Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
77 hetően a ragadozók és potenciális zsákmányaik élőhely használatában meglévő különbségek, illetve az egyes prédafajok eltérő mozgási aktivitása játszhatja a legfontosabb szerepet. Nevezetesen, ugyan a Balaton egy sekély tó, a halállomány eloszlása mégis határozott vertikális mintázatot mutat. Felméréseink alapján a kősüllő nagyon erősen, míg a fogassüllő mérsékeltebben kötődik a fenékrégióhoz (Specziár 2010). Ez önmagában magyarázhatja, hogy a felszínhez kötődő küszből miért fogyaszt többet a fogassüllő, mint a kősüllő. A két süllő faj preferált prédái, a fogassüllő és a kősüllő ivadék, a vágódurbincs és a folyami géb, amelyek szintén fenék közeli életmódúak és relatíve kevésbé mozgékony fajok. A legnagyobb fogassüllők által fogyasztott dévérkeszegek szintén fenék közeli előfordulásúak, míg az elutasított küsz és garda vízközti, felszín közeli előfordulású. A két süllőfajnál tapasztal negatív szelekció a 70-120 mm méretű zsákmánnyal szemben valójában nem másból, mint az ebben a mérettartományban domináns küsznek az elutasításából adódik. Kősüllő ooooooooooooo Préda L (mm) Préda L (mm) * 101-150 X 151-200 O 201-250 -^-251-300 -O— 301-350 — 0— 351-400 —»-401-500 —»—501-800 vágódurbincs dévérkeszeg 101- 151- 201- 251- 301- 351- 401- 501150 200 250 300 350 400 500 800 Ragadozó L (mm) —•— fogassüllő —•— kősüllő —O— folyamigéb * küsz -••+•- egyéb 4. ábra. Préda faj (a) és préda méret (b) választás a fogassüllőnél és a kösüllönél (c, ill. b). A fogassüllő kondíciója a halfogyasztásra történő átállás idején jelentősen csökken, majd ezen az alacsony szinten marad egészen 500 mm-es méretig, majd újból jelentősen javul (7. táblázat). Mindez, összhangban a táplálék méret és az elérhető táplálék készlet alakulásával a ragadozó méretének függvényében, egyértelműen bizonyítja, hogy a Balatonban a fogassüllő 200 és 420 (500) mm mérettartományban kedvezőtlen táplálkozási feltételekkel rendelkezik. A kősüllő kondíciója szintén nagyon leromlik a halfogyasztásra történő áttérés időszakában, ám ezt követően fokozatosan javul (1. táblázat). Ezen eredmények összhangban vannak korábbi vizsgálatainkkal, amelyek hasonló törést találtak a növekedésben is (Specziár és Bíró 2003). A prédahal közösség egyedi összetétele és eloszlása a kősüllő életfeltételeire kevésbé szembetűnően hat. A kősüllőnél elsősorban a halfogyasztásra történő átállás nehézségei érhetőek tetten a kondíció és a növekedés átmeneti romlásában. A prédahalak kedvezőtlen eloszlását a kősüllő képes még a későbbiek során is makrogerinctelenek fogyasztásával részben kompenzálni; illetve, a prédahalak bimodális méreteloszlása ténylegesen nem is hat rá, hiszen csak a legnagyobb, csekély létszámú kősüllő egyedek mérete éri el azt a határt (L=300 mm), amikor a "hiányzó" préda méretcsoportok fogyasztása lenne az ideális. A kősüllő táplálékigényét a prédahalak első tömeges mérettartománya tulajdonképpen kielégíti. Köszönetnyilvánítás A terepmunka során nyújtott segítségéért György Ágnes Irmát és Dobos Gézát illeti köszönet. Irodalom Dörner H., Wagner A. 2003. Size-dependent predator-prey relationships between perch and their fish prey. J. Fish Biol. 62: 1021-1032. Dörner H., Hülsmann S„ Hölker F.. Skov C„ Wagner A. 2007. Size-dependent predator-prey relationships between pikeperch and their prey fish. Ecol. Freshwat. Fish 16: 307-314. Elshoud-Oldenhave M.J.W. 1979. Prey capture in pike-perch, Stizostedion lucioperea (Teleostei, Pisces): a structural and functional analysis. Zoomorphologie 93: 1-32. Ivlev V.S. 1961 . Experimental ecology of the feeding offishes. New Haven, CT: Yale University Press. 302 pp. Juanes F. 1994. What determines prey size selectivity in piscivorous fishes? In: Stouder D.J., Fresh K.L., Feller, R.J., eds. Theory and application in fish feeding ecology. Belle W. Baruch Library in Marine Sciences, no. 18. Columbia, SC: University of South Carolina Press, pp. 79-100. Keskinen T. Marjomäki T.J. 2004. Diet and prey size spectrum of pikeperch in lakes in central Finland. J. Fish Biol. 65: 1147-1153. Levins R. 1968. Evolution in changing environments : some theoretical explanations. Princeton: Princeton University Press. 120 pp. Specziár A. 2005. First year ontogenetic diet patterns in two coexisting Sander species, S. lucioperca and S. volgensis , in Lake Balaton. Hydrobiologia 549: 115-130. Specziár A. 2010. A Balaton halfaunája: a halállomány összetétele, az egyes halfajok életkörülményei és a halállomány korszerű hasznosításának feltételrendszere. Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 23: 7Specziár A.. Bíró P. 2003. Population structure and feeding characteristics of Volga pikeperch, Sander volgensis (Pisces, Percidae), in Lake Balaton. Hydrobiologia 506-509: 503-510. Specziár A., Erös T., György A.I., Tátrai I., Bíró P. 2009. A comparison between the Nordic gillnet and whole water column gillnet for characterizing fish assemblages in the shallow Lake Balaton. Annales de Limnologie International Journal of Limnology 45: 171Townsend C.R., Winfield I.J. 1985. The application of optimal foraging theory to feeding behaviour in fish. In: Tytler P., Calow P. eds., Fish energetics, new perspectives. London and Sydney: Croom Helm, pp. 67-98. Turesson H., Persson A., Brönmark C. 2002. Prey size selection in piscivorous pikeperch (Stizostedion lucioperca) includes active prey choice. Ecol. Freshwat. Fish 11: 223-233. Abstract: Keywords: Prey fish selection in pikeperch and Volga pikeperch at uneven prey size distribution. András Specziár In this study I analyse diet composition and prey selection of piscivorous pikeperch and Volga pikeperch in relation to predator size in Lake Balaton where prey fish show bimodal size distribution and characteristic vertical distribution pattern. Prey species and prey size preferences differed significantly between the two predator species. Moreover, the uneven prey size distribution resulted an uncommon predator to prey size relationship in pikeperch, and negatively effected the condition of predators between 200 and 500 mm standard length. prey selection, ontogenetic diet shift, prey to predator size ratio, bimodal size distribution, gape limited predator.