Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

57 Villarroel, M. J., Ferrando, M. D., Sancho, E., Andreu, E. (1999). Daphnia magna feeding behavior after exposure to tetradifon and recovery from intoxilcation. Ecotoxicol. Environ. Saf. 44: 40-46 Villaroel, M.J., Sancho, E., Ferrando, M.D., Andreau, E. (2003). Acute, chronic and sublethal effects of the herbicide propanil on Daphnia magna. Chemosphere 53(8):857-64 Zalizniak, L., Nugegoda, D. (2006). Effect of sublethal concentrations of chlorpyrifos on three successive generations of Daphnia carinata. Ecotoxicol. Environ. Saf. (2):207-14 Zhang, L., Gibble, R., Baer, K.N. (2003). The effects of 4-nonylphenol and ethanol on acute toxicity, embryo development and reproduction in Daphnia magna. Ecotoxicol. Environ. Saf. 55:330-337 Zou, E. (2005). Impacts of Xenobiotics on Crustacean Molting: The Invisible Endocrine Disruption. Integr. Comp- Biol. 45:33-38 .Lürling, M. (2003). Effects of microcystin-free and Microcystin containing strains of the cyanobacterium Microcystis aeruginosa on growth of the grazer Daphnia magna. Environ. Toxicol. 18: 202-210. OECD (Organization for Economic Cooperation and Development) (1998) OECD guidelines for testing of chemicals. Guideline 211. Daphnia magna Reproduction test. OECD Environment Directorate, Paris (http://www.oecd.org/ ehs/), pp 211-221 Palma, P., Palma, V.L., Fernandes, R.M., Soares, A.M.

V.M., Barbosa, I.R. (2009). Endosulfan sulphate interferes with reproduction, embryonic development and sex differentiation in Daphnia magna. Ecotoxicol. Environ. Saf. 2: 344-350. Rogers, K.R., Harper, S.L., Robertson, G. (2005). Screening for toxic industrial chemicals using semipermeable membrane devices with rapid toxicity assays. Analytica Chimica Acta 543: 229-235. Rohrlack, T., Christoffersen, K., Kaebernick, M., Neilan, B.A. (2004). Cyanobacterial protease inhibitor microviridin J causes a lethal molting disruption in Daphnia pulicaria. Appl. Environ. Microbiol. 70(8): 5047-5050. Alternative Daphnia test for assessing whole effluent toxicity TV. Kováts - A

. Ács - A. Kovács - A. Kárpáti Abstract: The Daphnia test is perhaps the most widely bioassay for assessing whole effluent toxicity. Although the endpoint defined is immobility, it actually detects mortality. Death of the test organism, however, neither is a specific endpoint, nor is an early warning signal. Our own development is a protocol, where the endpoint is the inhibition of the feeding activity: daphnids are kept for the given exposure in the sample, than are fed on microgranules. Quantifiable parameter is the number of individuals which do not take food. In this study toxicity of domestic wastewater was estimated using this novel protocol. For comparative purposes, standard tests were also carried out. EC

5

0s were given as the percentage of the undiluted wastewater. The feeding activity inhibition test was more sensitive than the standard immobility test, with the EC50 of 15.6985±2.6813 and 12.5568 ±2.3581%, after 2 and 4 hours of exposure, respectively. On the contrary, the D. magna immobility test gave EC50 of 36.4688±5 .4887% after 24 hours of exposure. Keywords: Daphnia, ecotoxicology, whole effluent toxicity, feeding activity inhibition. Algológia a gyakorlatban: Emberi fogyasztásra alkalmas algák tenyészkörülményeinek optimalizálása Kürthy Anett

1, Somogyi Boglárka

2, Litkei Csaba

1, Németh Balázs

2 és Vörös Lajos

2 'Debreceni Egyetem, Debrecen, 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany 'Explora Kutató Fejlesztő és Kereskedelmi Szolgáltató Kft., Veszprém Kivonat: Az emberi fogyasztásra alkalmas mikroalgák (Arthrospira platensis (Norstedt) Gomont és Chlorella vulgaris Beijerinck) optimális tenyésztési körülményeinek meghatározását végeztük el. A Chlorella törzsek termesztése során módosított BG11 tápoldatot, az Arthrospira törzsek esetében Spirulina tápoldatot használtunk. Az algatörzsek fotoszintézisének fényintenzitás függését határoztuk meg 20, 25, 30, 35 és 40 °C-on. A kapott eredmények alapján az Arthrospira törzsek egységnyi a-klorofillra vonatkoztatott maximális fotoszintetikus rátája (7-18 pg O2 pg a-kl

