Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Szilvássy Zoltán: Az államközi BNV szerződés felbontásának valós oka, és az ebből származó kár

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 1. SZ. sav), melyek nagy koncentrációban a halak pusztulását okozzák. Ezért a hatóságok tiltották a kenderáztatást nagyobb folyók területén, bár 200-250 évvel ezelőtt ennek mikrobiológiai magyarázatát még nem ismerték. Az áztatás után a rostokat mosták, szárították, tisztították, majd puhították, gerebenezték (rostfésülés), amíg fonál vékonyságú nem lett. (Ortutay 1980). Az egész ország területén termesztették, bár termesztéséhez jó minőségű, humuszban gazdag talajra volt szükség. Péteri első viasz pecsétjének címerében (1767) is szerepel a kender növény, amiből látható, hogy nagy gazdasági jelentősége volt, és még a XX. század fordulóján is minden családnak volt kenderföldje. A kenderrostból készített kötelek, vásznak jól bírták az időjárás viszontagságait. Ma Magyarországon alig néhány száz, ezer hektáron termesztik a növényt, pedig termesztésének évszázados hagyományai vannak. Az I. világháborúig a - vetésterület nagyságát és bizonyos mértékig a rost minőségét tekintve is - vezető helyet foglalt el Európa kender-termesztésében az ország. (Mándy és Bócsa 1962). Tőzeges tavak kutatása A tőzeges tavak sekély vizükkel, sűrű nádasaival valódi vízi paradicsomai voltak a madárvilágnak. Péteri földesurai a XVII-XIX században a Földváryak voltak. (Szenyán 1991, Foltin 1992). A nemzetség tagjai közül sokan, Pest megye és Heves elöljárói, főispánok, alispánok, főszolgabírók, vármegyei tisztviselők kerültek ki. Közöttük Földváry Miklós (V.) főszolgabíró lelkes támogatója volt a Magyar Nemzeti Múzeum Allatgyűjteményének. Iskolatársát, Petényi Salamon Jánost, a hazai madártan megalapítóját, Hermann Ottó példaképét megbízta, hogy madárgyüjteményt hozzon létre a számára, melyet Földváry Miklós halála után felesége, Kubinyi Amália a Múzeum számára ajánlott fel. A Kubinyi család tagja volt Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum alapító támogatója és igazgatója, Kubinyi Amália testvére. Mindkét család a magyar tudomány fejlődésében jelentős szellemi és anyagi részt vállalt. Petényi Salamon János, mint cinkotai lelkész, később a Nemzeti Múzeum Állat gyűjteményének őre feltehetően többször meglátogatta Péterin a Földváry családot és gyűjthetett a Tőzeg tó környékén is. Petényi Salamon Jánoson kívül Földváry Miklós gazdatisztje Stetinay János is gyűjtött és preparált madarakat Péteri környékén, vét is meg kell említeni. Petényi 1842-ben, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén, Besztercebányán tartott előadásában így méltatta Scnell Károly munkáját:... "észrevételeit nemcsak saját tudományos gyönyörűségére fordítja, hanem különösebben arra, hogy mint hazájának háládatos fia, a nemzeti múzeumot időnként némelly ritkább darabokkal, a mi kedvencz tudományunkat pedig érdekes tapasztalásokkal gazdagítsa. " Ezen a gyűlésen mutatta be Petényi a magyarországi ornitológia akkori eredményeit, amelyek európai mércével mérve is kimagaslóak voltak különösen a leírt fajok száma tekintetében. (Dörnyei 2000). Irodalom Benécsné Bárdi G.: A gyomként növő kender (Cannabis sativa L.) hazai elteijedése, morfológiája, biológiája és gyomszabályozási lehetőségei. Szent István Egyetem PhD értekezés Gödöllő 2003. Dörnyei S. (szerk.): Petényi Salamon János (1799-1855) emlékezete születésének 200. évfordulóján. Piliscsaba 2000. Dövényi Z. (szerk): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Budapest 2010. Foltin B.: Szülőfalunk Péteri. 1992. Grynaeus T.: A kender a középkori és a mai magyarság ismeretében. Addiktológia IV: 1.2005. Kubinyi A.: Magyarország mérges növényei. Buda 1842. Lukács K.: A kenderáztatás hatása a halasvizek állatvilágára. Halászat 30. 9-10.47-48 1929. Mándy Gy, Bócsa I.: A kender. (Magyarország kultúrflórája VU: 14) Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. Nóvák L.F.: Pest-Pilis Solt vármegye népe a XVIII. században. Nagykörös 2006. Ortutay Gy.: Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó Bpest 1980. Radics L.: Alternativ növények termesztése. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Budapest 2001. Sinkovicsné Kalina J.: Tanulmányok Budapest néprajzából. Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1958. Stefanovits P., Filep Gy., Füleky Gy.: Talajtan. Mezőgazda Kiadó Budapest 1999. Szabó I.M.: Az általános talajtan biológiai alapjai. Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1986. Szenyán A.: Péteri története. Kézirat Péteri 1991. Szolnoky L.: Alakuló munkaeszközök A magyar népi kenderrost-megmunkálás. Akadémiai Kiadó 1972 Vitálisné Zilahy L.: Monor vízszerzési lehetőségei Hidrológiai Tájékoztató 1983. 24-26 Vitálisné Zilahy L.: Vízszerzési módok Monoron a fürt kutak megjelenéséig. Hidrológiai Tájékoztató 1986. 28-31 Wellmann I.: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest 1967. Wetzel R.G.: Limnology Academic Press San Diego 2001. A kézirat beérkezett: 2010. november 23-án valamint a péteri evangélikus lelkész, Schnell Károly neMinerotrophic mires in Pest country Langó, Zs. - Balázs, Z. Abstract: In Hungary there are only few ombrotrophic mires because of the warmer climate and the different topography. Minerothrophic mires were found more frequently in Pest country, near the capital. Lots of mires „disappered" because of the human activities and the climate change, some „live" as fish ponds. Their ontogenesis and cultural history are shown in this article. Keywords: minerotrophic mire, ombrotrophic mire, peat, Péteri Peat Lake, Monor Small Lake, Gyömrő Peat Lake. BALÁZS ZOLTÁN 1971-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskola Erősáramú Karán villamosmérnöki, 1984-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem Műszer és Irányítástechnikai Szakán villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1974-ig a Villamos Automatikai Intézetben dolgozott, majd tudományos munkatársként a Mezőgép Fejlesztő Intézetben a mezőgazdasági automatizálás területén tevékenykedett. 1994-től a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán tanított fizikát és más műszaki tárgyakat. Jelenleg az Óbudai Egyetem oktatója. LANGÓ ZSUZSANNA 1979-ben végzett az ELTE biológus szakán, tudományos segédmunkatárs, majd adjunktus volt az Egyetem Mikrobiológiai Tanszékén. Több éven át tagja a Balaton bakteriológiáját tanulmányozó kutatócsoportnak. A 90-es évektől a Duna vizének és üledékének mikrobiális ökológiájával foglalkozott. 2006-tól kórházi mikrobiológus.