Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. A Csigere-patak kovaalga biótája Biró Rita*, Ács Éva**, Lengyel Edina és Stenger-Kovács Csilla Pannon Egyetem, Analitikai, Környezettud. és Limnológiai Int., Limnológia Intézeti Tanszék, H-8201. Veszprém, Pf. 158. ** MTA ÖBKI, Magyar Dunakutató Állomás, H-2131. Göd Járka Sándor u. 14. *email: birorita87@gmail.com Kivonat: A kutatás elsődleges célja a Csigere-patak kovaalga biótájának és a fajösszetétel időbeli változásának megismerése volt. A vizsgálatok első hónapjában 3 naponta, majd azt követően hetente - előzőleg sterilizált és kihelyezett - mészkő szubsztrátumot gyűjtöttünk be 2008 márciusától októberig. Feldolgozott 25 mintából 96 kovaalga faj került elő. A kolonizációs időszakban uralkodó fajként jelent meg az Amphora pediculus, Cocconeis pediculus, Cocconeis placentula, Gomphonema olivaceum, Mayamaea atomus és az Eolimna subminuscula. Az érett bevonat kialakulását követően pedig az Amphora pediculus, Cocconeis placentula és a Mayamaea atomus fajok maradtak dominánsak. A nyári mintákból már teljesen eltűnt az Eolimna subminuscula. Egyes fajok csak rövidebb hosszabb időszakra jelentek meg nagyobb számban, ilyen volt a Cyclotella meneghiniana május közepétől júliusig, a Nitzschia palea júniustól szeptemberig vagy a Stephanodiscus minutulus májusi megjelenése, amely a patakra épített halastó vízgazdálkodásával függhet össze. Kulcsszavak: kovaalga, patak, bióta, kolonizáció. Bevezetés és célkitűzés Hazánkban a bevonatalkotó algák vizsgálata igen ritkának volt mondható. Először Cholnoky (1933) és Szemes (1931, 1947, 1948, 1957, 1962) foglalkozott kovaalgákkal és készített faj leírásokat, rajzokkal illusztrálva. Az első florisztikai jellegű adatokat a Pécsely-patakról és az Aszó főisédről Kol és Tamás, (Kol és Tamás, 1955; Tamás, 1957) publikálta. Vízkelety a Zala és Rába diatóma vegetációjával foglalkozott és készítette el az első fényképeket a fajokról (Vízkelety és Lentiné, 1977; Németh és Vízkelety, 1977; Vízkelety, 1977/1978, 1983). Az 1980-as évektől nagy folyóinkon vizsgálták a perifiton összetételét, a kovaalgák mesterséges aljzaton történő megtelepedését és új vizsgálati módszereket dolgoztak ki (Ács és mtsi. 1988, 1991, 1993, 2000) Lényegesebb változás csak az ezredfordulóidején indult meg a Balaton környéki kis vízfolyások bevonatalkotó kovaalgáinak vizsgálatával. 2000-ben az Aszófői-séd (Pór és mtsi., 2000) és az Örvényesi-séd (Sára és mtsi., 2000) kovaalga közösségének faj összetételében történt változásokat közölték. Pár évvel később már nem csak florisztikai szemszögből folytak ezek a vizsgálatok, hanem a mintavételi helyek közti diverzitás, fajszám különbségeket és dominancia viszonyokat is publikálták (Kovács és mtsi., 2004). Ma a Víz Keretirányelv bevezetésének köszönhetően a legtöbb kutatás elsődleges célja az ökológiai állapotbecslés és a vízminőség megállapítása, melynek alapjául szolgál a bevonatban található kovaalga fajok pontos ismerete (Ács és mtsi., 2003; 2007; Szabó és mtsi, 2004; Kovács és mtsi, 2005). Kutatásunk elsődleges célja a Csigere-patak kovaalga flórájának és a faj összetétel időbeli változásának megismerése volt, egy olyan vízfolyáson, melynek medre még szabályozatlan, jól meanderező, ennek köszönhetően sok az eltérő áramlású hely, így medre közel természetesnek mondható. Anyag és módszer A Csigere-patak Északi- és a Déli-Bakony, valamint a Marcal-medence határán folyik, vize Devecser határában folyik a Toma-patakba. A vízfolyáson található egy völgyzárógátas tározó, (Széki-tó) melynek jelenlegi feladata a víz tárolása, az árhullámcsúcs csökkentése és a horgászat. A mintavétel helye a Széki-tó és Devecser város között elterülő patakszakasz, amely 166 m-es tengerszint feletti magasságon fekszik (koordináták: N 47,13445; E 17,47209). Jellegéből adódóan a patakot 8. tipológiai típusú vízfolyásnak tekintettük (Pék és mtsi., 2010), ami dombvidéki, meszes hídrogeokémiai jellegű, közepes-finom mederanyagú, kicsi vízgyüjtőjű vízfolyást jelent. A szakasz mindkét oldalán mezőgazdasági művelésre szánt terület fekszik, bal oldala 5%-ban természetes fás vegetációval fedett, de ez nem árnyékolja a víztestet. 1. kép: Mintavételi hely a Csigere-patakon Fig. 1. Sampling site in the Csigere stream A mintát előzetesen sterilizált sütői mészkőből készült, dróthálóra erősített, a patak sodorvonalában elhelyezett alzatokról gyűjtöttük 2008 márciusától októberig. Az első mintavétel a kihelyezést követő 9. napon történt. Az érett bevonat kialakulásáig háromnaponta, majd ezt követően hetente egy - egy mintavételre került sor. A bevonatot rövidsertéjű fogkefe segítségével távolítottuk el, melyet etil-alkohollal tartósítottuk. A minta egy cseppjét forró hidrogén-peroxidos roncsolás után Pleurax (törésmutatója: 1,7) gyantába ágyaztuk. A preparátumokat fénymikroszkóppal (Nikon Eclipse E600) 1000X-es nagyításon vizsgáltuk. Véletlen szerűen kiválasztott 400 valvát számoltunk és határoztunk meg. A Centrales fajokat Hitachi S-2600N típusú Pásztázó Elektron Mikroszkóp segítségével határoztuk meg. Eredmények 25 mintából 96 taxont azonosítottunk. A minták faj száma átlagosan 30 volt. A legtöbb faj az Amphora, Cocconeis, Cyclotella, Gomphonema, Navicula, Nitzschia és Stephanodiscus nemzetségekből került ki. A kihelyezett aljzatokra először olyan fajok telepedtek, melyek egész valvafelszínen rögzülnek (Otten és Willemse, 1988). A kolonizációs időszakban így elsőként jelent meg a Cocconeis pediculus, a C. placentula (l.fotótábla/8.) és az Amphora pediculus (l.fotótábla/5.), mely más kovaalgákra telepedve, azok epifitonjaként is élhet ( www.craticul a .ncl. ac.uk/EADiatomKey/html/taxonl3050290.html). A következő fázisban egyre több kocsonya nyéllel rögzülő kovaalga jelent meg, mint a Gomphonema olivaceum (l.fotótábla/4.), Mayamaea atomus és az Eolimna subminiscula. A bevonatban a Széki-tóból származó planktonikus kovaalgák is megjelentek, melyek kiülepedtek az aljzaton kialakult vastag bevonatra, ahogy ez számos más vizsgálat során is megfigyelhető volt (pl. Ács és mtsi., 2000). Az Amphora pediculus, a Cocconeis placentula, Mayamaea atomus és Stephanodiscus hantzschii f. tenuis mind olyan kozmopolita fajok (Krammer és Lange-Bertalot, 1997,
