Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

65 módszer CJ E s <7> » r -p 8 o 2 I I I I I I I I I I i I I I I I I

i I I I I I I Ii I I I 2 i csoportszám I =y fajszám «... .

t_Q egyedszám h FFG depozíciós zóna eróziós zóna szem- Tat»*.«* 1 Összetétel 14750-53 p« J cu cn CT3 na/18 pm I (D <Ü :o C ro 71l?5B iim a> £ m •i= <D £ njswiB finom (V) 1 25M3 pm M 0445 m« \ A bentál strukturális és funkcionális elemei a Duna vízrendszerében. 2. A meio- és makrogerinctelen társulások. Oertel Nándor - Nősek János - Bódis Erika - Borza Péter - Tóth Bence MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14., e-mal: oer63@ella.hu Kivonat: A Duna Kismaros (1688 fkm) és Göd (1668 fkm) közötti - hidrodinamikailag eltérő (depozíciós és erózis) - partszakaszain a meio- és makrogerinctelen társulások vizsgálata keretében elemeztük a csoport- és fajszámok, az egyedszámok, a fajösszetétel és a funkcionális táplálkozási csoportok tér- és időbeli alakulását, valamint ezek kapcsolatát a mederanyag frakciók szervesanyag-tartalmával. A depozíciós szakaszokon a meiofauna taxon és egyedszáma a legfelső 5 cm-es rétegben maximális, a mélyebb rétegek felé meredeken csökken. A mederanyag frakciókat és azok szervesanyag-tartalmát elsősorban az áramlás sebessége, a szemösszetétel határozza meg, míg a makrogerinctelen fajösszetételt, a taxon és táplálkozási csoportok eloszlását a szakasz depozíciós vagy eróziós jellege. Az eredmények a nagy folyókra jellemző foltdinamikát és az eltérő térbeli mintázatok koegzisztenciáját példázzák. Módszertanilag igazolódott, hogy KözépDuna parti régiójában a „kick & sweep" vízihálóval (~ 3 m

2-ről) vett minta taxon- és egyedszámban reprezentatív a mintavételi helyre. Kulcsszavak:Duna, bentál, meio- és makrofauna, vertikális eloszlás, depozíció-erózió, heterogenitás, mintavételi er( feszítés. Bevezető A detrituszlánc fontossága abban van, hogy a vízi ökoszisztémák szervesanyagának zöme a detrituszba kerül, és így a az energiáa a keletkezési helyről az átalakulás helyére - a bentikus régióba - helyeződik át. A detritusz-anyagcsere lassúbb és egyenletesebben fenntartott, egy jóval nagyobb szervesanyag tartalékon alapul, mint a többi trofikus struktúra (

Wetzel 1983, 1995). A jelenség fokozottan érvényes a folyókra, melyek ilyen irányú kutatottsága eléggé hiányos; éppen a folyóvízi dinamikákat fenntartó heterogenitás jellege miatt, amely mind a módszert, mind pedig az elvi értelmezhetőséget bonyolítja. A változatos mikrohabitat diverzitással jellemezhető parti régiónak döntő, sokszor jelentősebb szerepe van a nagy folyók produkciójában mint a mélységi régiónak (Cogerino és mtsai. 1995, Rempel és mtsai. 2000). A dunai bentál strukturális és funkcionális elemeit, az elvi megfontolásokon túlmenően, módszertani és logisztikai kivitelezhetőség miatt is a litorális régióban kezdtük vizsgálni (Oertel és Nősek 2000). A Duna Kismaros (1688 fkm) és Göd (1668 fkm) közötti - hidrodinamikailag eltérő (depozíciós és erózis) - partszakaszain a meio- és makrogerinctelen társulások vizsgálata keretében elemeztük a csoport- és faj számok, az egyedszámok, a fajösszetétel és a funkcionális táplálkozási csoportok tér- és időbeli alakulását, valamint ezek kapcsolatát a mederanyag frakciókkal, ill. azok szervesanyag-tartalmával. A detritusz alapú tápláléklánc elemeinek első eredményei közül néhányat - a vertikális eloszlás, horizontális eloszlás (depozíció vs erózió), heterogenitás, mintavételi erőfeszítés - kérdések köré csoportosítva mutatunk be. Módszer A vizsgált strukturális és funkcionális elemeket az 1. ábra foglalja össze. A mederanyag esetében szemösszetételt, négy méret szerinti frakciót és azok szervesanyagtartalmát vizsgáltuk (Tóth és Oertel 2008, Tóth és mtsail. 2008). A meio- és makrozoobentosz jellemzésére elsősorban a csoport- és fajszám, az egyedszám, ill. a funkcionális táplálkozási csoportok (FFG) szolgáltak. A faunaelemek módszertani elválasztása 710 pm-nél történt: meiofauna (85-710 (ím), makrofauna (710 |im <) (Oertelés mtsai. 2007). A vizsgálatok térben a Kismaros (1688 fkm) és Göd (1668 fkm) szakasz depozíciós és eróziós térségeiben, vertikálisan a felső 5 cm-es, ill. a meiofauna estében 15 cm mélységig történtek. Időben a 2005 kora nyár és késő ősz közötti, 2006-ban pedig egy nyári és egy őszi periódusra terjedtek ki a vizsgálatok. A mintákat core (4, ill. 19 cm 0) és Surber mintavevővel, „kick & sweep" (K&S) vízihálóval vettük. Az alkalmazott mintavételi, feldolgozási és értékelési eljárások korábbi publikációkban részletesen megtalálhatók (Oertel és Nősek 2000, 2004). 1. ábra. Tér- és időben vizsgált elemek és módszereik. Vertikális eloszlás - meiozoobentosz A vizsgált Duna-szakasz hiporeális régiójából a meiofaunisztikai feltárása során 11 taxon csoport, ezen belül 3 kisrák csoport (Cladocera, Copepoda, Ostracoda) 17 faja került elő (Oertel és mtsai. 2007). A taxon csoportok és kisrák fajok tér- és időbeli eloszlását nagyfokú változékonyság jellemzi, amelyet döntően a hiporeális régió mederanyagának heterogenitása okoz. A rendszertani csoportok és kisrákok átlag valamint kumulatív csoport- ill. fajszáma a mélység szerint a kismarosi és gödi depozíciós térségekben meredeken csökken a mélységgel (2. ábra). A Nematoda, Oligochaeta, Chironomidae, Copepoda és Ostracoda taxonok csökkenő gyakorisággal, de minden rétegben jelen vannak, míg az Amphipoda, Isopoda, Cladocera, Platyhelminthes, Lamellibranchiata csoport az alsó - utóbbi három képviselői más a középső rétegből - is hiányoznak. Az összegyedszám szintén rohamosan csökken a mélységgel, de eltérő a két depozíciós térségben is: a felszíni 5 cm-es rétegben átlagosan kétszer nagyobb Gödön, mint Kismaroson (3. ábra). A négyzetméterenként tízezres nagyságrendben előforduló meiofauna elemek zömét (átlag 89 %-át) a Nematoda (71,1 %), Oligochaeta (10,4 %), ill. Chironomidae (7,3 %) taxonok teszik ki. kumulatív csoportszám / fajszám csoport • rákfaj Kismaros kumulativ csoportszám / fajszám 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 2. ábra. A meiofauna taxon csoportok és rákfajok számának mélységbeli eloszlása