Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. A csípésszámok gyakoriságának vizsgálata (lásd lentebb) és a víztértől való távolság vizsgálata során a fenti területek mellett felhasználtuk a Bodrog térségében, a Tisza tó mentén és Tiszavasvári térségében végzett vizsgálatok adatait is (összesen 57 település). E vizsgálatba csak azokat a területeket vontuk be, melyeknél rövid időn belül (20-30 perc) a belterületről és a közeli hullámtérről egyaránt voltak csípésszám adatok. A csípésszámok gyakorisági megoszlásának értékelése során havi bontásban négy kategória (0-50; 51-100; 101-500 és 500< csípés/óra) megoszlását hasonlítottuk össze a hullámtéren és a belterületen egyaránt. A hónapok közötti megoszlásbeli különbségeket Chi 2-próba segítségével értékeltük. Az előző vizsgálatok kapcsán többváltozós regresszió analízis segítségével összefüggést kerestünk a hullámtérben mért csípésszámok és a víztér távolsága, valamint a belterületen mért csípésszámok között. A csípőszúnyogok faj spektrumának területek közötti és időpontok közötti eltéréseit Chi 2-próbákkal teszteltük. Eredmények és értékelésük 1. táblázat: A Bereg és Debrecen térségében fogott egyedek száma és a dominancia viszonyai A két, egymástól jelentős távolságban levő vizsgálati területen (Bereg térség és Debrecen térsége) végzett felmérések során összesen 25 faj egyedei kerültek elő (1. táblázat). Feltételezhetően a mintavételek nagyobb számából adódóan a Debrecen térségéből előkerült fajok száma (21 faj) nagyobb, volt, mint a Bereg térségben (17 faj). A 25 fajból csak 10 olyan volt, mely képviselői mindkét területen előkerültek, de ezek általában a meghatározó fajok voltak. A fogási adatok összehasonlítása azt mutatja, hogy a két térség között tapasztalható különbség elsősorban a ritkább fajok miatt áll fenn. Kivételt ez alól az Ochlerotatus caspius a Coquillettidia richiardii fajok képeznek, melyek egyedei jelentős számban fordultak elő Debrecen térségében, de a Beregben nem kerültek elő (1. táblázat). A meghatározó fajok (6 faj) minősége tekintetében a két terület nagyon hasonló volt, de a mennyiségi viszonyokat vizsgálva a két terület fajösszetétele szignifikánsan (Chi 2=54,33; p=6,32E-10; df=6) különbözött. A különbség elsősorban a két domináns faj ( Aedes vexans és Ochlerotatus sticticus) eltérő részesedésével magyarázható: addig, míg a Beregben a két faj részesedése csaknem azonos volt, Debrecen térségében az Ochlerotatus sticticus mutatkozott egyértelműen meghatározónak. 2. táblázat: Többváltozós lineáris regresszió analízisek eredményei (Y= belterület(csípés/óra), Xl= hullámtér (csípés/óra, X2= távolság a víztértől (km); Y= a + bl*Xl + b2*X2). Vastagítva a p= 0,05 szinten, döntve és aláhúzva a p= 0,10 km n a b, b 2 R 2 F 0-0,5 9 33.45 0,136 -102.093 0,886 23,362 0,51 - 1,0 15 1,03 0,052 3,397 0,763 19,325 1,01-2,0 22 -2,26 0,094 -0,272 0,843 51,163 >2,0 11 8,175 0,043 -1.921 0,863 25,118 összes 57 5,025 0,072 -1,252 0,686 60,027 Egyed (db.) % BeDebBeDeb reg recen Össz, reg recen Össz. Aedes