Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. ján, összesen két alkalommal. Palackcsapdázás: összesen 30 palackcsapda elhelyezése a bevezető csatornán, illetve a tó partjának különböző vegetációjú szakaszain. A csapdákat két alkalommal, este helyeztük el, és reggel szedtük fel. 2010. május 1-2-3-án és szeptember 1-2-3-án végeztük a terület kisemlős faunájának felmérését. A kisemlősök monitorozását standard módszer alapján, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben elfogadottak szerint végeztük (Csorba & Pecsenye 1997). Az arborétum jellemző „élőhely" foltjaiban összesen 121 élve-fogó kisemlős csapdát helyeztünk ki egymástól 10 méter távolságra. Az állatok befogására 3 éjszakás periódusokban került sor. A csapdák az éjszaka folyamán működtek, ekkor voltak nyitva, beélesítve, felcsalizva. A reggeli ellenőrzések során lezártuk, alkonyatkor pedig kinyitottuk őket. A befogott állatok faját, nemét, korát és ivari aktivitását (vemhes, ill. ivarzó) meghatároztuk, majd szabadon engedtük őket. 2010. június 4-én és szeptember 3-án makrozoobentosz mintavételre került sor a felszíni vízmintavétellel megegyező pontokon. A vízi makroszkopikus gerinctelen együttes feltárására irányuló ökofaunisztikai mintavétel 950 pm szembőségü, nyeles egyelőháló segítségével történt az erőteljesen megbolygatott aljzatról, az üledékből, illetve a különböző vízinövény állományok közül keverő-hálózó mozdulatokkal ("kick and sweep" módszer). A begyűjtött állatokat a helyszínen 70%-os töménységű alkoholban tartósítottuk. Az élőlények azonosítása nagy felbontású Nikon típusú sztereomikroszkóppal történt. A taxonómiai azonosításhoz a következő határozókönyveket használtuk fel: A vízi csigák és kagylók csoportját Richnovszky és Pintér (1979) határozókulcsai segítségével határoztuk meg. A pióca-félék határozása, Nesemann (1997), Neubert és Nesemann (1999) munkáit felhasználva történt. A magasabb rendű rákok azonosításához Hoffmann (1963), Eggers és Martens (2001), Vigneux (1981) munkáinak ide vonatkozó leírásait használtuk. A kérész lárvák identifikációjára Bauernfeind (1994a, b) kötetei bizonyultak megfelelőnek. A szitakötőlárvák határozását Askew (1988), Dreyer (1986), illetve Gerken és Steinberg (1999) munkái és kulcsai alapján végeztük. A vízfelszíni- és vízipoloska-fajok imágó egyedeinek identifikálása Soós (1963), Benedek (1969), Jansson (1986) és Savage (1989) határozója és kulcsai alapján történt. A fajok neveit a jelenleg elfogadott és érvényes nevezéktan alapján, Aukema és Rieger (1995) munkáját követve adtuk meg. A tegzesek azonosításához Waringer és Graf (1997) részletes munkája volt használható. A vízi makrofita felmérést 2010. június 4-én és szeptember 3-án végeztünk a felszíni vízmintavétellel érintett mintavételi helyek környezetében. A kijelölt mintavételi szakaszok területének teljes terepi bejárása során (50-50 m hosszúságban) rögzítettük a fellelhető vegetáció és flóra adatait. Az arborétumi tó esetében a tó teljes területéről gyűjtöttünk adatokat. A nevezéktan Simon (2000) munkáját követi. Eredmények A talajvíz nyugalmi vízszintjének terepszint alatti mélysége a területen 37-150 cm között alakult a vizsgálat időpontjában. Az égeres ősláp területén csapadékból, a magasabb térszínek alatt beszivárgásból táplálkozó típusú a talajvíz. Az előbbinél az éves vízjáték legfeljebb 1 m, az utóbbinál a 2 métert is meghaladhatja. Az égeres ősláp alatt a relatív maximum márciusra a minimum augusztus végére tehető. A többi területen a rendes évi tetőzés áprilisra tolódik, a minimum szeptember végén, ill. október elején várható. A talajvíz meghatározó szivárgási iránya egyértelműen a Hanyi-ér felé mutat. A Hanyi-ér közvetlenül a talajvízből táplálkozik. A talajvízesés viszonyokból kiszerkesztett konvexitás térkép a felszín el- és hozzáfolyások egyfajta mérlegét mutatja meg. A 0 feletti értékek a víz-többletekre, az az alattiak a negatív mérlegre utalnak. Megállapítható, hogy az arborétumban az esésviszonyok egyenletesek, a