Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
90 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. pl. a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) és a paduc ( Chondrostoma nasus) erősen kötődnek a természetes partokhoz (homokos, kavicsos mederanyag összetétel), míg pl. a feketeszájú géb (Neogobius melanostomus) és a menyhal ( Lota lota) a kövezett partokhoz, a kősüllő kisebb egyedei ( Sander volgensis) és a vágócsík (Cobitis elongatoides) pedig az iszapos, lassú áramlású élőhelyekhez. A redundancia elemzés eredményeképpen azonban megállapítható, hogy a legtöbb dunai halfaj nem kötődik szigorúan egy bizonyos élőhely típushoz, hanem élőhely használatában a változatosság, a környezettel szemben tanúsított rugalmasság a jellemző. Azonban a térbeli mintázatot befolyásolhatja a fajok bizonyos életciklusaiban tanúsított élőhely preferencia, aminek feltárása további vizsgálatokat igényel. 1. táblázat: 2010 szeptemberében és októberében gyűjtött halfajok és relatív egyedszámaik (%). Halfaj kód rel. egyedszám (%) 1 Alburnus alburnus Albalb 22,71 2 Abramis bjoerkna Abrbjo 22,41 3 Neogobius melanostomus Neomel 15,20 4 Gobio albipinnatus Gobalb 7,43 5 Sander lucioperca Sanluc 5,08 6 Gymnocephalus schraetser Gymsch 4,21 7 Lota lota Lotlot 3,41 8 Neogobius kessleri Neokes 3,00 9 Chondrostoma nasus Chonas 2,12 10 Aspius aspius Aspasp 2,00 11 Leuciscus idus Leuidu 1,96 12 Vimba vimba Vimvim 1,96 13 Leuciscus cephalus Leucep 1,73 14 Neogobius gymnotrachelus Neogym 0,94 15 Rutilus rutilus Rutrut 0,91 16 Cyprinus carpio Cypcar 0,81 17 Abramis brama Abrbra 0,63 IX Zingel zingel Zinzin 0,50 19 Sander volgensis Sanvol 0,46 20 Barbus barbus Barbar 0,38 21 Carassius gibelio Cargib 0,38 22 Neogobius fluviatilis Neoflu 0,34 2.3 Abramis sapa Abrsap 0,26 24 Proterorhinus marmoratus Promar 0,23 25 Gymnocephalus baloni Gymbal 0,16 26 Perca fluviatilis Perflu 0,14 27 Pelecus cultratus Pelcul 0,13 2X Gymnocephalus cernuus Gymcer 0,12 29 Rutilus pigus Rutpig 0,12 30 Esox lucius Esoluc 0,12 31 Leuciscus leuciscus Leuleu 0,03 32 Silurus glanis Silgla 0,03 33 Sabanejewia aurata Sabaur 0,02 34 Zingel streber Zinstr 0,02 35 Abramis ballerus Abrbal 0,02 36 Cobitis elongatoides Cobelo 0,01 37 Ctenopharyngodon idella Cteide 0,01 A Vác-Göd Duna szakasz halállományát jellemző tavaszi minták alapján testhosszúság elemzéseket hajtottunk végre (lásd pl. jászkeszeg (Leuciscus idus), paduc, süllő (Sander lucioperca), a természetes és kövezett partok eltérő szerepének vizsgálatára (2., 3-, 4. ábra). A két part típus eltérő funkcióját jól mutatja az ivadék élőhelyválasztása is. A hirtelen mélyülő, gyors sodrású kövezett partok nem biztosítanak megfelelő élőhelyet a legtöbb dunai faj ivadékának (kivétel például a menyhal és a gébfélék). Az ivadék elsősorban a lassúbb áramlású, sekélyebb természetes partokat használja élőhelyül. A Duna mélységi élőhelyeinek vizsgálatával olyan területek halállomány összetételéről nyerünk információt, amelyek eddig a kutatók számára jórészt rejtve maradtak. A litorális zónában a szákos ill. boomos elektromos halászgéppel végzett felmérések hatékonysága bizonyos fajokkal szemben alacsony. Az elektromos húzóhálóval azonban a meder élőhelyeinek vizsgálatával eddig ritkának vélt fajokról sikerült igazolni esetenként tömeges jelenlétüket (pl.: Göd térségében a part vonalától 35 méterre egy 420 m : nagyságú területről a német bucó (Zingel streber) 105 példányát sikerült kimutatni). A bentikus életmódú fajok közül a fogásokban rendszeresen előfordult a német bucó és bizonyos helyeken nagy számban fogtuk a halványfoltú küllő, a Axis 1 1. ábra: A halfajok és a környezeti változók kapcsolatát leíró redundancia analízis eredménye. 300 200 100 2. ábra: A jászkeszeg testhosszúság gyakoriság eloszlásának vioplot ábrája. Természetes (kavicsos-homokos) és kövezéses partszakaszokon, az y tengelyen a standard testhossz mm-ben. Vizsgálataink alapján tehát megállapítható, hogy a nagy folyók mélységi területeinek mintázása elengedhetetlen a halállomány teljesebb megismeréséhez. A meder élőhelyein előforduló halfajok mintázásával és kimutatásával lehetőség nyílik azok ívóhelyeinek feltérképezésére és az iváshoz szükséges környezeti feltételeik meghatározására is, még az olyan, kisebb testméretü fajok esetén is, melyekről eddig csak igen szórványos és kevésbé megbízható információkkal rendelkezünk. A kutató munka gyakorlati jelentősége Az eddig elért és a jövőben várható eredményekkel hozzájárulhatunk a nagy folyók halállományainak mintavételi és minősítési módszertanának kidolgozásához.
