Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

114 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. rétegzettség. Ezt tanulmányoztuk a Gói-árok 350 cm mélységű vízoszlopában. A fenék közeli oxigénhiányos állapot a napok múlásával a fenék közeléből egyre feljebb emelkedett, és az időszak végére már egy méteres mélységnél is kimérhető volt. Egyes esetekben az oxigénhiányos állapotok a konvekciós felkeveredés hatására mérséklődtek. Összességében a víztömeg már csak részben volt aerob, de az anaerob víztömeg részaránya még kisebb volt, mint 20 %. Az oldott oxigén tartalom horizontálisan, vertikálisan és napszakosan is nagymértékben változóvá vált. Trofitás szempontjából a víz még mindig a szervetlen növényi tápanyagokban szegény kategóriában maradt, az oldott ortofoszfát-foszfor és a szerves kötésű nitrogén koncentrációjának kis mértékű növekedése azonban a folyamatos tápanyag beépülés mellett továbbra is működő lebontási folyamatokat igazolta. Szaprobitását - az elsődleges szerves anyag termelés fokozódása következtében - a szerves táplálékban mérsékelten gazdag állapot jellemezte. Konstruktivitása az építő (konstruáló) szervezetekben igen szegény kategóriából a szegény kategóriába került. Megjelent a vízi makrovegetáció első képviselője a Vidrakeserűfű (Bancsi és mtsi, 1987, Aranyné és mtsi, 2003) amely több helyen 50-80 m

2-es növényfoltokat alkotott. A közel szagtalan, sárgás-zöld színű víz már kellemesebb benyomást keltett. A tározó ürítésének időszaka A tározó ürítésének feltétele, hogy a befogadó Tisza vízszintje a tározó vízszintje alá csökkenjen. Ez az állapot az esési viszonyok miatt először a Déli műtárgynál következett be, így annak 2010. június 26-án 08 órakor történő megnyitásával kezdődött meg az ürítés időszaka. A folyamatos leürítést 2010. július 10-én meg kellett szakítani, mivel a Tiszán érkező újabb árhullám miatt a befogadó vízszintje a tározói vízszint fölé emelkedett. Az árhullám elvonulását követően, a Déli műtárgy ismételt megnyitására 2010. július 14-én 09 órakor került sor. A tározóból kiengedett víztömeg áramlási és örvénylési viszonyait - a feltöltés időszakához hasonlóan - ismét a mérsékelten gyors folyású (közepes mértékben az áramlások által befolyásolt állóvíz), mérsékelt erősséggel örvénylő -keveredő állapota határozta meg. Az elkeveredés miatt a közepes hőmérséklet-változás újra kis hőmérséklet-változássá szűkült. A halobitás egyes mutatói (fajlagos elektromos vezetés, domináló kationok és anionok) a feltöltéskori állapottól lényeges eltérést nem mutatva kerültek vissza a befogadóba. Állandó protonaktivitása és enyhén lúgos kémhatása is a feltöltés-kori állapothoz tért vissza. Fényellátottsága közepesre növekedett, 40-80 cm közötti Secchi-átlátszóságokkal. Az áramlások hatására megszűnt az oxigén rétegzettség, ismét aerob lett a teljes víztömeg, a feltöltő vízhez képest nagyobb mértékben változó, magasabb oldott oxigén tartalom, és 90 %-ot megközelítő oxigéntelítettség alakult ki. A víz trofitását jellemző szervetlen növényi tápanyagok csökkentek, szaprobitása és konstruktivitása viszont a feltöltő víznél gazdagabb állapotot mutatott, mind szerves táplálékban, mind pedig építő (konstruáló) szervezetekben mérsékelten gazdag víztömeg alakult ki. A tározott víz visszavezetése a vízmennyiség és a vízminőség vonatkozásában is, folyamatos ellenőrzés mellett történt. Követelményként azt a célt tűztük ki, hogy a leürítés során a befogadó ökológiai állapota nem