantartó és telefonkezelő költözött ide. (Itt lehetett kapcsolni a Dong-ér felé vezető csatornaőri vonalat Gátér és Jászszentlászló irányába: Ugyancsak itt kapcsolták a szegedi szakasz gátőrházait, vagy a szegedi közvetlen vonalat). A telefon-korszerűsítés, a kézi kapcsolási rendszer kiiktatása, majd a kezelő nyugdíjba vonulása után az őrházat idegen beköltözés kizárása érdekében lebontottuk. A védtöltés magassági mérete A védelmi művek fejlesztését a katasztrófák segítették. Míg a sokk tartott, addig könnyebb volt a fejlesztést előkészíteni, ill. végrehajtani. Általában az előző rekord-árvizek szintjéhez viszonyított, egy-másfél méterrel megemelt koronaszint kiépítését tartották szükségesnek. A töltésszelvény magasságának meghatározását a megelőző időszak csúcs árvizeinek valamelyikéhez viszonyították. A védtöltés magassági kiépítésének mértékéül az 1919 évi árvíz szintjének plusz 1,5 méteres biztonsággal megemelt szintjét írták elő. Az 1919 évi árvíz Csongrádon 929 cm-rel, míg az 1932-es víz 924 cm-rel tetőzött. A töltésszelvény fejlesztését bemutató eredeti ábrák másolatain nem az árvíz tetőző szintje van feltüntetve, hanem más, feltehetően a helyi magassági értékek vannak, de az eredetiséget nem kívántam megváltoztatni. Magasságában az 1970. évi árvíz a 935 cm-es tetőző magasságával nem különbözött lényegesen az előző "csúcs" árvizektől. A kialakuló vízszint magasságában a töltéstávolságoknak jelentős szerepe van, hiszen a közeli töltések csökkentik a lefolyási keresztmetszetet és fordítva. Az árvízszintek magasságát a levezetendő vízmennyiség, a rendelkezésre álló szabad átfolyási keresztmetszet és a víz sebessége (felszínének esése) határozza meg. A Tisza-szabályozás egyik vesztese Csongrád, mert a város feletti Tisza szakaszok felszíni esése jelentős mértékben megnőtt, míg lefelé nem, ezért relatívan a várostól lefelé lévő Tisza vízszállítása csökkent. Sajnos a szabályozási előírások nem írták elő, hogy egy folyó betorkolásánál az általa szállított vízmennyiségnek megfelelően a gátak távolsága (a víz levezetésére szolgáló szelvény mérete) megnövelendő. Korbély József "A Tisza szabályozása" c. művében (1937) még így ír: "A Tisza nagy árvizei rendszerint bukással folynak a Dunába". Ma már nem igaz, hiszen az alsó-dunai erőmű a torkolatig méterekkel visszaduzzaszt, tovább rontva a helyzetet. Az alsó-Tiszán "megül" az árvíz, innen nehezen megy tovább, így a töltések igénybevétele első sorban nem magasságra exponált, hanem a tartósságra, és a tönkremenetel az ezekből fakadó jelenségek kapcsán következhet be. A folyó gátjainak átázása fáziskésésben van a vízszint-emelkedéshez képest, így jelenségei még tetőzés után is az apadó víznél intenzíven jelentkeznek. A Tisza töltései az építőanyagukhoz viszonyítva rendkívül magasak. Nálunk a 6-7 m-t is eléri. A védtöltés kereszt-szelvényének kialakítása ,A keresztszelvény magasságát a védendő vízszint és a hozzárendelt biztonság határozza meg. A védtöltés keresztszelvényének kiképzése olyan volt, hogy az előírt magasság felett még a töltés közepén 30 cm-es domborításnak kell lenni, mely két oldalra a korona széle felé lejtett. Amikor 1964-ben a vízügyi szolgálatba kerültem, az őszi, árvízi felkészültséget vizsgáló szemlék igen fontos pontja volt a domborítottsági állapot ellenőrzése. A domborítást csak kézi munkával (a kubikos lapáttal a korona széle felől nyeste a földet, bedobva a korona közepe felé, a mélyedéseket feltöltve, és szépen domburúra kialakítva szelvényt) lehetett megoldani, de a szükséges létszámmal nem rendelkeztünk. Hamarosan áttértünk a gépi koronarendezésére és a középen magasabb, két széle felé egyenletesen lejtő korona kialakítására. 1970-ben a töltésprofil már géppel készült.