Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

17 továbbra is a kontroliban mérhető értéknél magasabb maradt az aktivitás. A tetraklóretánnal való kezelés 4. órájában mért értéktől eltekintve a kezelt tenyészetekbe a SOD aktivitás szignifikánsan emelkedett a kontroliban mérhető értékekhez képest (P<0,001). A tetraklór-származékok esetében a 4. és 8., a triklóretilén esetében a 4. és 12. órában mért értékek tekinthetők szignifikánsan különbözőnek (P<0,01) az aktivitás időbeni változásának tekintetében. Idő (óra) 4. ábra. A SOD aktivitás változása a különböző szénhidrogénekkel kezelt tenyészetekben. 100 % a kezelés kezdetén a kontroliban mérhető érték. Figure 4 Changes of the SOD activity in the different treated cultures. 100 % is the value was measured in the control culture at the beginning of the experiments. Összegzés Eredményeink alapján elmondható, hogy mindhárom vizsgált vegyület gátolja a cianobaktérium tenyészetek növekedését: Hasonló mértékű volt a gátlás a tetraklóretánnal és a tetraklóretilénnel kezelt tenyészetben, míg a triklóretilén kevésbé mutatkozott toxikusnak. Az állatkísérletek valamint az állati szövettenyészeteken, sejt-szuszpenzióban végzett kísérletek során oxidatív stresszre utaló jeleket is kimutattak (fokozódó lipid peroxidáció, peroxiszóma proliferació; Gavino és mtsai. 1983, Sano és mtsai. 1990). Ezek a hatások a vegyületek sejten belüli metabolizmusával hozhatók összefüggésbe, melynek során nagyszámú reaktív köztitermék keletkezik (Halpert és Neal 1981; Yllner 1971), melyek felelőssé tehetők az oxidatív stressz kiváltásán túl más toxikus hatásokért is. Enzimológiai vizsgálataink eredményei összhangban állnak az említett, emlőssejtekkel végzett vizsgálatok eredményeivel. Mind a telített, mind a telítetlen tetraklórszármazék a peroxidáz aktivitás kismértékű emelkedéséhez vezetett. Tetraklóretán esetén a klóratomok reduktív eltávolítása a metabolizmus egyik módja, amely során oxidatív stresszt okozó gyökök keletkeznek (Ikeda és Ohtsuji 1972; Mitoma és mtsai. 1985; Yllner 1971). Mind a tetraklóretán, mind a tetraklóretilén oxidatív metabolizmusa során keletkezhet triklórecetsav, amely emlősök májsejtjeiben peroxiszóma proliferációhoz vezet (Bentley és mtsai. 1993; Green 1990). Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a kismolekulájú klórozott szénhidrogének a vizsgált fotoszintetizáló vízi mikroszervezet esetében a növekedésgátláson túl oxidatív stresszt váltanak ki (hasonlóan az emlőssejtekben megfigyelt változásokhoz). Mindezek alapján a vizsgált szénhidrogének esetében nem szabad alábecsülni a vízi rendszerek termelő szintjére kifejtett károsító hatásokat. Köszönetnyilvánítás A tanulmány a TÁMOP-4.2.2-08/1-2008-0012 pályázat támogatásával készült. Irodalom Bendall DS, Bowes JM, Stewart AC, Taylor ME. 1988. Oxygen-evolving photosystem II particles from Phormidium laminosum. In: L. Packer and A.N. Glazer (eds.) Cyanobacteria, Vol. 167, Meth. Enzymol., 272-280. Academic Press, Inc. San Diego, New York, Berkeley, Boston. London, Sydney, Tokyo, Toronto. Bentley P, Calder I, Elcombe C, Grasso P, Stringer D, Wiegand HJ. 1993. Hepatic peroxisome proliferation in rodents and its signifycance for humans. Food Chem Toxicol 31:857-907. Bouwer EJ, McCarty PL. 1982. Removal of trace chlorinated organic compounds by activated carbon and fixed film bacteria. Environ Sei Technol 16:836-843. Bouwer EJ, Rittmann BE, McCarty PL. 1981. Anaerobic degradation of halogenated 1- and 2-carbon organic compounds. Environ Sei Technol 15:596-599. Callen DF, Wolf CR, Philpot RM. 1980. Cytochrome P-450 mediated genetic activity and cytotoxicity of seven halogenated aliphatic hydrocarbons in Saccharomyces cerevisiae. Mutat Res 77:55-63. Cervini-Silva J. 2003. Linear free-energy relationship analysis of the fate of chlorinated 1- and 2-carbon compounds by redox-manipulated smectite clay minerals. Environ Toxicol Chem 22:2298-2305. Chodola GR, Biswas N, Bewtra JK, St Pierre CC, Zytner RG. 1989. Fate of selected volatile organic substances in aqueous environment. Water Pollution Research Journal of Canada 24:119-142. Cooper WJ, Mehran M, Riusech DJ, Joens JA. 1987. Abiotic transformations of halogenated organics. 1. Elimination reaction of 1,1,2,2-tetrachloroethane and formation of 1,1,2-trichloroethene. Environ Sei Technol 21:1112-1114. Costa AK, Ivanetich KM. 1980. Tetrachloroethylene metabolism by the hepatic microsomal cytochrome P-450 system. Biochem Pharmacol 29:2863-2869. Crebelli R, Benigni R, Franekic J, et al. 1988. Induction of chromosome malsegregation by halogenated organic solvents in Aspergillus nidulans