hidroizohipszák közel párhuzamosak, konvergens területek gyakorlatilag nem fordulnak elő. A talajvíz mintavételek vizsgálati eredményei alapján megállapítható, hogy az égeres foltban lemélyített furatban (IF) a talajvíz nitrát (182,6 mg/l) és összes nitrogén (43,2 mg/l) tartalma magasnak mondható. Az arborétum kerti, bemutató részében lemélyített másik két furatban (2F és 3F) a nitrogénformák koncentrációja töredéke volt az égeres talajvizének. A felszíni vízvizsgálatok eredményei alapján jól elkülöníthető egymástól az Arborétum tava (ET-3), illetve a Hanyi-ér két (ET-1 és ET-4) és a Matt-csatorna (ET-2) vizsgált szakasza. Mind a 4 vizsgált mintavételi pontot tápanyagháztartás mutatói tekintetében a kora nyári mintavétel időpontjában magasabb mért értékek jellemezték. Ezt a különbséget valószínűleg a májusi-júniusi szélsőségesen csapadékos (beoldódás) időjárási körülmények okozhatták. A vizsgálati eredményeket az 1. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat: A felszíni vízvizsgálat mérési eredményei ET 1 n -2 ET-3 ET 4 20l0.0i.03 2010.09.03 2010.09.03 2010.09.03 2010.0i.03 2010.09.03 savasod* si allapol PH 7.76 7.52 7.77 7.69 7,99 986 7.88 7.83 7.72 sótartalom fajlagos elektromos vezetőképesség 0iS/cm) 965 1098 1234 1019 7,99 986 894 1018 1081 sótartalom klorid (mg/l) 37 41 47 39 44 40 46 oxigén háztartás oldott Oj (mg/I) 5.3 1.3 3.9 7.3 8.4 5.8 3,9 oxigén háztartás BOI, (mg/l) <2 2 <2 8 <2 4 <2 7 tápanyag háztartás ammónium (mg/1) 0.1 <0.02 0.12 <0,02 0,06 <0.02 0,09 <0,02 tápanyag háztartás mir* (mg'l) 1.9 <1.0 53.4 24.2 14,1 <1.0 0.13 6,4 tápanyag háztartás oldott o-foszfátfoszfor (mg/1) <0,10 <0.10 0.29 0.16 <0.10 <0,10 0.13 <0,10 tápanyag háztartás össze» foszfor (m»1) <0,10 <0,10 0.32 0.20 <0,10 <0,10 0.23 <0,10 A geodéziai felmérések alapján a tóban lévő iszap vastagsága 50-110 cm között változik. Az iszap minőségi vizsgálata alapján megállapítható, hogy mérgező és veszélyes anyagokat nem tartalmaz. Tápanyagban azonban gazdagnak tekinthető a tó iszapja. Összesen 4 kétéltüfajt [ásóbéka (Pelobates fuscus), erdei béka (Rana dalmatiná), kecskebéka fajcsoport egyedei (Pelophylax (Rana) kl. Esculenta), zöld varangy (Bufo viridis)] és két hüllőfajt [mocsári teknős (Emys orbicularis), és az idegenhonos ékszerteknős (Trachemys scripta elegáns)] figyeltünk meg a felmérés során. A gőtékre vonatkozóan elmondható, bár korábban megtalálhatók voltak a tóban és a csatornában, ez évben egy példány sem került elő, valószínűleg már nem kedvező számukra az élőhely. A barna varangy (Bufo bufo) és a zöld levelibéka (Hyla arborea) sem volt megfigyelhető a területen a vizsgált időszakban. Elképzelhető hogy csak a megfigyelési időszakban nem voltak aktívak, és nem hallatták hívóhangjukat. A vízisikló (Natrix natrix) jelenléte várható, de a vizsgálati időszakban a körülmények nem kedveztek a megfigyelésének. A korábbi vizsgálatok során megfigyelt kockás sikló (N. tessellata) jelenléte ugyancsak nem zárható ki, de a vizsgált időszakban nem találtunk belőle egy egyedet sem. A kisemlősök első csapdázási periódus során (május 1-3.) a 121 csapdából összesen 4-ben volt fogás: 3 csapda a szárazon álló égeresben, 1 pedig a tóban lévő szigeten fogott. A 4 példányból 3 pld. sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis) volt, mindegyik az égeresben került kézre, míg 1 példány házi egér ( Mus musculus) a szigeten fordult elő. A második csapdázási periódus során (szeptember 1-3.) öszszesen 8 példány kisemlőst fogtunk (a visszafogásokat nem beszámítva). 6 alkalommal az égeresben, 2 alkalommal pedig a díszcserjék, fák közötti nyírt gyepterületen. Az egyedszám növekedés mellett a faji összetétel is változatosabb volt. Az éger erdőben három erdei egér fajt fogtunk: 4 példány sárganyakú erdei egeret (Apodemus flavicollis), 1 példány csíkoshátú erdei egeret (Apodemus agrarius) és 1 példány kislábú erdei egeret (Apodemus microps). A nyílt, díszfás területen 1 példány sárganyakú erdei egér, ill. 1 példány házi egér került kézre.
