Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
75 A fogassüllő és a kősüllő táplálékválasztása egyenetlen táplálékméret eloszlás mellett Specziár András MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Klebelsberg K. u. 3. Kivonat: Jelen tanulmányban a halfogyasztásra áttért fogassüllő és kősüllő táplálékának faji és méret szerinti összetételét elemzem a ragadozók méretének függvényében a Balatonban, ahol a táplálék halak bimodális méreteloszlást és határozott vertikális elkülönülést mutatnak. Az eredmények szerint a fogassüllö és a kősüllő táplálék preferenciája jelentősen különbözik. Emellett, a fogassüllőnél a tóban élő táplálék halak egyenetlen eloszlása jelentős torzulásokat okoz a szokásos ragadozópréda méret görbékben, illetve jelentősen kihat a ragadozók kondíciójára is. Kulcsszavak: táplálékválasztás, táplálékváltás, ragadozó-préda méretviszony, bimodális méreteloszlás, szájméret korlátozott ragadozó. Bevezetés A halak tömege életük során mintegy 3-9 nagyságrenddel nő, így tehát nem kérdés, hogy ezen élőlények életében a méretfüggő ökológiai folyamatok kiemelt jelentőségűek (Juanes 1994, Townsend és Winjíeld 1985). Fokozottan igaz ez a ragadozó fajokra. A fogassüllő ( Sander lucioperca) és a kősüllő (S. volgensis) tipikus ragadozó halak, amelyek táplálékszükségletüket kisszámú, de relatíve nagy zsákmány elfogyasztásával fedezik. Kedvező táplálékeloszlás esetén a passzív és aktív szelekciós mechanizmusok következtében e fajok zsákmányának mérete és méretdiverzitása egyenletesen nő a ragadozó méretével (Keskinen és Marjomäki 2004, Dörner és mtársai 2007). Megfigyelhető továbbá, hogy a ragadozók az elvileg elfogyasztható méretűnél rendszerint jóval kisebb táplálékot fogyasztanak (Juanes 1994, Turesson és mtársai 2002). Ugyanakkor, az már alig ismert, hogy az egyenetlen táplálékméret eloszlás miként befolyásolja a halfogyasztásra már áttért ragadozó halak táplálékválasztását és életfeltételeit. Munkám során arra kerestem a választ, hogy a Balatonban megfigyelhető bimodális táplálék méreteloszlás és a táplálék fajok vertikális szegregációja a vízoszlopon belül milyen hatással lehet a fogassüllő és a kősüllő táplálékválasztására, és ezen keresztül kondíciójára. Anyag és módszerek Összesen 357 halfogyasztó fogassüllő és 172 kősüllő adatait elemeztem (1. táblázat). E ragadozó fajok nem halfogyasztó életszakaszára jellemző táplálék összetétel adatok korábbi munkáinkban megtalálhatóak (Specziár és Bíró 2003, Specziár 2005). A ragadozók esetében mértem a standard testhosszt (L), a tömeget (M) és a szájnyílás méretét (G; Specziár 2005)', míg az elfogyasztott halak esetében az L, M és testmagasság (D) méretek kerültek meghatározásra közvetlen módon vagy a testméret összefüggések (Specziár 2010) alapján közvetve. A táplálék faj és méret szerinti diverzitása a Levins (1968)-féle niche szélesség indexel került leírásra. A táplálékkészlet meghatározása a Balaton teljes területére kiteijedő reprezentatív kopoltyúhálózással történt (lásd: Specziár és mtársai 2009, Specziár 2010). Meghatároztam a prédafajok relatív egyedsürűségét és biomasszáját, valamint méreteloszlását. Egy adott ragadozónál a potenciális táplálékkészlet felső mérethatára az elfogyasztott legnagyobb táplálék mérete alapján lett kijelölve (a fogassüllő esetében max D préd a=G ragadoz ó, míg a kősüllőnél max D préd a = 0.7 *Gra gadozc.; 1- táblázat). A ragadozók táplálék preferenciáját az Ivlev (1961)-fé\e index segítségével vizsgáltam. A ragadozók kondíciójának változását a méret függvényében a logL-logM regresszió logM maradványainak eloszlása alapján jellemeztem, feltételezve, hogy ezen maradványok pozitívak a jobb kondicionális állapotot mutató életszakaszokban, míg negatívak ha az állatok életkörülményei kedvezőtlenek. Eredmények és értékelésük A fogassüllő és a kősüllő halfogyasztása eltérő. A fogassüllő először 13.5 mm testhossznál, míg a kősüllő 70 mm testhossznál (2. életévben) fogyasztott halat. Az állomány egészét illetően a halfogyasztásra történő áttérés ugyan mindkét faj esetében 100-150 mm-es ragadozó méretnél következik be, ám a kősüllőnél a makroszkopikus gerinctelenek részesedése a táplálékban még ezt követően is sokáig jelentős marad, és így azonos ragadozó méretnél a fogassüllő táplálékában jelentősebb a halak aránya (Wilcoxon test, P=0.043). A fogassüllőnél az átlagos prédaszám 250 mm-es ragadozó méretig 1.1-1.3 volt, majd ezt követően határozottan nőtt 2.9-ig 401-500 mm-es ragadozó méretnél, míg a legnagyobb fogassüllők már ismét csak átlagosan 1.1 prédát fogyasztottak. Azonos méretnél a kősüllő több zsákmányt fogyasztott, mint a fogassüllö (Wilcoxon test, P=0.027) és az átlagos zsákmány szám a ragadozó méretétől függően 1.4 és 2.7 között változott (/. táblázat). 100% 80% w N 1 60% e J 40% " 20% 0% 351-401-501400 500 800 100% 80% " es N 1 60% 6 S 40% " 20% 0% 5-50 51- 101-151-201-251-301100 150 200 250 300 350 L (mm) • fogassüllő 0 kősüllő E3 vágódurbincs 0 folyami géb • küsz CD dévérkeszeg • egyéb 1. ábra. A fogassüllő (a) és a kősüllő (b) által fogyasztott halak tömegszerinti megoszlása a ragadozó méretének függvényében. A fogyasztott halak faji diverzitása sem a ragadozók méretével nem mutatott trendszerű összefüggést (Spearman rang korreláció, NS), sem a két süllőfaj között nem különbözött (Wilcoxon test, NS) (1. táblázat). A fogassüllőnél 100 mm-es ragadozó méretig a fajtársak, ezt követően a