1 h') felülmúlta a Chlorella törzsekét (2-5 pg O2 pg a-kl"' h"

1), ugyanakkor egységnyi száraztömegre viszonyítva nem találtunk ilyen nagy különbségeket (Arthrospira: 0,05-0,13 pg 0

2 pg dw"

1 h'

1, Chlorella: 0,07-0,17 pg 0

2 pg dw 1 h'

1). A respiráció és maximális fotoszintetikus ráta százalékos aránya az Arthrospira törzsek esetében jóval alacsonyabbnak (2-7%) bizonyult, mint a Chlorella törzsek (8-19%) esetében. Az Arthrospira törzsek fotoszintézisük alapján magasabb hőmérsékletet (30-35°C) preferáltak, mint a Chlorella (25-30°C) törzsek. Ezzel párhuzamosan a fényigényük is nagyobbnak bizonyult. A kapott eredmények rámutattak a két algafaj eltérő környezeti igényeire, ugyanakkor a fajon belül a vizsgált törzsek hőmérsékleti- és fény optimuma is különbözött. Kulcsszavak: Arthrospira platensis, Chlorella vulgaris, fotoszintézis hőmérséklet- és fényfüggés. Bevezetés Az emberi fogyasztásra leggyakrabban termesztett algák az Arthrospira platensis (Norstedt) Gomont (régebbi nevén Spirulina platensis) és a Chlorella vulgaris Beijednek. Közép-Afrikában (elsősorban Chad térségében) az Arthrospira gyűjtése és fogyasztása több évszázados múltra tekint viszsza, csakúgy, mint Mexikóban a Texcoco tó környékén, ahol 16. századi azték rajzok tanúsítják az algák fogyasztását (Shimamatsu, 2004). Napjainkban az A. platensis tömegtermesztése (nyitott vagy zárt ún. algafarmokon) számos országban zajlik, elsősorban USA, Thaiföld, Tajvan, Japán, Mexikó, Kína és India területén (Henrikson, 1989; Shimamatsu, 2004). A C. vulgaris mintegy fél évszázada (1960-as évek) került a kutatás látóterébe, és ez volt az első mikroalga, amelyet kereskedelmi célból kezdtek el termeszteni (Henrikson, 1989). Napjainkban az Arthrospira-hoz hasonlóan számos országban (elsősorban USA, Tajvan, Japán és Indonézia) zajlik a tömegtermesztése (Henrikson, 1989). Az Arthrospira platensis törzsekkel foglalkozó tanulmányok elsősorban a hőmérséklet, a fény és a szalinitás szaporodásra kifejtett hatását vizsgálták (Vonshak, 1997). Az eredmények alapján az Arthrospira törzsek szaporodásának hőmérsékleti optimuma valahol a 35 és a 38 °C között van, de a különböző algatörzsek nem csak az extrém körülmények elviselésének tekintetében, hanem hőmérsékleti optimumuk szempontjából is különbözhetnek (Vonshak, 1997). A fotoszintézis-vizsgálatok során főként a magas fény és a hőmérséklet hatását vizsgálták, melynek gyakorlati okai voltak (Jensen & Knutsen, 1993; Vonshak et al., 1996; Vonshak, 1997; Chaiklahan et al., 2007). A szabadföldi algatermesztő farmokon ugyanis megfigyelték az ún. fényparadoxon jelenségét (a fénygátlás és a fényiimitáció szimultán megjelenését) ami a tenyészetek alacsonyabb hozamát eredményezte és mint a kutatások során kiderült, a hőmérsékletés a fény együttes változásaival állt összefüggésben (Vonshak et al., 1988; Vonshak & Guy, 1992). A C. vulgaris mind fotoszintézisét, mind szaporodását tekintve valószínűleg a legjobban tanulmányozott algának tekinthető. Azonban az elmúlt években számos, eredetileg C. vulgaris-nak meghatározott algatörzsről bizonyosodott be, hogy egy másik algafajhoz tartozik, így nem mindig lehetünk biztosak benne, hogy az adott cikkben a vizsgálatokat valóban C. vulgaris törzzsel végezték, különösen, amennyiben a cikkben törzsszámot sem közölnek (Huss et al., 1999; Krienitz et al., 2004). Az egyik leggyakrabban használt ún. Emerson -i „C. vulgaris" törzs például (CC211/1 IN), amely két törzsgyüjteményben is megtalálható, valószínűleg egyáltalán nem C. vulgaris (a CCAP a törzset Chlorella emersonii