cinereus Meigen, 1818 19 112 131 2,25 3,09 2,93 Aedes rossicus Dolbeshkin, Goritzkaja &Mitrofanova, 1930 49 3 52 5,80 0,08 1,16 Aedes vexans (Meigen, 1830) 238 609 847 28,17 16,78 18,93 Anopheles algeriensis Theobald, 1903 0 1 1 0 0,03 0,02 Aopheles atroparvus Van Thiel, 1927 11 0 11 1,30 0 0,25 Anopheles claviger (Meigen, 1804) 1 0 1 0,12 0 0,02 Anopheles hyrcanus (Pallas, 1771) 0 2 2 0 0,06 0,04 Anopheles maculipennis Meigen, 1818 3 4 7 0,36 0,11 0,16 Anopheles messeae Falleroni, 1926 5 0 5 0,59 0 0,11 Anopheles plumbeus Stephens, 1828 0 6 6 0 0,17 0,13 Coquillettidia richiardii Ficalbi, 1889 0 160 160 0 4,41 3,58 Culex hortensis Ficalbi, 1890 1 0 1 0,12 0 0,02 Culex modestus Ficalbi, 1890 62 58 120 7,34 1,60 2,68 Culex pipiens Linnaeus, 1758 83 182 265 9,82 5,01 5,92 Culex theileri Theobald, 1903 0 1 1 0 0,03 0,02 Culiseta annulata (Schrank, 1776) 10 1 11 1,18 0,03 0,25 Ochlerotatus annulipes (Meigen, 830) 44 279 323 5,21 7,69 7,22 Ochlerotatus cantans (Meigen, 1818) 115 150 265 13,61 4,13 5,92 Ochlerotatus caspius (Pallas, 1771) 0 438 438 0 12,07 9,79 Ochlerotatus cataphylla Dyar, 1916 20 203 223 2,37 5,59 4,98 Ochlerotatus dorsalis (Meigen, 1830) 0 4 4 0 0,11 0,09 Ochlerotatus excrucians (Walker, 1856) 6 95 101 0,71 2,62 2,26 Ochlerotatus flavescens (Müller, 1764) 2 6 8 0,24 0,17 0,18 Ochlerotatus geniculatus (Olivier, 1791) 0 6 6 0 0,17 0,13 Ochlerotatus sticticus (Meigen, 1838) 176 1310 1486 20,83 36,09 33,21 Összesen 845 3630 4475 100 100 100 A Debrecen térségében az egymástól közepes távolságra (48 km) található élőhelyek vizsgálatának eredményei azt mutatják, hogy a fajösszetételben ilyen léptékben is lényeges eltérések tapasztalhatók (1. ábra). A meghatározó fajok mind a négy helyen azonosak voltak, de a páronként elvégzett Chi 2 próbák eredményei azt mutatják, hogy a területek fajspektrumában mutatkozó különbségek szignifikánsak (Chi 2=19,656 - 38,320; p = 2,63E-6 - 0,0064, df=7). Hasonló jelenséget mutattak a Tata belterületén található vízterek lárva együttesei felmérésének eredményei is (Bogyó & Szabó 2006). Debrecen helyek l.ábra: Domináns fajok relatív részesedése Debrecen közelében található négy víztér mellett. Debrecen, 2008. Tócó-patak Hid Város • O. sticticus s Ae. vexans • O. caspius • Cx. pipiens • O. cataphylla O Cx. modestus • Egyéb (7 faj) 2. ábra: Domináns fajok relatív részesedése Debrecen nyugati határában. A 2008-ban Debrecen határában egymástól kis távolságra (500-500 m) levő területeken 2-3 hetente végzett felmérések eredményei arra utalnak, hogy a meghatározó fajok arányában már egészen kis léptékben is lényeges különbségek léphetnek fel. A vizsgált időszakban négy faj (Aedes vexans, Ochlerotatus sticticus, Ochlerotatus caspius és Culex pipiens) egyedei voltak nagyobb részesedésben jelen. A Debrecen nyugati részét érő szúnyogcsapás kialakulásában meghatározó jelentőségű B Egyéb • Cq. richiardii a Cx. pipiens • O. sticticus B O. cantans • O. annulipes • O. cataphylla • Ae. vexans 0% Vekeri-tó Fancsikai-tavak Mózeshegyi-tó Kondoros-ér