: Unspecific or specific mechanism? Mutat Res 201:40

1 CRIS. 1994. Current Research Information System. U.S. Department of Agriculture, Beltsville, MD. Dahlstromking L, Couture J. Lamoureux C, Vaillancourt T, Plaa GL. 1990. Dosedependent cytotoxicity of chlorinated hydrocarbons in isolated rat hepatocytes. Fund Appl Toxicol 14:833-841. Dietz AC, Schnoor JL. 2001. Phytotoxicity of chlorinated aliphatics to hybrid poplar (Populus deltoides x nigra DN34). Environ Toxicol Chem 20:389-393. Diliing WL, Tefertiller NB , Kallós GJ. 1975. Evaporation rates and reactivities of methylene chloride, chloroform, 1,1,1-trichloroethane, trichloroethylene, tetrachloroethylene, and other chlorinated compounds in dilute aqueous solutions. Environmental Science and Technology 9:833-838. EPA. 1979. Identification of conventional pollutants. U.S. Environmental Protection Agency. Federal Register 44:44501-44503. Gavino VC, Dillard CJ, Tappel AL. 1983. Lipid peroxidation in rat kidney and liver slices treated with halogenated hydrocarbons. Federation Proceedings 42:812-812. Green T. 1990. Species differences in carcinogenicity: The role of metabolism in human risk evaluation. Teratogenesis, Carcinog, and Mutagen 10:103-1 13. Haag WR, Mill T. 1988. Effect of a subsurface sediment on hydrolysis of haloalkanes and epoxides. Environ Sei Technol 22:658-663. Halpert J, Neal RA. 1981. Cytochrome P-450 metabolism of 1,1,2,2-tetrachloroethane to dichloroacetic acid in vitro. Biochem Pharmacol 30:1366-1368. Ikeda M, Ohtsuji H. 1972. Comparative study of the excretion of Fujiwara reaction-positive substances in urine of humans and rodents given triehloro-or tetrachloro-derivatives of ethane and ethylene. Br J Ind Med 29:99-184. Jeffers PM, Ward LM, Woytowitch LM, Wolfe NL. 1989. Homogenous hydrolysis rate constants for selected chlorinated methanes, ethanes, ethenes and propanes. Environ Sei Technol 23:965-969. Korpela M, Tachti H. 1986. The effect of selected organic-solvents on intact human red-cell membrane acetylcholinesterase invitro. Toxicol Appl Pharmacol 85:257-262. Leighton DT Jr, Calo JM. 1981. Distribution coefficients of chlorinated hydrocarbons in dilute air-water systems for groundwater contamination applications. J Chem Eng Data 26:382-385. Lin AJ, Zhang XH, Chen MM, Cao Q 2007. Oxidative stress and DNA damages induced by cadmium accumulation. J Environ Sei - China 19:596-602. Mersch-Sundermann V. 1989. Examination of mutagenicity of organic microcontaminations on the environment. II. Communication: The mutagenicity of halogenated aliphatic hydrocarbons with the Salmonella-microsome-test (Ames -test) as to contamination of ground- and drinking-water. Zbl. Bakt. Hyg. B., 187:230-243. Mitoma C, Steeger T, Jackson SE, Wheeler KP, Rogers JH, Milman HA. 1985. Metabolic disposition study of chlorinated hydrocarbons in rat and mice. Drug Chem Toxicol 3:183-194. Ogata M, Hasegawa T. 1981. Medicine and Biology, 100:335. Pearson CR, McConnell G. 1975. Chlorinated CI and C2 hydrocarbons in the marine environment. Proc R Sot Lond [Biol] 189:305-332. Roberts PV, Goltz MN, Mackay DM. 1986. A natural gradient experiment on solute transport in a sand aquifer. 3. Retardation estimates and mass balance for organic solutes. Water Resources Research 22:2047-2058. Sano M, Tappel AL. 1990. Halogenated hydrocarbon and hydroperoxide induced lipid peroxidation in rat tissue slices J Agr Food Chem. 38:437-441. Takano T, Miyazaki Y. 1982. Effect of chlorinated ethanes and ethylenes on electron transport in rat liver mitochondria. J Toxicol Sei 7:143-149. Thomas RG. 1990. Volatilization from water. In: Lyman WJ, Reehl WF, Rosenblatt DH, eds. Handbook of chemical property estimation methods. New York, NY: McGraw-Hill Book Co., 15-9 to 15-30 Toxicological Profile for Tetrachloroethane, 2008. U.S. DEPARTMENT OF HEALTH AND HUMAN SERVICES, Public Health Service, Agency for Toxic Substances and Disease Registry Toxicological Profile for Tetrachloroethylene, 1997. U.S. DEPARTMENT OF HEALTH AND HUMAN SERVICES, Public Health Service, Agency for Toxic Substances and Disease Registry