romolhat, azaz csak úgy történhet a visszavezetés, hogy a befogadóban mért paraméterek egyikénél sem következhet be vízminőségi osztályromlás. Ennek figyelemmel kisérése érdekében két új fogalom bevezetésére is sor került. Az egyik az elméleti koncentráció [EC], amely megmutatja, hogy mennyi lenne egy adott paraméter koncentrációja a befogadó és a leürített víz elkeveredése után, keverési egyenlettel számolva, ideális körülmények megléte esetén. A másik az ökológiai vízhozam [ÖQ], amely megadja azt a másodpercenként a tározóból leengedhető legnagyobb vízmennyiséget, amelynél a leengedett vízben mért legkedvezőtlenebb értékű vízminőségi paraméter sem okoz osztályromlást a befogadó Tisza vizében. A naponta mért adatokból számolt mutatók alapján lehetett a leürítés ütemét és mértékét meghatározni. Ha az ökológiai vízhozam egyenlő, vagy nagyobb, mint a műtárgy teljes nyitásával elérhető vízhozam (gyakorlati vízhozam [GQ]), és nagyobb a műtárgy beállított nyílásain átfolyó vízhozamnál is (tényleges vízhozam [TQ]), a leürítés - a hidrológiai viszonyok figyelembe vételével - a gyakorlati vízhozamig növelhető. Ha az ökológiai vízhozam kisebb, mint a gyakorlati vízhozam, a tényleges vízhozamot (a leürítés ütemét és mértékét) az ökológiai vízhozam alapján kell beállítani, azaz a műtárgy nyílásainak szűkítésével a tényleges vízhozamot legalább az ökológiai vízhozam értékéig csökkenteni kell. Minél nagyobb a befogadó vízhozama, annál biztonságosabban és gyorsabban történhet az ürítés. A Tiszaroffi-tározó üzemeltetése eredményesen zárult, a leürítés ideje alatt az ökológiai vízhozam miatti korlátozást nem kellett alkalmazni. Összefoglalás Az árvízi tározók üzemelése előre nem tervezhető, ugyanis akkor kell megnyitni, amikor a veszélyhelyzet szükségessé teszi, addig kell a vizet a tározóban tartani, amíg a hidrológiai körülmények az ürítést lehetővé nem teszik, azt az összetételű (minőségű) vizet kell a befogadóba visszavezetni, ami a tározóban kialakult, és olyan ütemben lehet leüríteni, amilyet a hidrológiai körülmények és a vízminőségi állapotok lehetővé tesznek. Ennek következtében az árvízi tározók működését és a kialakult ökológiai állapotot döntő mértékben az adott körülmények határozzák meg. Fontos, hogy melyik évszakban, milyen mederállapot mellett történik az elárasztás, milyen összetételű a tározóban lévő vízi élőhelyek életközössége, milyen a kijuttatott víz minősége, mennyi a tározott víz tartózkodás ideje, és milyen időjárási körülmények befolyásolják az ökológiai állapot változásait (Bancsi és mtsi, 1987, Aranyné és mtsi, 2003). Az árvízi tározók megnyitására a veszélyhelyzet kialakulását előidéző igen magas vízállás alkalmával kerül sor, amikor már egy kisebb lebegőanyag tartalmú, kis sótartalmú, a sekélyvízi tározás szempontjából viszonylag kedvező összetételű víztömeg kerül kivezetésre. A feltöltő vízzel azonban jelentős mennyiségű oldott ortofoszfát-foszfor és szervetlen kötésű nitrogén jut a tározótérre, bőséges tápanyag kínálatot biztosítva a terület belvizeiben, csatornáiban élő fitoplankton állománynak. A feltöltött üzemállapot alatt, a sekélyvízi tározás kezdeti időszakára jellemző három egymástól jól elkülönülő ökológiai állapot tanulmányozása vált lehetővé. Az első konstruktív (beépülési) szakasz egy rövid lefolyású időszak. Fő jellemzője, az allochton (kívülről érkező) tápanyag kínálaton felszaporodó autochton (belső) plankton állomány. Jellemzői, a magas algaszám (kis fajszám), nagy